A magyarországi műkereskedelemnek hosszú ideig volt meghatározója a BÁV és annak jogelődjei. A cég történetét az Artmagazin egy sorozat formájában már feldolgozta, de a rendszerváltás körüli időszak izgalmas eseményeinek, illetve az 1999-től kezdődő változások lényegének ismertetésével még adósok vagyunk. Nézzük tehát, hogy mi történt attól kezdve, hogy ön idekerült a céghez!
A műkereskedelmi tevékenység a BÁV egész forgalmának hány százaléka, mennyire stratégiai jelentőségű, terveznek-e bővítéseket, vagy ez az üzletáguk inkább csak imázsépítő elem?

Amikor én 1999-ben idekerültem, a BÁV-nak csak egyik ága volt a műkereskedelem. Az alapító okirat, illetve a cégbíróság szerinti fő tevékenységünk a használtcikk-kereskedelem. De nem az a fő jövedelemszerző tevékenységünk.
 

Arányaiban mekkora a műkereskedelem a cég teljes forgalmához viszonyítva?

Kezdjük talán ott, hogy a kilencvenes években, a rendszerváltás után a BÁV Rt.-nek a zálogon kívül még öt kereskedelmi üzletága volt. Foglalkoztunk műkereskedelemmel, külön üzletágként szerepelt az ékszer, az új és a használt iparcikk, illetve a ruházati cikkek.
A Budapesten kívüli üzlethálózat több mint száz boltot foglalt magában. Ennek jó része saját tulajdon volt, a fennmaradó hányad pedig bérlemény. Aztán az élet kikövetelte, hogy elször ezeket a kereskedelmi tevékenységeket próbáljuk összehozni: az ékszert a műkereskedelemmel egyesítettük, a műszaki kereskedelmet az iparcikkel vontuk össze. Így egy darabig két kereskedelmi üzletág volt. Ha nem számítjuk a műszaki- és iparcikk-kereskedelmet, a BÁV az aukciókkal és bolti értékesítéssel együtt azokban az években a húszmilliárd forint körüli műkereskedelmi piac legnagyobb részesedését birtokolta.

Tehát a kilencvenes évek közepén?

Igen, akörül. Tehát húszmilliárd körüli volt az éves forgalom, a BÁV Rt. ebből ötmilliárd körülit ellenőrzött. Aztán további profiltisztítás zajlott le a cégnél: megszűnt az iparcikk-műszaki kereskedelem, maradt a műkereskedelem. Bezártak azok a kiskereskedelmi boltok is, amelyekben ezeket a tevékenységeket folytattuk. A későbbiekben a helyiségeket, ha a saját tulajdonunk volt, bérletezéssel hasznosítottuk, ha pedig idegen tulajdonú, akkor vagy sikerült megegyezni a tulajdonossal, és albérletbe adni, vagy pedig visszaadtuk a bérleti jogot.
Aztán a következô fontos lépcső a 2000-es évek elején, amikor megszüntettük a vidéki műkereskedelmi bázisokat. Erre azért került sor, mert nem tudtuk őket gazdaságosan üzemeltetni, és ez folyamatosan veszteséget okozott.
Most odáig jutottunk, hogy vidéken nincsenek boltjaink, de Budapesten tíz egységgel rendelkezünk, ami hét bolt köré csoportosul. Ma már, mivel a műkereskedelemben nemcsak a BÁV-nál, hanem a konkurenciánál is történtek változások, és itt elsôsorban az aukciósházakra gondolok, nem merném kijelenteni, hogy továbbra is mi képviseljük, ellenőrizzük a műkereskedelmi ágazat legnagyobb részét. Sőt ez már biztosan nincs így. Hallom a különbözô aukciósházak bevételeiről szóló híreket: a jelentôsebbeknél ez már a milliárdot is lényegesen meghaladja. A mi műkereskedelmi forgalmunk az aukciókkal együtt 2006-ban másfél milliárd forint körül volt. Ez körülbelül húsz százaléka a BÁV Rt. nettó árbevételének.

Már nem piacvezetők, de az összes forgalom tekintetében az elsők között vannak. Mekkora ebből az aukciós bevétel?

Lényegesen kevesebb, mint egymilliárd.
Ez azt mutatja, hogy a magán-aukciósházak elhúztak a BÁV mellett, ezért is kell változtatnunk a jelenlegi struktúrán. A gazdasági kényszer, a korszerű szervezési elvek tudomásulvétele megkövetelte azt, hogy kiköltözzünk Kinizsi utcai székházunkból, mivel ott 150–200 személy lézengett a több mint húszezer négyzetméteren. Abszolút gazdaságtalan volt a fenntartása. A humán szervezet hasonlít a vízhez, a rendelkezésre álló területet kitölti, úgyhogy ott aztán kergetni kellett az embereket, mire valakit is megtaláltunk. Szervezeti, vezetési szempontból sem volt megfelelő. Születtek különbözű tervek, hogy esetleg próbáljunk meg ott műkereskedelmi központot létesíteni, és egy olyan projektet elindítani, hogy a különböző műkereskedelmi boltokat összevonva egy nagyáruházat hozzunk létre. De hát nagyon nagy ez a hely, ott száz, kétszáz boltot kellett volna kialakítani, erre a magyar műkereskedelem nem alkalmas, ezért úgy döntöttünk, hogy értékesítjük az ingatlant. Az aukciók a kiköltözés után is ott kerültek megrendezésre, de miután eladtuk az épületet, kiderült, hogy a vevő nem hajlandó bérbe adni az aukciós termet, még átmenetileg sem, ezért onnan el kell jönnünk.

Lehet tudni, hogy mi lesz a régi székház helyén?

Az én információim szerint szálloda, de hogy mi lesz a vége, azt nem tudom.
Mi, arra gondolva, hogy elôbb-utóbb el fog kelni ez a székház, elkezdtünk aukciós terem után érdeklődni. Körbenéztünk a városban, illetve megvizsgáltuk, hogy esetleg a saját Tűzoltó utcai ingatlanunkat alkalmassá lehetne-e erre tenni. Millenáris parkszerű hangulatot lehetett volna ott kialakítani. Ez a volt Ludovika-laktanya lovardája, gyönyörű szép ipari mûemlék… Végül ezt nem vállaltuk fel, több okból kifolyólag: egyrészt a környezet, másrészt a parkolási nehézségek miatt.
Aztán végül nem találtunk jobb megoldást: hasonló nagyságrendű ingatlan nem volt több, úgyhogy valamennyire megalkudva a lehetőségekkel, figyelembe véve a korlátokat, a saját, Bécsi utcai Vénusz boltunkat alakítjuk át aukciósházzá, és megpróbálunk a szükségbôl erényt kovácsolni. Azt látjuk, hogy nem sok teteje van fenntartani egy ingatlant úgy, hogy egy évben csak ötven napot van használatban, az aukciós kiállítások és aukciók ideje alatt, az év többi részében pedig ott áll üresen. Tehát nem üzemeltethetünk csak aukciósházat, hanem azt az év többi napján is kell tudni használni. Kialakítottunk tehát egy stratégiai elképzelést, aminek az a lényege, hogy a Vénuszban lévô aukciósház hármas funkciót töltene be: az év legnagyobb részében bolt, melyben műkereskedelmi tevékenység folyik, természetesen megfelelő körülményeket (presszó, tárgyalósarok) biztosítva ehhez. Aztán amikor kiállítás van, tovább folyik az árusítás, de kicsit összehúzódunk, mozdítható paravánokkal rendezzük át a teret. Ennek kivitelezése már el is kezdődött. Így az aukciós kiállítások közben is, ha valakinek megtetszik egy tárgy a bolti anyagból, meg tudja vásárolni. Amikor ténylegesen aukció van, akkor pedig a nagytermet teljesen kiürítjük, és székeket teszünk be. Amennyire sikerült modellezni, a helyiség három-négy óra alatt átalakítható kiállítóteremből aukcióra, aztán vissza bolttá. Ez gyakorlatilag rugalmas felhasználást tesz lehetővé, tehát a szükséges három funkciónak tökéletesen megfelelne az ingatlan.

Mi történik a kortárs galériával?

Úgy tűnhet, hogy a BÁV feladta a kortárs művészet pártfogolását, mert pillanatnyilag nincs ilyen üzletünk. De az elképzelések szerint jelentős kortárs tételek lesznek a Vénusz boltunkban. A kortárs galériát pedig szintén az aukciósház-projekthez csatoltuk, így onnan is lehet majd aukcionálni, hisz ezt csak egy kapualj választja el az aukciós teremtől. Illetve megpróbáljuk megteremteni a két ingatlanrész összekapcsolását az udvaron keresztül. Ez úgy tűnik, működni fog, és egy hangulatos aukciósház-komplexum alakítható ki oly módon, hogy az udvaron keresztül, szép környezetben egyik helyről át lehet menni a másikba. A volt kortárs galériában szeretnénk létrehozni az ékszer részleget is. Egyébként ékszerben, műtárgyban továbbra is mi vagyunk a piacvezetők. Amikor arról beszéltem, hogy a konkurencia megerôsödött a rovásunkra, az csak részben igaz, mert itt a szőnyeg, bútor, műtárgy.
Az aukciók csúcsa persze a festmény. Nagyon nyilvánvaló, hogy a konkurencia miért a festményt részesítette előnyben, ez külföldön is megfigyelhető: a legnagyobb pénz ebben van. Az ékszerben nincs akkora értékemelkedési lehetőség, és ily módon akkora árrés sem. Nálunk ráadásul, és ez verseny-hátrány, minden teljesen nyilvános, mert nem a tulajdonos ül a boltban.

Mi most a BÁV tulajdonosi háttere?

Magyar, nem szakmai befektetői kör, az Inforg Rt., Pro-Cash Rt., Pirex Rt. Az ő szempontjukból az az elsődleges, hogy a cég nyereségesen tudjon működni. A nyereséget most elsősorban a zálogüzletág biztosítja. Ha a BÁV egészéről van szó, akkor azt mondhatom, hogy most már három üzletágunk van. A zálogüzletág körülbelül hatmilliárdnyi nettó árbevételt hoz. A műkereskedelmi üzletágról már beszéltünk, és ott van a 400 millió körüli bevételt jelentő ingatlan-bérbeadási üzletág, melynek a nyereségszintje igen magas. Ezekből tevődik össze az egymilliárd körüli eredmény.

A tulajdonosi kör nem szakmai, a BÁV még mindig egy nagyvállalat. A hatvanas-hetvenes években a cég éppen a méretei és az ellenőrzés hiányosságai miatt arról volt híres, hogy a nagy dolgok az asztal alatt történtek.

Érdekes a felvetés, és jogos is. Azt, hogy nyilvános minden, én úgy értem, hogy itt minden áru- és pénzmozgásnak nyoma van. Az, hogy egy becsüs úgy vesz be valamit, hogy azt a nyilvántartásunkban nem tünteti fel, majd utána egy ismerősének eladja, és zsebre teszi a hasznot, annak értelemszerűen itt sincs nyoma, és ez sajnos nem a BÁV-ot gazdagítja.

Sikerült már ennek kiküszöbölésére valamilyen rendszert kidolgozni?

Én úgy gondolom, hogy van némi előrelépés. De messze nem hiszem azt, hogy a jelenség megszűnt. Nem abban a nagyságrendben mozog, mint a hetvenes-nyolcvanas években, de sajnos még most is létezik. Egy kollégát sem akarok ezzel besározni, de a való élet ezt mutatja.

A korábbi becsüsi garnitúra már teljesen lecserélődött?

Részben. Még van egy-két nagynevű, idősebb becsüs, például Tímár Éva, Dobóczy Tibor, mindketten műtárgybecsüsök. A régiek közül ékszervonalon tudom még mondani Dembiczné Magdikát. Egyébként ékszervonalon volt a legkevésbé jellemző az, amire ön az előbb célzott.

Az új szakemberek saját kiképzésûek? Tehát a BÁV becsüstanfolyamai működnek továbbra is?

Igen, és az új szakembereink nagy részét ezeken a becsüstanfolyamokon képeztük, főleg az ékszer-, illetve zálogterületen dolgozókat. A műkereskedelmi becsüsök pedig végeztek belső tanfolyamot is, részt vesznek továbbképzéseken, zsűrizéseken is, de ott folyamatos az igény művészettörténészekre.

A nyolc hónapig tartó tanfolyam mennyire elég a szakmailag is felkészült, új becsüsgeneráció kitanításához?
 
Semennyire, de az onnan kikerülők főleg a zálogszakmában helyezkednek el. A becsüsi létnek különböző fokai vannak: aki kijön az iskolapadból (jellemzően főiskolát, egyetemet végzett emberek, de lehetnek akár nyugdíjasok is), ha kikerülnek és hozzánk jönnek, úgynevezett gyakorló becsüsi kategóriába kerülnek, amelyben a kölcsönzési értékhatár igen alacsony. Két-három évet el kell tölteniük ebben a pozícióban. Utána lehetnek becsüsök, akik már magasabb értékhatárral dolgoznak. Bizonyos tapasztalatszerzés után pedig magasabb kategóriájú becsüssé válnak. Itt is van még négy-öt grádics a ranglétrán, amit végigjárva valaki vezetô becsüs lehet. A javadalmazást is megpróbáljuk ehhez a becsüsi életpályaprogramhoz kötni, és a különbözô grádicsokhoz különböző javadalmazási szinteket rendelni. És itt térnék vissza a műkereskedelemhez: a becsüsök érdekeltté tétele, javadalmazása nagyban segítene abban, hogy egy kicsit tovább „tisztítsuk” a házon belüli szürkegazdaságot. Egy új javadalmazási rendszer kidolgozását kezdtük meg, és ezt idén be is vezetjük. Célunk, hogy a becsüs még jobban érdekelt legyen abban, hogy amit behoz, majd a cég nagy értékemelkedéssel eladja, abból egy jelentôsebb összeget kaphasson vissza.

Hány ember dolgozik a BÁV üzleteiben?

Nyolcvan ember viszi az üzleteket és aukciókat, ebben benne van a vezetés is. Mára kialakult az a forma és összetétel, amit gazdaságosan lehet működtetni. Nem tettünk le a növekedésről, tehát semmiképpen sem szeretnénk visszafejlôdni. Vannak olyan üzleteink vidéken is, amelyek bérleménye felmondható, és oda visszatelepülhet adott esetben egy műkereskedelmi bolt is. Ehhez sok minden kell, például hogy a gazdaság hasonlóan tiszta legyen, mint a tôlünk nyugatabbra lévô gazdaságok, viszonylag azonos körülmények között versenyezhessünk a konkurenciával, és nálunk, belül is van mit alakítani. Ezek feltétlenül benne vannak a távlati célokban.
Még annyit talán, hogy a mostani helyzetben sem akarjuk feladni a vidéket, mintegy harminc helyen vannak jelentős bázisaink a megyeszékhelyeken és nagyobb városokban.

Hová szeretnék pozicionálni magukat a piacon az új aukciósházzal?

Azt szeretnénk, hogy a BÁV festményaukciói közeledjenek a vezető aukciósházak festményaukcióihoz. Ez stratégiai cél, nem egy év alatt fogjuk elérni. Ehhez megpróbáljuk előteremteni az eszközöket is. Az anyagi háttér biztosított, tehát akár egy 100 milliós képet is ki tudunk fizetni készpénzben, ha úgy látjuk, hogy abban van üzlet. Az ékszer-, illetve műtárgyárverések tekintetében pedig szeretnénk megőrizni vezető helyünket. A májusban nyíló új épület, mely 200 milliós beruházással készül el, megadhatja majd a kellô lendületet.