Poéták és piktorok
Keserű Luca
Az egyetemes művészet alkotásaival való ismerkedést és a közöttük lévő összefüggés felismerésével járó első élményt sokunk egészen biztosan az irodalomtankönyvekhez és azok illusztrációihoz, szöveg és kép harmonikus kapcsolatához köti. Ezek a képek olyan mélyen égtek tudatunk kollektív tartományaiban, hogy látványuk a mai napig is rímek változatos dallamainak sorát képs felidézni.
„S micsoda poéta ez a piktor!” (Ambrus Zoltán) Kiállításenteriőr (fotó: PIM) Mednyánszky László: Öreg és fiatal csavargó, 1900 körül, olaj, vászon, 60,5x75 cm, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest (fotó: PIM)
A Petőfi Irodalmi Múzeumban megrendezésre került Ködlovagok című kiállítás kurátorainak (Cséve Anna, illetve Bauernhuber Enikő, Kómár Éva és Kőrös Kata) célkitűzése, hogy ezeket az újszerű formai jelenségeket – melyek az irodalomban a cselekmény részletekbe menő ábrázolásával szemben az esztétikumra fókuszálnak a szövegek erőteljesen metaforikus karaktere által, a festészetben pedig álomszerű, irreális képi világot teremtve a művek gyakran szimbolikus témaválasztásában mutatkoznak meg – a líraiságra alapozó közös attitűddel kapcsolják össze. Ugyanis éppen ez a lírai megfogalmazás vagy elbeszélő mód az, melynek tudatos alkalmazása ösztönösen zárja ki a dolgok vagy a természet ábrázolásának mesterséges illúzióját a képzőművészetben és irodalomban egyaránt. 
„Az elbeszélő művészet valódi súlya (…) nem azon van, amit mondunk, és ami alapjában véve igen véges, hanem azon, hogy hogyan mondjuk, ami viszont végtelen.” (Szini Gyula)
A kiállítás arra tesz kísérletet a korszak karakteres festészeti és grafikai, illetve irodalmi alkotásainak párhuzamos bemutatásával, hogy megtudja, lehet-e a képzőművészet jellegzetes stílusjegyeit analógiaként alkalmazni az irodalomra és viszont. A kiállított irodalmi példák a speciális narrációnak köszönhetően erőteljes vizuális látásmódról tesznek bizonyosságot, a képi ábrázolásokon keresztül pedig „látni lehet azt a rajzfelfogást, amely a lényeget nem a hűséges kopírozásban, hanem annak a vonalnak a megkeresésében látja, mely az életet, a mozgást, vagy a lelki diszpozícziókat fejezi ki” (Márkus Géza).
Így jön létre ezúttal szinte totális átjárás költészet és festészet között: sok irodalmárt jogosan aposztrofálhatunk festőként, illetve képzőművészt költőként. Nem véletlen ezért, hogy a kiállítás főszereplője Gulácsy Lajos, akinek festészete és irodalma is egyaránt – a tökéletes szépség lírai definiálásán keresztül – a látható valóságon túlmutató jelenségek megragadására irányul. A kiállítás fókuszában tehát Gulácsy művei állnak a századforduló stílusirányzatainak szintéziseként, de a szimbolizmus, szecesszió és impresszionizmus jellegzetes stílusjegyei a dekorativitás, a laza kompozíció, a vázlatszerűség vagy az álomszerűségből fakadó tér- és időbeliség dimenziójának bizonytalansága is tanulmányozható Mednyánszky László, Sassy Attila, Nagy Sándor vagy Cholnoky László, Csáth Géza, Bródy Sándor stb. művein keresztül. 
A Petőfi Irodalmi Múzeum kiállításainak szinte állandó koncepciója, hogy irodalmi korszakokat vagy életműveket a társművészetek tágabb összefüggéseibe helyezve mutatnak be. Az irodalomkönyvekből már levont tanulságot, hogy a képzőművészet képes az irodalom megérzékítésére, a Ködlovagok most alátámasztja.
Petőfi Irodalmi Múzeum: Ködlovagok. Irodalom és képzőművészet a századfordulón (1880–1914)
1053, Budapest, Károlyi Mihály utca 16.
Megtekinthető: szeptember 16-áig.