Design kézikönyv

könyvkritika

Néha érdemes rendet tenni a kósza emlékek és homályos félinformációk között – s erre a Fiell házaspár dizájn-kézikönyve kiválóan alkalmas. Mikor kezdődött a retró, honnan ered a csőbútor, miért népszerű a minimalizmus, mikor virágzott a giccs-dizájn, hol válik el az art deco a modernizmustól és miben a különbözik a márkajegy a vállalati arculattól?
A Taschen új kiadványa – minden kérdésünkre válaszolva – ábécérendben vezeti végig az olvasót a modern formatervezés történetén.

Ami ugyancsak szövevényes, hiszen a dizájn nem a fényes elszigeteltségben sütkérező magasművészet része, hanem a társadalom, gazdaság és technika történetébe mélyen beágyazott, összetett jelenséghalmaz. A brit szerzőpáros a fogalmak, anyagok és stílusok hármas kategóriája mentén barangolja végig választott témáját. Így egymás mellé kerül az áramvonalasítás és az agitprop, a Bauhaus és a betervezett elavulás, a bakelit és a sorozatgyártó fordizmus. Vitatható módon a fejezetcímek először angolul (illetve az adott nyelven) szerepelnek – de a gyerekcipőben járó magyar szaknyelv hiányosságai miatt ez inkább tűnik tájékoztatásnak, mint sznob fogásnak. A márkajegy mégiscsak branding még, az ergonómiát senki se fordítja le, a Wiener Werkstättéval meg végképp nem lehet mit csinálni! A kiváló kalauz szócikkeit a formatervezés klasszikusai illusztrálják, Victor Horta lépcsőházától a kólásüvegig.
Charlotte & Peter Fiell: Design kézikönyv. Taschen–Vince, Budapest, 2007, 192 oldal, 2275 Ft

R. G.

2007/3. 79. o.