A Taschen – már többször, több méretben is kiadott – Escher-albumában maga a művész akar minket meggyőzni arról, hogy munkái nem pusztán virtuóz grafikusi üresjáratok. A holland rajzolózseni elismertsége csúcsán, valamikor az ötvenes években papírra vetette életmű-magyarázatát.

Saját bevallása szerint egészen a harmincas évek közepéig csak a fametszés legyőzése, a technika feletti tökéletes uralom megszerzése érdekelte. Utána viszont a közlésvágyhoz igazította a megfelelő eljárást. Időközben megihlette az Alhambra mecset felületkitöltő dekorálási eljárása, és maga is hasonlókkal kezdett kísérletezni. Csak éppen felismerhető élőlényeket kevert a geometrikus iszlám motívumok közé. Majd elkezdett birkózni a dimenziókkal, a lehetetlenül kifordított terekkel, a tükröződés természetével, a kristályszerkezet ismétlődő mintáival, a szembecsapás különböző leleményeivel. De mit tett hozzá M. C. Escher ahhoz a grafikai fantáziavilághoz, amit Piranesi és Hogarth furcsán kicsavart metszetein már megtalálunk? Tökélyre fejlesztette és kiteljesítette őket. Magyarázatai viszont nem sokat érnek. Értjük, értjük, hogy az egyre kisebb, ismétlődő mintákban a végtelen érdekelte, a dimenziókat váltó teremtményekben pedig a törzsfejlődés, de életművét mégsem ez tette halhatatlanná. Hanem, kénytelen-kelletlen be kell vallanunk: a dekoratív virtuozitás. Vasarelynek sikerült technokrata hókuszpókuszok mögé rejteni ösztönös iparművész énjét. Idősebb kortársát, Eschert meg sem kísértette az avantgárd, maradt a briliáns grafikus-zsenik időn és téren felül álló leszármazottja. És persze a közönség kedvence.  

M. C. Escher: Grafikák és rajzok. Taschen–Vince, Budapest, 2006, 96 oldal, 2275 Ft

R. G.

Artmagazin 2008/4. 91. o.