Az idei Velencei Építészeti Biennále főkurátora, Kazuyo Sejima vezérgondolata irányt mutathatott az egyes nemzeteket képviselő kurátoroknak is.

A magyar nemzeti pavilon koncepciója is jól illeszkedik Az emberek az építészetben találkoznak című központi kiállítástematikába, amely meg szeretné mutatni azt a hármas viszonyrendszert, ahogy az ember és az építészet, az építészet és az ember, valamint az ember és az ember viszonyul egymáshoz. A magyar pavilonban a BorderLINE formáció, Wesselényi-Garay Andor és Ferencz Marcel rendeznek rendhagyó kiállítást. A pavilon központi témája az építészet „vizuálisan még értelmezhető alapegysége”, a vonal és annak (illetve azok sokaságának) a megrajzolása. Ez az installációban például vonalkötegek és -oszlopok formájában jelenik meg. A kurátorokat érdekelte maga a folyamat is, ahogyan a vonal és a vonalból a rajz létrejön, ezért a pavilonban 40 (köztük 22 külföldi és 18 magyar) építésszel készített rajzinterjút lehet végignézni. A rendezők alaptézise az volt, hogy bár a digitalizált világ kellős közepén élünk, ahol már nagyon sok mindent a gépek készítenek el helyettünk, de „az építészek még mindig rajzolnak”. Aztán a gondolatot továbbfűzve az is kiderült, hogy a rajzolás univerzális tevékenység, hogy öreg és fiatal, helytől, kultúrától függetlenül mind rajzol, ez a fajta nyomhagyás tehát közös nyelv mindannyiunk számára. Ezt hivatott kifejezni a pavilon apszisában elhelyezett 20 000, kötélre lógatott ceruzából készült installáció, amit Magyarország egész területéről – az iskolák bevonásával – gyűjtöttek össze a rendezők. Ezek a ceruzák pedig, ahogy a BorderLINE Architecture továbbgondolja létüket, képviselik mindazt a rengeteg rajzot, amit rejtett kezek valaha velük lerajzoltak. De a vonal definiálható fizikai entitásként, építészeti szerveződés elemeként. A határvonal pedig a „rajz és az építészet születése közötti, az itt és ott, külső és belső, én és mást” is elválasztó és persze össze is kötő vonalra vonatkozik, a földrajzi határokról nem is beszélve, amire a kiállításban és a katalógusban szereplő külföldiek jelenléte is utal. Az analóg és számítógépes rajz viszonyát dolgozza fel a kiállításon Tasnádi József médiainstallációja, amiben az összes létrejött kézi skiccet a gép rajzolja újra. Új szempontokat felvető, a téma absztraktsága miatt rengeteg lehetőséget magában rejtő, izgalmas kiállítási koncepció, amit Wesselényi-Garay Andor és Ferencz Marcel kidolgoztak.

12. Velencei Építészeti Biennále, 2010. augusztus 29 – november 12. 

http://borderlinearchitecture....

T-B A21 Velencében

A legfrissebb trendekre fogékony bécsi Thyssen-Bornemisza kortárs művészeti központ (T-B A21) régóta dolgozik együtt az építészet határterületeit is átlépő alkotókkal. Az intézmény idén is készült különleges programokkal a velencei Építészeti Biennáléra. A Kazuyo Sejima által rendezett hivatalos főkiállításra több általuk kezdeményezett projekt is bekerült, például Berger&Berger mozit, színházat és múzeumot egyesítő kísérleti fémkonténere, az Aranda\Lasch kreatív csoport Modern Primitives címen futó különleges kristálybútorai, amik gombaként burjánzó geometrikus idomokként töltik be a teret, valamint az R&Sie(n) – thebuildingwhichneverdies címre hallgató – laboratóriumában kifundált, különleges, futurisztikus UV-lámpás plasztikegysége, ami csökkenti a fényszennyezést és igazodik az emberi bioritmushoz. (R. G.)