Barokk kertek

Könyvkritika

Vonalzóval nyírt lombok, elegáns minták szerint elrendezett bukszusok, klasszikus rendben szétszaladó allék, szökőkút-medencében végződő sétányok, a távolból beszüremkedő menüettfoszlányok – a barokk abszolutizmus példás módon zabolázta meg a buja természetet. A hagyományőrző francia kastélyparkokban járva csak álmodozunk valami hasonlóról idehaza is. Pedig volt ilyen: a Napkirály sugarai hozzánk is eljutottak, igaz, egy kis késéssel.

Fatsar Kristóf: Magyarországi barokk kertművészet. Helikon, Budapest, 2008, 280 oldal, 6990 Ft

A zseniális 17. századi kertmérnök, André Le Nôtre hatása 1700-tól Magyarországon is kimutatható. Csakhogy a történelem viharai – és a száz évvel később érkező „angolkert”-divat – elsöpörte a geometrikus kialakítású parkokat (vagyis az úgynevezett „franciakertet”) a barokk kastélyok és kolostorok mögül. Fatsar Kristóf (nem mellesleg táj- és kertmérnök) végigolvasta a témához kapcsolódó összes korábbi szakirodalmat és a levéltárak szétszórt anyagait, majd megírta a Magyarországi barokk kertművészet című hiánypótló kötetet. A téma saját tolvajnyelvvel rendelkezik, Fatsar sem fukarkodik az olyan kifejezésekkel, mint lenotriánus parter, rozettás feszton, filagórás hárs, teknősbékás medence vagy éppen lúdlábsétány. Nem szórakoztató képeskönyvet szerkesztett, hanem szaktudományi katalógust, a barokk kertek történetét elemző tanulmánnyal és egy tervrajzokat is tartalmazó hosszú katalógussal. Precíz leírásai alapján felsejlik előttünk a 18. századi franciakertek csodás világa, a barokkos mustrák szerint megnyírt zöld puszpángbokrok és a vörös porral felszórt parterek látványos kettőse, a fákkal teleültetett zárt boszkék, a szökőkutat kőmedencéi, a lugasok és a kerti pavilonok. Egy elsüllyedt úri paradicsom, amiből ma szinte semmi sem látható, jobb esetben elfedte egy gyeptáblákkal teli tájkert, rosszabb esetben benőtte a gaz, a dudva, a muhar és a lakótelep.

R. G.

Artmagazin 2008/6. 87. o.