ArtForum, Berlin
Az idén éppen tíz éves berlini ArtForum egyre inkább betölteni látszik azt a szerepet, amelyre Európa legnagyobb gazdasági erejének művészeti vásáraként rendeltetett, vagyis a régió diskurzusteremtője lett - a kiállítás időtartamára időzített számtalan kísérő-, társ-, vagy éppen ellenrendezvény legalábbis ezt mutatja.
A német szakvásár egy a jelentősebbnek mondottak közül: a seregszemlén ezúttal huszonöt ország száznál is több galériája ezerötszáz művészt vonultatott fel, hogy öt nap alatt tetten érje, bemutassa és eladja az éppen aktuális kortárs képzőművészetként. A rendezvény a feltörekvő piacok magabiztosságával növekszik: a 128 galériából 57 külföldről érkezett, 33 az első alkalommal bérelt standot. Magyarországról a Deák Erika Galéria képviselte a színvonalat. Noha a tavalyi ArtCologne-t közel hetvenezren látták, a szervezők joggal remélhették, hogy a főváros pezsgése, valamint a jól csengő DAAD és a Bethanien, nem beszélve a magángalériákról (37 kiállító), mutat majd annyi meggyőző erőt, amely idevonzza a gyűjtőket, így a tavalyi, nagy sikerű Made in Berlin kiállítás nyomdokain haladva most is beépítettek egy tematikus, Susanne Titz kurátor által válogatott blokkot Átmenei Import címmel. Berlin emellett mint Kelet és Nyugat egyesítésének szimbolikus helyszíne jellemzően esélyt adhat a közép-európai galériák megjenésére is (Podnar - SL, AT, Zderzak - Pl).
ESTER PARTEGÁS: The most important things are not things 2004
acél, akril, zománc 55 x55 cm
Bár továbbra is a táblakép vitte a fő szerepet, és a fotográfia, vagy a szobrászat is szépen szerepelt, szembetűnően kevés volt az eladásra kínált mozgóképes mű. Vélhetően ezt igyekezett kompenzálni egy, Wulf Herzogenrath nevével fémjelzett beszélgetés az időalapú művek gyűjtéséről, amelyet számos más kerekasztal-beszélgetés követett egyéb olyan, érdeklődésre számot tartó témákról, mint az interdiszciplinaritás vagy a művészetberuházás kérdései.
Az ArtForumon az első németországi piacralépését jegyző londoni Haunch of Venison Galéria Dan Flavin 1963-as cím nélküli (Charlotte és Jim Brooks-nak ajánlott) munkájáért 393 000 eurót ($ 475 000) kér, a szintén először szereplő tel-avivi Dvir Galéria, amely politikai és vallásos tematikájú fotográfiával jelentkezett, Pavel Wolberg egy kockájáért mintegy 2000 ($ 2400) eurós árat számol - német kereskedők, például a kölni Heinz Holtmann, Michael Burges Perspex dobozos absztrakt képeit 7000-12 000 eurós ($ 8500-15 000) áron ajánlja.
KATHARINA SIEVERDING videó-installációja a Kunstwerk összes termeiben
Christian Nagel (Berlin/Köln) Kalin Lindena objektekből és rajzokból előadott helyspecifikus installációjáért 6000 eurót kér, a berlini Schultz Galéria Norbert Bisky apokaliptikus festményeit 20-28,000 euróra ($ 24-34,000) tartja, míg a koreai SEO nagyívű kollázsait mintegy 20,000 euróért ($ 24,000) árulja. Folyamatosan emelkedik a kínai művészek ázsiója is, amint azt az Alexander Ochs Galéria beijingi expanziója is jelezheti, amely a remek Quin Yufen fülhallgatós-függönyös hang-tér installációját mutatták be, továbbá Fang Lijun Németországban korábban nem láthatott festményeit ($ 250 000). A poznani AT Galéria Piotr Kupka enkausztikáit, Waldemar Kremser mixed média munkáit, valamint Hanna Zuczak festményeit állította ki 1000-10 000 euró közötti áron. Az amszterdami van Gelder Sylvie Fleury magabiztos művészetét 46 000 euróért árulja.
Thaddeus Ropac (Salzburg-Párizs) Paul P. efemer rajzaiért és akvarelljeiért 3-8000 eurót, Yasumasa Morimura Goyát idéző fotográfiáiért 12-38 000 euró közötti árat kér. Az új erőre kapott szobrászat visszatérni látszik a nemzetközi műkereskedelembe, ezt jelzi az a szál, amelyet például a Peres Projects (Berlin-Los Angeles), Jan Wentrup (Berlin), Grimm/Rosenfeld (München) és a már említett Haunch of Vension galéria is követ. Frank Elbaz párizsi galériás, aki már két éve jelen van a német piacon és képes volt művészét, Charles Sandisont igen jól pozícionálni, idén Lakner Antal Bundesberg című installáció-modelljével tűnt fel (10 000 euró).
SILVIE FELURY: Cuddly Painting 1992
kék és pink szőrme 175 x 145 cm cca 46 000 euró
Skandináv berkekben az új trend az imaginárius világok karakteres dominanciája; a koppenhágai Mikael Andersen Galéria is a fantasztikus realizmus vonalán halad, Astrid Kuse Jensen „hipernaturális sorozat" című fotográfiái 2500 eurós áron vannak kitéve. A New York-i Roebling Hallnál Eve Sussmann fotói 10,000 dollárt, a videós Guy Richards Smit munkái 25,000 dollárt érnek. Nem lehet szó nélkül hagyni Bjarn Melhus kiváló videóját, amelyben dramaturgiailag korrekt módon számol le az amerikai sci-fi sorozatok örökségével, miközben sajátos megközelítése egy pillanatra sem válik cinikussá. Jimmie Durham videója viszont már e határt szimbolikus és valós értelemben is átlépi, itt a főszereplő indián művész szemétképei árából menekül Párizsba. A darab karaktereit művészek és galériások alakítják.
SONDERGAARD ET HOWALT: How to hunt 2005
c print ed. 1/5 120x150 cm Asbaek Gallery
Minőségi művészetet persze nemcsak a vásár falai közt találhatunk. A New York-i P. S.1 után a veterán cseh fotós és médiaművésznő Katharina Sieverding (1944) Close up című retrospektív tárlatát a KunstWerke mutatta be. A művész precíz, mar csaknem rigorózus módon használja arcát, testét mozgóképszerű képszekvenciái kialakításához; videóinstallációiban végtelenig lassított közösségi és városi jeleneteket taglal. Egy olyan életmű esetében, amely több évtizede csaknem láthatatlanul növekszik, megdöbbentő a tény, hogy a harminc évvel korábbi szociokultúrális közeg lenyomatai önértéket képviselnek pusztán avval, hogy betekintést és új perspektívát nyújtanak a korszak politikai, társadalmi közegébe, esélyt adva az újraértelmezésre. Sieverding különben egy public art projekttel is előállt: szeptember végétől látható több száz fekete-fehér gigaposzterje a német főváros közterein, amelyek voltaképpen a George Grosz, Wieland Herzfelde és John Heartfield által a húszas években kiadott, egykori Die Pleite című magazin fiktív hirdetései. A tárlatot egyébként rövidesen a budapesti Ludwig Múzeum is bemutatja.
A nemzetközi vásárnál csak némileg színesebb, viszont sokkal szórakoztatóbb programok közül az immár másodszorra megrendezett Berlini Kunstsalon kifejezetten a fiatalokra összpontosított, míg az akadémiai ösztöndíjhoz kapcsolódó DAAD-galéria Arturo Herre-ra murális művészetére koncentrált. Külön színesítette a kulturális kínálatot az idei Einstein-emlékév, melynek keretében Einstein - Spaces címmel kortárs installációkkal találkozhattunk tíz különféle helyszínen. A szervezők olyan neveket nyertek meg a projektnek, mint Christian Boltanski, Harun Farocki, Franz West, vagy Olafur Eliasson. Boltanski a Zsidó Múzeum emeleti termében felállított munkája a relativitás, a valóság és egyáltalán a lét összefüggéseit boncolgatja, az idő monoton múlását érzelemmentesen tudató női hang és a visszafelé haladó óra hagyományos motívuma a terem egyetlen magányos izzójának halk fényében félelmetes nyugalmat áraszt.
LOS CARPINTEROS: Misil (kenyértartó) 2004
fa 99x145x312 cm
Az Unter den Lindenen nemrég megnyitott német Guggenheim kiállítóterében a neves Douglas Gordon (Az allegória HIÚSÁGA) építgeti a művészetet életté, számos szerzőtől válogat olyan, a saját munkáihoz köthető műtárgyakat, melyek közé művészettörténeti értelemben maga is illeszthető, a tárlatot továbbá filmvetítések varázsolják színesebbé.
A Hamburger Bahnhof termeiben a német Nemzeti Galéria újművészeti díjáért versengő szerzők (John Bock, Monica Bonvicini, Angela Bulloch, Anri Sala) bemutató kiállítása volt látható, köztük azé az albán származású Saláé, aki Jimmie Durham fent említett filmjében a bennszülött művész szerepét alakítja.
NÉMETH HAJNAL-KOMORÓCZKY TAMÁS: Focus Istambul
A díjat végül Bonvicini nyerte el. Jól szerepelt közös installációjukkal az egyik leglátogatottabb kiállításon - Fokus Istambul (Martin Gropius Bau) a Németh Hajnal-Komoróczky Tamás művészpáros, akik külön is kiállítottak a belvárosi Tuteurhausban rendezett Shopped to Death tárlaton más berlini magyar művészek társaságában.