Egy mór szent öröksége

Sághy Marianne

Kijutott a dicsőségből annak a Mauritius nevű kopt keresztény katonának, aki inkább kivégeztette magát, mint hogy más keresztényeket öljön. Európa sokáig legnépszerűbb szentjeként templomokat, kolostorokat alapítottak a tiszteletére, testrészeit drágakövekkel díszített tartókban őrizték, most pedig a menny mellett a Louvre-ba is bejutott. Az évszázadokig respektált döntés mellett persze ebben az is szerepet játszott, hogy mártíriuma jó helyen történt: később virágzóvá vált vidéken, ahová évszázadok alatt rengeteg szép ötvöstárgy került.

 

Theuderic pap ereklyetartó ládikája, 7. sz. 1. fele, Svábföld (?), a St Maurice d’Agaune apátság kincstára
 
A Louvre középkori kincseket felvonultató sorozatának legújabb kiállítása a svájci Saint Maurice d’Agaune apátság trezorját tárja a nagyközönség elé március 14. és június 16. között. A kiállítás jóval több, mint pazar kincsmustra, de csak a drágaköves arany- és ezüstritkaságokért is nagyon megéri felkeresni. Az apátsági gyűjtemény egyedülálló időkapszula: a 6–15. század között készült tizenkilenc ötvösremek bepillantást nyújt Európa két legmagasabb szinten pártfogolt kultuszának, Szent Móric és Szent Zsigmond tiszteletének politikai aktualizálásába és spirituális, művészeti átalakulásaiba. Szubverzív szentek töredékeit magukba záró posztklasszikus, szinte posztmodern ereklyetartókban gyönyörködhetünk, miközben megértjük, honnan a német vonzódás a „burgund örökség” iránt.
   A Rhône felső folyásánál, az Alpesektől ölelt Agaunumban 515-ben alapította a Szent Móric-apátságot Zsigmond burgund király. Európa legrégebbi, folyamatosan működő kolostorában az 1500 éves évfordulóra készülve felújításokat végeznek, mialatt a szerzetesek okos PR-húzással Párizsban népszerűsítik Móricot, a parancsmegtagadó néger katonát, aki a középkori Európa legnagyobb szentje volt.
   A Núbiából származó Móric (Mauritius) a thébai légió hadvezére volt a római hadseregben. A légió onnan kapta nevét, hogy katonái az egyiptomi Thébaiszból verbuválódtak. A nagy keresztényüldözés idején, 286. szeptember 22-én Maximianus társcsászár az Alpokban állomásozó seregnek megparancsolta, hogy gyűjtsék be és öljék meg a keresztényeket. Móric, aki maga is keresztény volt, megtagadta az engedelmességet. A császárhoz intézett beszéde kötelező olvasmány kellene legyen ma is:
   ,,Felajánlottuk neked, hogy ellenségeid ellen harcolunk, de gonoszságnak tartjuk, ha ártatlanokra emelünk kezet. A gonoszok és ellenségek ellen jobbunk fegyvert ragad, de képtelen ártatlan polgárokat megsebezni. Nem felejtettük el, hogy a polgárokért és nem a polgárok ellen álltunk fegyverbe. Mindig az igazságosságért, a jóságért, az ártatlanok megvédéséért harcoltunk, eddig ezekért vállaltuk a veszélyt. Harcoltunk hűségből, de hogyan lehetnénk hűek hozzád, ha most hűtlenek lennénk Istenhez? Először Istenre, utána a császárra esküdtünk; ha megszegjük az elsőt, ki kötelezhet a második megtartására?’’ A császár megfélemlítésül megtizedeltette a légiót. Móric és társai vértanúhalált haltak. De a thébaiakat nem lehetettmegtörni. Hatezer katona tette le a fegyvert és várta a halált, semmint hogy hitsorsosai ellen vonuljon. Tettüket nemcsak a keresztény egyház, hanem a hadijog is példaértékűnek tartja: Hugo Grotius szerint a katonák az egyedüli lehetséges megoldást választották az esztelen paranccsal szemben az emberiesség, sőt a birodalom védelme érdekében is. A passzív ellenállást választó hatezer legionárius többsége nemcsak hogy életben maradt, hanem elő is léptették őket, sőt a császári testőröket is közülük választották, hiszen egyszer már bebizonyították, hogy halálveszélyben sem fordultak a császár ellen.
 

A „Szent Márton-váza” szardonixból, 7. sz., szardonix, ékköves, cloisonné-díszes aranyfoglalatban, a St Maurice d’Agaune apátság kincstára.
 
   A vértanúk sírja fölé 390-ben épített templomot Theodulosz, Valais első püspöke, aki a thébai légió katonáinak földi maradványait Agaunumba (ma Sankt Moritz/ Saint Maurice, Svájc) hozatta és újratemette. Százhuszonöt évvel később a templom mellé kolostort alapított a frissen katolizált Zsigmond burgund király. A Szent Móric apátság lett nemcsak a vértanú katonák tiszteletének, hanem Szent Zsigmond kultuszának is központja, ami óriási befolyást és hatalmas vagyont biztosított a kolostornak. Móric és vértanútársai, Exsuperius, Candidus, Viktor, Innocentius és Vitalis „valais-i mártírokként” váltak ismertté. Móricot agaunumi vagy magdeburgi Mauríciusz néven is emlegetik halálának, illetve ereklyéinek őrzési helyéről.
   A paradoxonokat kedvelő keresztény gondolkodásban a császári parancsot megtagadó, de katonái életét megmentő Szent Móric a Német-római Birodalom védőszentje lett, lándzsája a császárok felségjelvénye (utoljára 1916-ban hordozták körbe IV. Károly előtt, Ausztria annektálása után Hitler a saját főhadiszállására vitette). A Szent Móric-lándzsa egy frank szárnyas lándzsa, melynek pengéjébe hosszanti nyílást vágtak, s ebbe erősítették négyszeres ezüst drótköteggel Jézus keresztjének szent szögereklyéjét. Szent István magyar király dénárján a király kezében ez a lándzsa látható lancea regis körirattal. Vajon ez azt jelenti-e, hogy István vazallusa volt a német-római császárnak, vagy azt, hogy III. Ottó császár megengedte számára a szent lándzsa körbehordozását? Tény, hogy Móric kultuszát István király is pártolta: Bakonybélben bencés monostort alapított Szent Móric és vértanútársai tiszteletére. A Louvre kiállítása a római kortól a késő középkorig (3–15. század) követi a kincsek beáramlását a Szent Móric-apátságba. Nemcsak bemutatja a műtárgyak kontextusát, hanem értékes Párizsban őrzött dokumentumokkal is kiegészíti őket. Mi volt az Alpok szerepe a Római Birodalomban? Mit kerestek arra a thébaiak? A hegylánc a birodalom természetes védvonala volt, a hágók pedig összekötötték Rómát źkelt át az Alpokon, hogy megsegítse Maximianust Galliában. Az agaunumi ásatások feltárták a légió nyomait, római és kelta istenek sztéléit és az adóztatásra vonatkozó dokumentumokat is. Az apátság Svájc krisztianizációjának történetében jelentős szerepet játszott. Szent Avitus vienne-i püspök 515-ben a kolostor alapításakor mondott avatóbeszéde fennmaradt egy papiruszon, melyet a Bibliotheque Nationale-ban őriznek. A 6–9. század folyamán káprázatos liturgikus tárgyak áramlottak a kolostorba: a „Szent Márton vázájának” nevezett drágaköves aranyfoglalatú szardonix váza, Teuderik kámeákkal és vésett kövekkel ékes ereklyeládája, Nagy Károly vizeskancsója. Az Ottók is pártfogolták Szent Móric kultuszát, tiszteletére Magdeburgban székesegyházat alapítottak.
   A 12. században megváltozott a szentekhez való viszony. Móric mellett a többi vértanú köré is kultusz szerveződött, erről Szent Candidus senator átható tekintetű, földöntúli erőt árasztó gyönyörű fejereklyetartója tanúskodik. Ekkor már nemcsak a thébai katonákat, hanem az alapító, Szent Zsigmond burgund királyt is vértanúként tisztelték, mint a latin kereszténység első „szent királyát”. Szent Zsigmond és gyermekeinek csodaszép aranyozott ezüst ereklyetartója egy nagy jövő előtt álló új kultusz első darabja.
 

Kentauros fedeles serleg-cibórium, 13. sz. eleje, a St Maurice d’Agaune apátság kincstára
 
Szent Candidus fejereklyetartója, 1165 k., ezüst, részben aranyozva, a St Maurice d’Agaune apátság kincstára
 
 
   Az apátság 1200 utánról datálható ötvöstárgyai, a Szent Kereszt ereklyetartók, a limoges-i pásztorbotok és különösen a Nagy Károly cibóriumának nevezett fantasztikus kentauros kehely a romanikából a gótikába vezető stílusváltást és a szent „networking” európai fejlődését mutatja. 1225-ben megtalálták Szent Móric sírját, ami új lökést adott a kultusznak: ekkor állították fel a szász császári dinasztia székhelyén, Magdeburgban a Szent Móric-székesegyházban a fekete katona szobrát, mely szintén szerepel a kiállításon. Szent Lajos egy kristályból készült Töviskorona-ereklyetartót küldött az apátságnak, melyért cserébe Móric-ereklyéket kért az általa alapított senlisi Szent Móric-kápolna számára.
 

Szent Zsigmond és gyermekei ereklyetartó ládája, 1160 k. és 13. sz. 1. negyede, ezüst, részben aranyozva, a St Maurice d’Agaune apátság kincstára
 

A „Nagy Károly-kanna”, 9. sz. közepe (?), arany, rekeszzománc, a St Maurice d’Agaune apátság kincstára
 
   A 14–15. században a svájci apátság továbbra is intenzív császári pártfogásban részesült, de mindinkább Szent Zsigmond került fókuszba. IV. Károly, a nagy ereklyegyűjtő megtalálta Szent Zsigmond sírját az apátság kriptájában, ereklyéit magával vitte Prágába és ott szervezett élénk kultuszt körülötte. Zsigmond hirtelen felfutását a burgund örökség magyarázza: Károlynak burgund királlyá koronázásához volt szüksége a jónevű ősre. Ekkor azonban már a savoyai hercegek is igényt tartottak a burgundok lakta antik Sapaudia történeti örökségére és maguknak követelték a Szent Móric-apátság fölötti fennhatóságot. VIII. Amadé herceg V. Félix néven ellenpápa (1439–49) kiemelkedő darabokkal, Szent Apollónia monstranciájával és két ezüstkandeláberrel ajándékozta meg a kolostort, Emmanuel- Philibert de Savoie pedig 1577-ben egycsodálatos ezüst Szent Móric lovas szobrot adományozott: a késő középkori lovagi eszmény legtökéletesebb darabja egy korszak végét jelenti. A kiállítás ötvöstárgyak, textilek, írott források segítségével olyan szentkultuszok születését, fejlődését és elhalását tárja a látogató elé, melyeket a fekete katona erkölcsi példamutatása, megingathatatlan emberi nagysága inspirált. 
 
Le trésor de l’abbaye de Saint-Maurice d’Agaune (A Saint Maurice d’Agaune apátság kincstára)
Párizs, Louvre | 2014. június 16-ig