A jóhoz könnyű hozzászokni. A kínai szervezők diktatórikus precizitása után már-már nehéz elképzelni, hogy a görögök mennyire megcsúsztak az olimpiai előkészületekkel. Egyes épületek például még most sem készültek el. A régóta várt athéni Új Akropolisz Múzeum a jelenlegi tervek szerint például szeptemberben nyílik meg. Bár a megbízhatatlan görög bürokrácia ismeretében nehéz biztosra menni! Pláne, ha a folyamatokat a British Múzeum is hátráltatja.

Faragvány a Parthenon nyugati timpanonjáról, Kr. e. 5. század. Posszeidon tortzójának vállai (sárga) a British Múzeumban vannak, míg robusztus mellkasa (szürke) Athénban, várva az újraegyesülést.

A British Múzeum őrzi ugyanis a városvédő Athénének szentelt főtemplom, a Parthenon számos domborművét, vagyis a klasszikus görög művészet egyik legkiválóbb műtárgyegyüttesét. Az athéni olimpia idején valódi kampány indult a görög és a londoni múzeumok márványfaragványainak egyesítésére. A közel 2500 éves, erősen töredékes klasszikus reliefek ma csak virtuálisan illeszthetők össze, az egyik istennő feje a görögöknél van, míg a teste a British Múzeumban, Posszeidon torzójának vállával és mellkasával viszont éppen fordított a helyzet.

A felbecsülhetetlen értékű antik faragványok ügyében – ahogy ez lenni szokott – nehéz igazságot tenni. A márványdomborműveket a korábban nagykövetként tevékenykedő Thomas Bruce, Elgin hetedik earlje szerezte meg az Oszmán Birodalom fennhatósága alá tartozó Athéntól a 19. század elején. Ez akkoriban, a klasszikus görög ideákért rajongó angol arisztokrata részéről értékmentő akciónak minősült, bár egyes kortársai (pl. Lord Byron) vandalizmussal vádolták. A műtárgyimportot az állam is szentesítette: a körülbelül 75 ezer fontért elszállított faragványokat a British Múzeum 1816-ban megvásárolta 35 ezer fontért.

Faragvány a Parthenon egyik déli metopéjáról, Kr. e. 5. század. A kentaurok és lapiták harcát ábrázoló dombormű női lábfeje (sárga) jelenleg Londonban van, míg a többi rész (szürke) Athénban.

A görög állam az athéni olimpia apropójából több kísérletet tett a Parthenon díszeinek visszaszerzésére. De a British Múzeum az összes civilizáció emlékeit gyűjtő „univerzális múzeum” eszményével takarózva elutasított mindenféle kérelmet. A csalódott athéni tudósoknak így be kell érniük a Londonban őrzött, úgynevezett „Elgin-márványok” gipszöntvényeivel. A The Art Newspaper szerint kezdetben fátyolfüggönnyel akarták vizuálisan szétválasztani az eredeti márványt a gipsztől, de végül maradt a legegyszerűbb megoldás, a patinás sárga és a művi hófehér  elkülönülése.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a görögök hosszú évtizedek óta birkóznak a múzeum tervével. 1979 és 2000 között összesen négy építészeti pályázatot írtak ki az Új Akropolisz Múzeumra. Az utolsó nyertes, Bernard Tschumi tervei lassan meg is valósulnak, bár a helyszínen talált régészeti leletek miatt jó pár évet késett a projekt. A talán még idén megnyíló, széles és lapos új múzeum hatalmas ablakfalain keresztül a fellegvár klasszikus emlékei – köztük a Perthenon – láthatók. A kiállítóteremben pedig hamarosan ott lesznek az ókori templom Görögországban maradt szobordíszei, kiegészítve az Elgin-márványok gipszmásolataival.

Szerző: Rieder Gábor