Barokk freskók III. Veszprém

Johann Ignaz Cimbal: A Keresztény Erény allegóriája, 1772

Jernyei Kiss János

A veszprémi várhegy keleti peremén Fellner Jakab tervei alapján felépült püspöki (ma: érseki) palota a hazai barokk építészet egyik legszebb emléke. Előreugró szárnyaival, sávozott díszítésű homlokzatával, oszlopos kocsi-aláhajtójával Fellner elegáns, franciás igazodású, a korszak újításait hatásosan alkalmazó késő barokk építészeti formanyelvének remek példája. Építtetőjét, a Rómában tanult Koller Ignác püspököt egy kortársa jó ítélőképességű, nagyon szelíd embernek írta le, kiemelte jártasságát és finom ízlését mind a szépművészetek, mind az építészet terén. (1) E jellemzés hitelességét mi sem bizonyítja jobban, mint maga a palota, amely kiegyensúlyozott arányaival, választékos részletformáival és visszafogott pompájával a mai szemlélőt is megragadja.

134 jernyei1

A veszprémi püspöki palota díszterme, fotó: © Gaylhoffer-Kovács Gábor / HUNGART © 2022

A rezidenciát tulajdonosa nemcsak püspöki és főispáni méltóságának székhelyéül, hanem egyben a tudományok és a művészetek otthonául is szánta, helyiségei így a kor építészeti divatját és műveltségeszményét egyaránt tükrözik. A főépület emeletének középtengelyében helyezkedik el a díszterem, és attól északi irányban alakították ki a püspöki lakosztály további helyiségeit, többek között a két tölgyfa burkolatos metszetkabinetet, a több mint kétezer kötet elhelyezésére szolgáló, diófa bútorzatú könyvtárszobát és a teremsort az északi szárny végében záró kápolnát. (2)

A díszterem és a kápolna kifestésére Johann Ignaz Cimbal (1722–1795) kapott megbízást. A művet nem szignálta, és a szerződése sem maradt fenn, de egy gazdasági iratból tudunk „Czimbal nevezetű Kép Író” 1771-ben tett veszprémi útjáról, a püspöki uradalom javainak 1773-ban kelt kamarai összeírása pedig „kiváló bécsi festő” formulával emlékezik meg a díszterem előző esztendőben készült freskódekorációjának mesteréről. (3)

Cimbal a sziléziai Wagstadtban (ma: Bílovec, Csehország) született, és a bécsi akadémián tanult. Eleinte Ausztriában, Cseh- és Morvaországban működött, majd megtartva bécsi lakhelyét főként magyarországi egyházi megrendelők számára dolgozott (legjelentősebb művei a székesfehérvári és a zalaegerszegi plébániatemplom freskói és oltárképei, valamint Páka, Peremarton, Tornyiszentmiklós és Martonvásár plébániatemplomainak szentélyfreskói). A másodvonal kiemelkedő és termékeny alkotója volt, a nagy elődök és pályatársak művészetéből átvett elemeket ügyesen olvasztotta bele saját formarepertoárjába. Dekoratív, rokokóba hajló előadásmódja, derűs színvilága, levegős kompozíciói révén festészete könnyen befogadható, ismétlődő formuláinak és típusainak köszönhetően keze munkája jól azonosítható. Képességei különösen alkalmassá tették őt nagyszabású dekorációs feladatokra, amelyekben a század közepétől jelentkező újfajta törekvésnek megfelelően a belső terek egységének megteremtésében – az érett barokk alapvetően plasztikus-architektonikus szemléletével szemben – immár a festészeté a főszerep.

134 jernyei2

A díszterem oldalfalának ajtaja felett elhelyezett kiugró falpillért magába olvasztó látszatarchitektúra, fotó: © Gaylhoffer-Kovács Gábor / HUNGART © 2022

A palota dísztermében a főbejáraton kívül az oldalfalak közepén további ajtók nyílnak, ezek vezetnek a főépület enfilade-ra felfűzött helyiségei felé; keleti oldalának három nagy nyílása, a terasz ajtaja és a két franciaablak bőséges fénnyel árasztja el a teret. A falakat a lapos tükörboltozattól párkány választja el, amit a falsíkból csak nagyon enyhén kiugró falpillérek támasztanak alá. Az utóbbiakat alig lehet észrevenni, nemcsak lapos kialakításuk miatt, hanem azért is, mert a látszatarchitektúra teljesen magába olvasztja őket: első látásra nehéz elválasztani a valódi és a festett támaszokat. Az illuzionisztikus építészeti szerkezet a barokkra jellemző rafinériával készült, szemfényvesztő hatása különösen a rövidebb falak középpontos perspektívára szerkesztett fiktív oszloprendje esetében érvényesül, ahol a teret kitágító festői effektus találkozik a nyitott ajtón feltáruló, mélybe kiterjedő térsor látványával. A terem ajtajait három-három, egymás „mögé” állított, kannelúrázott törzsű, aranyozott, ión fejezetű festett oszlop övezi, az ajtók fölött fehér stukkót imitáló mező látszik, amelynek „aranyozott” díszét gyümölcsfüzérek és felfüggesztett ökörfej (bukranion) alkotja. A sarkokban festett pillérek állnak egymás „mögött”, és a támaszok mögött felhős égboltú tájak képe tárul elénk. Ez utóbbiak Steiner Rudolf (1854–1945) soproni festő munkái, aki Hornig Károly püspök megbízásából az 1890-es években restaurálta a palota freskóit, és a díszterem falmezőibe Sümeg és Veszprém várának látképét, kertrészleteket, baluszteres mellvéden ülő, játszadozó gyermekangyalokat, a lábazat fölé lépcsőfokokat festett. Megbízható források hiányában csupán feltételezhető, hogy ezeket a falmezőket Cimbal egykor ugyancsak várábrázolásokkal töltötte ki, amelyhez analógiát a veszprémi püspök sümegi nyaralópalotájának hasonló falképtöredékei szolgáltatnak. Ott, az egyik emeleti teremben 1769-ben szintén Koller Ignác megbízásából festette meg a Balaton környéki várakat, amely tájképeknek ma már csak nyomait ismerjük.4 Ha néhány évvel később a veszprémi dísztermet is ilyen képekkel díszítette, a mai falképekhez hasonlóan talán az ő tájfestményeinek festett égboltjai is rájátszottak a terem különleges adottságaira: a palota a völgy fölött, magaslaton áll, ablakain javarészt a kék égre látni, a falképek azúrkék egei így mintegy visszatükrözik a természet e helyütt föltárulkozó látványát.

134 jernyei3

A díszterem mennyezetének derűs, kék égboltja, fotó: © Gaylhoffer-Kovács Gábor / HUNGART © 2022

A párkány fölött hullámzó kontúrú, füzérekkel, volutákkal tagolt, festett mellvéd húzódik, ez adja a mennyezetkép keretét, és ez alkotja a virtuális képtérbe benyúló, ülő alakokat ábrázoló pszeudoszobrok és a sarkokba állított vázák talapzatát is. A világos színezésű, fénytől átjárt terem atmoszférájához illően a mennyezetet a derűs, kék égbolt tölti ki. Ez középütt megnyílik, utat engedve a mennyei szféra aranyló fényének. Az égi nyílás körül sötétebb felhők gomolyognak, és rokokó cirádákhoz hasonló mintákba rendeződve örvénylenek a boltozat középpontja körül.

A mennyezet közepén, az állatöv ívelő sávja alatt kiterjesztett szárnyakkal egy csaknem mezítelen ifjú lebeg, csupán ágyékát fedi az öblös, fehér drapéria. Fejét erősen oldalra fordítja, koponyája túlsó felén egy idős, szakállas arc profilja rajzolódik ki. Jobbjában koronával ékesített aranypálcát tart, aminek a végét szárnyas puttó fogja. Az ifjú baljával nyeles üveglencsét markol, amivel a fölötte lebegő kicsiny napkorong fényét gyűjti össze. Ez a Janus-arcú alak az attribútumokkal ellátott perszonifikációk népes családjából való, amelyekkel gyakran találkozhatunk a kora újkor allegorikus témájú mennyezetfestményein.

134 jernyei4

A Keresztény Erény Johann Ignaz Cimbal falképén, fotó: © Gaylhoffer-Kovács Gábor / HUNGART © 2022

A perugiai Cesare Ripa először 1593-ban adta közre nagy hatású, számos kiadást megért szimbólumtárát, az Iconologiát, amelyben ókori hagyományokra alapozva a morált, a természetet, a teremtett világ rendjét leíró elvont fogalmak megjelenítésének példáit állította össze és részletesen elmagyarázta az azokat megtestesítő emberi alakok tulajdonságainak, ruházatának és attribútumainak jelentését.5 Bár Ripa összetett perszonifikációi a hozzájuk társított jelképek terjengőssége (és előnytelen látványa) miatt a 18. században már veszítettek népszerűségükből, a monumentális művészetben továbbra is születtek példák a szimbólumalkotásnak az ő nevével fémjelezhető módszerére. Cimbal figuráját egy az egyben sem Ripa, sem más szerzők munkáiban nem találjuk meg, de az Iconologia és más korábbi ábrázolások segítségünkre sietnek az egyes részletek jelentésének megfejtésében. A nevezetes kötet egyik Erény-perszonifikációjának leírásában magyarázatot találunk a szárnyakra és a napkorongra, amely az erény emelkedettségének és megvilágosító erejének szimbóluma. A kettős arc az elmúlt és eljövendő dolgokat együttesen mérlegelő Okosság, illetve az égre és a földre, Istenre és a felebarátra egyaránt szeretettel tekintő Teológia sajátja. A nap fényét összegyűjtő lencse pedig ismét csak az emberi szellem megvilágosításának metaforája.

134 jernyei5

Tavasz, Nyár, Ősz és Tél, azaz a négy évszak puttókkal kísért perszonifikációja Johann Ignaz Cimbal falképén, fotó: © Gaylhoffer-Kovács Gábor / HUNGART © 2022

Az oldalfalak középtengelyében a négy évszak puttókkal kísért perszonifikációja látható. Elhelyezésüket a festő az égtájakhoz igazította. Kelet felől, vagyis a terembe lépővel szemben, a terasz ajtaja fölött tűnik fel a Tavasz fiatal lány képében, aki virágcsokrot helyez a puttócska fején hordott kosárba. Délen, azaz jobb felől a Nyár tekint le a nézőre, félrecsapott kalapot visel, jobbjában sarló és néhány gabonaszál, a vállán gereblye, kísérői rózsaszálakat tartanak. Az Őszt vele szemben, az északi oldalon találjuk: lobogó sárga drapériától övezett asszonyalak, aki szőlőfürtöket és almát hoz, puttói segédkeznek neki a szüretelésben, felhőjén további gyümölcsök, szőlő, dinnye, birsalma és őszibarack kínálják magukat. A Tél a bejárati oldalon ül, jobbjával a főalak felé mutat, baljában deres faágat tart. Háta mögött két puttó óriási bőségszarut emel, míg társuk annak tölcsérébe gyűjti az Ősz felől érkező gyümölcsöket. Itt ér véget a virágokból és gyümölcsökből font füzér, amely a Nyár csoportjából indul ki, és összeköti az évszakokat. A mennyezetkép keretét alkotó mellvéden bolygókat és csillagászati fogalmakat megtestesítő szoboralakok ülnek. A Tavaszt a Vénusz és a Merkúr, a Nyár alakját a Hold és a Konstelláció, az Őszt a Jupiter és a Mars, a Telet pedig az Oppozíció és a Szaturnusz kíséri – mindegyikük a kezében tartja asztrológiai jelét. Ezek a figurák a világ rendjét uraló ciklusok és törvényszerűségek tükrei, akárcsak az évszakok perszonifikációi, akik egyben az emberi életkorokat is képviselik.

Hogyan áll mindez összefüggésben a központi alakkal? Láttuk, attribútumai a kora újkor szimbólumtárai szerint morális és vallási vonatkozásokat hordoznak, s ennek nyomán leginkább a Keresztény Erény megtestesítőjeként értelmezhetjük, aki a Gondviselés fényére tekint, és közvetíti azt az emberi világba. Az ikonográfiai program fókuszába tehát egy olyan fogalom került, amelyet egy 18. századi püspök méltán emelhetett a festőnek átadott program középpontjába. E jelképekben, utalásokban gazdag, humanista erudíción alapuló és ugyanakkor hitben bizakodó üzenet Cimbal ecsetje révén színes, derűs festői tolmácsolásban, magától értetődő könnyedséggel bontakozik ki a terem mennyezetén.

134 jernyei6

Merkúr alakja Johann Ignaz Cimbal falképén, fotó: © Gaylhoffer-Kovács Gábor / HUNGART © 2022

 

 

(1) Somorjay Sélysette: A veszprémi érseki palota kápolnája. In: Veszprémi Szemle, 2021/1., 26–45. o.

(2) Igaz Rita: A veszprémi püspöki palota és interiurjei az építéskorabeli leltárak tükrében. In: Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára. Tanulmányok. Szerk. Bardoly István – Haris Andrea. Budapest, Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002, 441–460. o.

(3) Somorjay Sélysette: Veszprém, püspöki (ma érseki) palota. In: Barokk freskófestészet Magyarországon I. Szerk. Jernyei Kiss János. Budapest, MMA Kiadó, 2019, 426–436. o.

(4) Gaylhoffer-Kovács Gábor – Nagy Veronika: Sümeg, püspöki palota. In: Barokk freskófestészet Magyarországon I. 2019, 390–405. o.

(5) Iconologia. Azaz különféle képek leírása, amelyeket az antikvitásból feltalált vagy tulajdon leleményével megalkotott és magyarázatokkal ellátott a perugiai Cesare Ripa. Ford., jegyz. Sajó Tamás. Budapest, Balassi Kiadó – Magyar Képzőművészeti Főiskola, 1997