Reprodukció - a szerzői jog szempontjából

Zárdai Zoltán

Munkám során többször kerestek meg képzőművészeti, iparművészeti és fotóművészeti alkotások kiadványokban történő reprodukálása kapcsán. Feladatom az volt, hogy megoldjam az olyan kérdéseket, amelyek közreműködésem nélkül fel sem merültek volna. 
 

Félretéve a tréfát, ezekből az esetekből világossá vált, hogy a tulajdonosok, múzeumok, szerzők, kiadók, galériák eltérő elképzelésekkel rendelkeznek az alkotások reprodukálásával kapcsolatban, és sok esetben olyan gyakorlat alakult ki, amely nincs összhangban a szabályozással. Bár több elképzelést jogászként hajmeresztőnek tartottam, önmagában a helytelen elképzelések nem képezték gátját az üzletnek. Ha megállapodtak a reprodukálás tartalmában és az ellenértékben, akkor az üzlet is létrejött. Eközben azonban biztos voltam abban, hogy a piac szereplőinek fontos lenne tudniuk, hogy miért és milyen alapon kell fizetni. A reprodukálással kapcsolatos jogi kérdéseket tekintem át cikkemben, elsősorban azok számára, akik munkájuk vagy tevékenységük során ilyen problémákkal találkoznak.

Az ügyfelek általában két kérdést szoktak feltenni:
 
Kell-e engedélyt kérni egy képzőművészeti, iparművészeti vagy fotóművészeti alkotás reprodukálásához, továbbá hogy az engedélyért kell-e fizetni?
 
A válasz a tárgy kora, tulajdonosa, tárolási helye vagy más körülmények szerint eltérő lehet. Azokat a további kérdéseket veszem sorra, amelyek a válasz megtalálásához segítséget nyújtanak.
 
A reprodukálás cikkemben többszörözést és terjesztést jelent. A többszörözés már önmagában az alkotásról készített fénykép elkészítésével megtörténik, és többszörözés az alkotás sokszorosított kiadványban történő szerepeltetése is. A terjesztés pedig azáltal valósul meg, hogy a többszörözést tartalmazó kiadvány a nyilvánosság számára hozzáférhetővé válik.
 
A legelső kérdés, amelyet tisztázni érdemes: szerzői jogi védelem1 alatt áll-e a reprodukálni kívánt alkotás vagy sem?
 
A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény többek között védi a művészeti alkotásokat is. A szerzői jogi törvény a művészeti alkotások keretében nevesíti különösen a rajzolás, a festés, a szobrászat, a metszés, a könyvnyomás útján vagy más hasonló módon létrehozott alkotást, annak tervét (képzőművészeti alkotás), a fotóművészeti alkotást, az iparművészeti alkotást és annak tervét.
 
A szerzői jogi védelem2 az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jelleg alapján illeti meg. A védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőtől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől.
 
A szerzői jogi védelem alapján a szerző kizárólagos joga az alkotás felhasználásának engedélyezése. A szerző engedélye szükséges a reprodukáláshoz is. Ezt a jogát a szerző azonban részben vagy egészben harmadik személynek átengedheti. Ennek megfelelően előfordulhat olyan eset is, amikor az engedély megadására nem a szerző, hanem valamely harmadik személy jogosult, aki jogait a szerzőtől származtatja. E körben felmerül még a közös jogkezelés kérdése.3
 
A felhasználási engedély, mint felhasználási szerződés, írásbeli formához kötött, így a felhasználási engedélyt írásba kell foglalni, mert ennek hiányában érvénytelen lesz.
 
A szerzői jogi törvény eltérő rendelkezésének hiányában a szerzőt az alkotás felhasználására adott engedély fejében díjazás illeti meg. A díjazásról csak kifejezett nyilatkozattal lehet lemondani.
 
Eltérő megállapodás hiányában a reprodukciónál a szerző nevét, illetve az alkotás címét is fel kell tüntetni. Ez a gyakorlatban az esetek többségében nem jelent problémát.
 
A következő vizsgálandó kérdés, hogy van-e mód a szerzői jogi védelem alatt álló képzőművészeti, iparművészeti vagy fotóművészeti alkotás engedély és díjfizetés nélküli felhasználására?
 
A szabad felhasználás4 ad lehetőséget díjfizetés és a szerzői engedély nélküli felhasználásra olyan művek tekintetében, melyeket korábban már nyilvánosságra hoztak.5
 
A legklasszikusabb szabad felhasználás az idézés, azonban ennek alkalmazását a képzőművészeti, iparművészeti és fotóművészeti alkotások tekintetében a szerzői jogi törvény eleve kizárja. Ez a kizárás a mű egységének védelmével függ össze, hiszen a mű részletét csak a mű csonkításával lehet megvalósítani, ami pedig mint átdolgozás kizárólag a szerző hozzájárulása esetén lehetséges.
 
Vannak azonban olyan szabad felhasználások, amelyek képzőművészeti, iparművészeti és fotóművészeti alkotások tekintetében is alkalmazhatók.Elsődlegesen ilyen a látkép. A szabadban, nyilvános helyen, állandó jelleggel felállított képzőművészeti, építészeti és iparművészeti alkotás látképe a szerző hozzájárulása és díjazás nélkül is felhasználható. Látkép esetében akkor szükséges a szerző nevét feltüntetni, ha azon az alkotás önállóan szerepel (például a fénykép egy téren álló szobrot önmagában ábrázol), míg abban az esetben, ha a kép utcarészletet egy házsorral ábrázol, akkor az azon szereplő egyes alkotások vonatkozásában a szerzők nevének feltüntetése nem szükséges.
 
Tudományos ismeretterjesztő előadáshoz és iskolai oktatás (törvényileg meghatározott kör) céljára a képzőművészeti, építészeti, iparművészeti és ipari tervezői művészeti alkotás képe, valamint a fotóművészeti alkotás a szerző hozzájárulása és díjazás nélkül felhasználható.
 
Vannak speciális szabad felhasználások, melyek csupán bizonyos felhasználók számára biztosítanak engedély és díjfizetés nélküli felhasználást. A televíziós műsorszolgáltatásban a képzőművészeti, fotóművészeti, építészeti , iparművészeti vagy ipari tervező művészeti alkotások-kivéve a díszletet, jelmezt - díszletként szabadon felhasználhatók. Az ilyen felhasználás esetén a szerző nevének feltüntetése sem kötelező. Kérdés, hogy milyen társadalmi cél indokolja ezt a szabad felhasználást a kereskedelmi televíziózás korában.
 
Ugyancsak privilegizált lehetőség van politikai hírműsorokban vagy a műsorszolgáltató más időszerű műsorszámaiban olyan alkotások bemutatására az alkalom által indokolt mértékben, amelyek a napi eseményekkel kapcsolatban vannak. Ilyen esetben sem kötelező a szerző nevének feltüntetése.
 
Az elektronikus sajtó mellett a napilapok és folyóiratok is bemutathatnak nyilvánosan kiállított képzőművészeti, fotóművészeti, építészeti, iparművészeti, ipari tervező művészeti műveket (vizuális művek) újságcikkekben illusztrációként vagy akár azoktól függetlenül is díszítő funkcióban.
 
A szerzői jogi törvény kommentárja6 szerint a logikai értelmezés azt diktálja, hogy ez a szabad felhasználás a kifejezetten vizuális művészeti folyóiratokban ne történhessen meg. A szerzői jogi törvény általános szabályai szerint a szabad felhasználás csak annyiban megengedett, illetve díjtalan, amennyiben nem sérelmes a mű rendes felhasználására és indokolatlanul nem károsítja a szerzői jogos érdekeit és megfelel a tisztesség követelményeinek, továbbá nem irányul a szabad felhasználás rendeltetésével össze nem férő célra. A szerzői jogi törvény kommentárja szerint az alkotások vizuális művészeti folyóiratokban történő szerepetetése a rendes felhasználás körébe tartozik, s így mint szabad felhasználás nem megengedett.
 
A szabad felhasználás esetei a szerzői jogi védelem alatt álló képzőművészeti, iparművészeti vagy fotóművészeti alkotás reprodukálásakor csak igen szűk körben érvényesülnek, így levonhatjuk azt a következtetést, hogy a szerző életében és a halálától számított 70 évig a reprodukáláshoz a szerző vagy a felhasználási jogosult engedélye szükséges szinte minden esetben.
 
Ha a reprodukálni kívánt alkotás nem áll szerzői jogvédelem alatt, akkor nincs szükség az alkotó engedélyére, illetve nem terheli szerzői jogdíjfizetési kötelezettség a reprodukálást végző személyt. Ez a helyzet abban az esetben is, ha az alkotás, bár szerzői jogi alkotás, védelmi ideje (a szerző halálától számított 70 év) azonban már eltelt.
 
Hogyan biztosítható a fizikai hozzáférés az alkotáshoz?
 
Ez a kérdés elsősorban akkor merül fel, ha az alkotás birtokosa és a szerzői jogi jogosult elválik egymástól. Ebben az esetben is érdemes az alkotást a szerzői jogi jogosulton keresztül megközelíteni, mivel bár mind a tulajdonjog, mind a szerzői jog abszolút szerkezetű jogviszony, a szerzői jogi törvény a tulajdonjog és a szerzői jog ütközése esetén a szerzői jogi jogosultat részesíti előnyben. A szerzői jogi törvény kötelezi az alkotás tulajdonosát, hogy az alkotást a szerzői jogok gyakorlása végett ideiglenesen a szerző rendelkezésére bocsássa, hogy az alkotást bemutassák, arról felvételeket készítsenek. Ez azonban a tulajdonos méltányos érdekét nem sértheti.
 
Az, hogy a tulajdonos méltányos érdekei mire terjednek ki, mindig konkrétan ítélendő meg. Nehezen képzelhető el azonban olyan tulajdonosi méltányos érdek, amely az alkotás reprodukálását kizárná.
 
A gyakorlatban a szerzői jogi védelem alatt álló alkotások esetében is előfordul, hogy a birtokos, tulajdonos a fizikai hozzáférést korlátozza és a hozzáférési lehetőségért ellenértéket kér. E körben fontos tisztán látni, hogy a szerzői jogvédelem alatt álló alkotások esetében a hatályos jogi szabályozás szerzői jogi jogosultnak és a szerzői jogi jogosulton keresztül a felhasználónak lehetőséget ad arra, hogy az alkotás reprodukálása az alkotás birtokosának, tulajdonosának engedélye nélkül megvalósuljon. Amennyiben az alkotás már nem áll szerzői jogi védelem alatt, akkor a szerzői jogi jogosulton keresztül az alkotás már nem közelíthető meg. Ebben az esetben az alkotás birtokosán, tulajdonosán keresztül vezet az út, hiszen ő tudja biztosítani a reprodukció elkészítéséhez szükséges fizikai hozzáférést.
 
Amennyiben a fizikai hozzáférés ellenében díjat kérnek, akkor ennek jogcíme a tulajdonjogból származik és az adott alkotás használatával, hasznainak szedésével függ össze.7 Ezt a díjat azonban semmi esetben sem lehet szerzői vagy felhasználói díjnak tekinteni, és figyelemmel kell lenni arra is, hogy az alkotás birtokosának, tulajdonosának engedélye általában nem pótolja a szerzői jogi jogosult engedélyét.
 
A gyakorlatban kialakult a reprodukálásnak egy olyan technikája, mely az alkotáshoz való fizikai hozzáférés kikerülésére épít. Egy korábbi reprodukciós fotóról készítenek egy újabb reprodukciós fotót, s ezt használják fel a többszörözés során. Kérdés azonban, hogy egy ilyen reprodukálás sérti-e a szerzői jogosult, illetve az alkotás birtokosának, tulajdonosának jogát. Amennyiben az alkotás szerzői jogi védelem alatt áll, tehát az alkotó még él, vagy halálától 70 év nem telt el, akkor ez a technika megvalósítja a szerzői jogok megsértését, így a szerzői jogi jogosult igényét bíróság előtt sikerrel érvényesítheti. A birtokos és tulajdonos igénye a tulajdonjogból vezethető le, azonban ennek az igénynek az érvényesíthetősége bírósági gyakorlat hiányában kérdéses.
 
Milyen jogai vannak az alkotás reprodukálásában közreműködő fotósnaka reprodukciós fotó vonatkozásában?
 
A kérdés megválaszolásánál a szerzői alkotás fogalmából és a reprodukciós fotó céljából kell kiindulni. Kétségtelen, hogy a fotóművészeti alkotás szerzői jogi védelem alatt áll, ez azonban nem jelenti azt, hogy minden fotó szerzői műnek minősülne. A reprodukciós fotó célja nem egyéni eredeti jellegű alkotás létrehozása, hanem egy másik alkotás képének lehető leghűségesebb visszaadása. (A fotóművészeti alkotásnál a művész nem pusztán a negatívot vagy a diapozitívot készíti el, az alkotói folyamat a felvétel elkészítésével nem feltétlenül ér véget, hanem a művész meghatározhatja azt, hogy a negatívból mennyi jelenjen meg a pozitív képen, továbbá a művésznek kell alkotó módon meghatároznia a technikai kivitelezés olyan tényezőit is, amelyek a mű egyes tulajdonságait befolyásolják.) A reprodukciós képnél a fotós keze megvan kötve, így ezen esetben fotóművészeti alkotás létrejöttéről nem beszélhetünk. Síkfelületű alkotások (például képek) reprodukálása esetében ez könnyen átlátható. Álláspontom szerint azonban a térben elhelyezkedő, több nézőpontos alkotások esetében sem jön létre fotóművészeti alkotás önmagában egy nézőpont kiválasztásával.
 
Egy összehasonlítással szemléltetve a reprodukciós fotó olyan, mint egy nyersfordítás, míg a művészi fotó a műfordításnak felel meg. (Amennyiben valaki szerzői jogi védelem alatt álló alkotásról fotóművészeti alkotást kíván készíteni, akkor ehhez nem elegendő a szerzői jogi jogosult reprodukálásra vonatkozó engedélye, hanem általában engedélyt kell kérni az átdolgozásra is.)
 
Az alkotás reprodukálásában közreműködő fotósnak nincsen szerzői jogi jogosultsága a reprodukciós fotó vonatkozásában. Természetesen a fotó elkészítéséért a felek közötti megállapodásnak megfelelően a fotóst díjazás (például vállalkozási díjként) illeti meg.
 
Külön kérdésként merül föl: szükséges-e az alkotás reprodukálásához az alkotáson ábrázolt személy hozzájárulása, engedélye?
 
A szerzői jogi törvény a megrendelésre készült képmás tekintetében a szerzői joggyakorlásához az ábrázolt személy beleegyezését is előírja.8 A nyilvánosságra hozatalhoz szükség van tehát az ábrázolt személy hozzájárulására, azonban a hozzájárulás birtokában a művész szerzői jogainak gyakorlásában nincs korlátozva. A nem megrendelésre készült képmás tekintetében vélelmezni kell, hogy az ábrázolt személy azáltal, hogy a felvétel elkészítését megengedte, a képmás nyilvánosságra hozatalához is hozzájárult. Mindkét esetben azonban korlátot jelent a képmással való visszaélés tilalma. A szerzői jogi felhasználás nem valósíthat meg visszaélést a képen szereplő képmás vonatkozásában. A nyilvánosságra hozatal önmagában nem minősül visszaélésnek. Visszaélés például az, ha a képmást bűncselekménnyel kapcsolatos illusztrációként használják fel.
 
Azokban az esetekben, ahol az alkotás nem minősül szerzői jogvédelem alatt álló alkotásnak az alkotás nyilvánosságra hozatalához az ábrázolt személy hozzájárulása szükséges, és ez esetben is korlátot jelent a képmással való visszaélés tilalma a reprodukálás során.
 
Összefoglalva, amennyiben az alkotás szerzői jogvédelem alatt áll, tehát ha a szerző él, vagy halálától még 70 év nem telt el akkor a képzőművészeti, iparművészeti vagy fotóművészeti alkotás reprodukálásához a szerző engedélye szükséges, mely engedélyért általában díj fizetendő.
 
A szerzői jogvédelem alatt nem álló alkotások esetében a reprodukáláshoz az alkotó engedélyére nincs szükséges és szerzői jogi fizetési kötelezettség sem terheli a reprodukálást végző személyt.
 
Az alkotás birtokosa, tulajdonosa a képhez való fizikai hozzájutást korlátozhatja, és az alkotáshoz való hozzáférésért ellenértéket kérhet, mely ellenérték nem keverendő össze a szerzői jogdíjjal. A szerzői jogi védelem alatt álló alkotások esetében a szerzői jogosult közreműködésével szabadon biztosítani lehet az alkotáshoz való hozzáférést. A szerzői jogvédelem alatt nem álló alkotások esetében a birtokos, tulajdonos szabadon eldöntheti, hogy az alkotást reprodukálásra rendelkezésre bocsátja-e vagy sem.
 
A fizikai hozzáférés kikerülésére vonatkozó korábbi reprodukció újbóli reprodukálása olyan technika, mely a szerzői jogvédelem alatt álló alkotások esetében a szerző engedélye hiányában a szerzői jogok megsértését valósítja meg, míg szerzői jogi védelem alatt nem álló alkotások esetében az alkotás hasznosítására jogosult személy (például a birtokos, a tulajdonos) léphet fel igénnyel, azzal, hogy ezen igény érvényesíthetősége kérdéses.
 
A reprodukálásban közreműködő fotósnak a reprodukciós fotó vonatkozásában szerzői jogi igénye nincs, azonban ez nem érinti a fotó elkészítésével kapcsolatos díj igényét.
 
Az alkotáson ábrázolt személy hozzájárulására szerzői jogi alkotás esetében akkor van szükség nyilvánosságra hozatalhoz, ha a képmás megrendelésre készült, míg szerzői jogi védelem alatt nem álló alkotás esetében a minden esetben szükséges az ábrázolt személy hozzájárulása. Az alkotás reprodukálása semmilyen formában nem történhet oly módon, hogy az képmással való visszaélést valósítson meg.
 
A szerzői jogi védelem alatt álló alkotások esetében a szerzői jogi törvény alapján a szerzőnek a reprodukálással kapcsolatban díjigénye van, tehát eltérő megállapodás hiányában a szerzőnek díj jár. Ennek mértékét jogszabály konkrétan nem határozza meg9, így ebben a feleknek kell megállapodni. Az alkotás birtokosának, tulajdonosának díjigénye akkor kikerülhetetlen, ha az alkotás nem áll szerzői jogi védelem alatt és így a szerzői jog eszköztárával a hozzáférés nem oldható meg. A birtokosnak, tulajdonosnak fizetendő díj nem szerzői jogdíj, mértéke megállapodás tárgya. 
 
A szerző ügyvéd
 
 
 
1 A szerző halálát követő év első napjától számított 70 év.
 
2 „A védelmi idő eltelte után a szerző emlékének megsértése címén az érintett közös jogkezelő szervezet (85- 93. §) vagy szerzői érdekképviseleti szervezet is felléphet olyan magatartás miatt, amely a védelmi időn belül sértené a szerző jogát arra, hogy a művén vagy a művére vonatkozó közleményen szerzőként feltüntessék." - Szerzői jogi törvény 14. § (2)
 
3 A képzőművészeti, iparművészeti és fotóművészeti alkotások tekintetében a HUNGART Vizuális Művészek Közös jogkezelő Társasága Egyesület a kollektív jogkezelésre létrejött szervezet. A szerzői jogi törvény a reprodukálás tekintetében nem rendeli el a közös jogkezelést. A HUNGART 2004-es díjszabása szerint: „Eltérő rendelkezés hiányában a már egyszer nyilvánosságra hozott képző-, ipar- és fotóművészeti alkotás bármely további felhasználása (amennyiben az a hatályos szerzői jogi rendelkezések értelmében jogdíjköteles) a HUNGART, illetve egyes esetekben a jogosult (különösen reklám, illetve hirdetési célokra történő felhasználás esetén) előzetes hozzájárulásához kötött. A jogdíj mértéke elsősorban a felhasználás jellegének, terjedelmének függvénye és/vagy általános tarifaként, vagy egyedi szerződés keretében kerül meghatározásra." Kérdés, hogy a HUNGART mely alkotók és milyen alkotások tekintetében jogosult a közös jogkezelés keretében felhasználási engedélyt adni, illetve a felhasználóval szemben díj igényt érvényesíteni. A megoldás kulcsát a szerzői jogi törvény 91.§ (1) bekezdés tartalmazza: „Ha a közös jogkezelést végző - a 86-89. §-ok alapján nyilvántartásba vett - egyesület valamely felhasználónak engedélyt ad a felhasználásra, illetve a felhasználóval szemben díjigényt érvényesít, a felhasználó jogosult az egyesület által végzett jogkezelés szempontjából érintett valamennyi jogosult-e törvény előírása vagya jogosultak elhatározása alapján közös jogkezelés alá tartozó - azonos műfajú műveinek vagy szomszédos jogi teljesítményeinek felhasználására is, az ezekre a művekre vagy szomszédos jogi teljesítményekre vonatkozó jogdíjak azonos feltételek alapján történő megfizetése mellett." Önkéntes közös jogkezelés esetén a felhasználási engedélyt a HUNGART megadhatja és a felhasználásért járó díjat a közleményében meghatározott díjszabásnak megfelelően beszedheti. Ennek a kérdéskörnek a kibontása - összetettsége miatt - egy külön írás tárgyát képezheti majd.
 
4 A szabad felhasználás a szerzői jog azon kivételeinek a gyűjtő neve, mely kivételek bizonyos körben lehetővé teszik a szerzői jogi védelem alatt álló és nyilvánosságra hozott alkotások szerzői engedély és díjfizetés nélküli felhasználását.
 
5 Általában egy képzőművészeti, iparművészeti, fotóművészeti alkotás tulajdonjogának átruházása nem számít nyilvánosságra hozatalnak. Azonban speciális esetekben az átruházással is megvalósul a nyilvánosságra hozatal például egy múzeum számára kiállításcéljából történő értékesítés esetében.
 
6 A szerzői jogi törvény magyarázata (KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 2000).
 
7 Ebből a szempontból az a fontos és azt kell vizsgálni, hogy az adott alkotás hasznosítására - mint a tulajdon jog egy rész jogosítványára - ki jogosult. Ilyen lehet tulajdonos, a használó, a birtokos stb. Azonban az, hogy az adott személy valóban jogosult-e, mindig konkrétan vizsgálandó. A cikkben „birtokos, használó"-ként utalok e személyi körre az egyszerűség kedvéért azzal, hogy ez természetesen nem jelenti a jelen pontban írtaktól történő eltérést.
 
8 Lásd például az illusztrációként szolgáló fotót. © Zsinkó Szabó Zoltán
 
9 A szerzői jogi törvény szerint a szerző díjazásának - eltérő megállapodás hiányában - a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel kell arányban állni.