INTRO

Jó dolog ez a kulturális fővárosság. Mióta kiderült, hogy Pécs lesz 2010-ben az a helység, amire egész Európa vigyázó szemét veti, felrémlett Pécs múltjának egy kevesek által ismert fejezete, a Baranya-Bajai Szerb-Magyar Köztársaságé. Az a néhány nap, amikor egy festő volt az önállósult régió, a Pécsett kikiáltott köztársaság elnöke. 1921. augusztus 14-től 22-ig tartott ez a furcsa állapot, aminek politikai vonatkozásaival nem foglalkozunk, de aminek szabad szelleme most gondolkozik, hogy feltámadjon-e, vagy nézzen a kulisszák mögé a Pécs – Európa kulturális fővárosa 2010 projekt ügyében, és hanyatt-homlok váljon köddé újabb évtizedekre. (Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy ez a századelő
Pécsét belengő szabad szellem, a pécsi művészek valóságos rajzása – majd kirajzása – valószínűleg inkább valamelyik ciszter paptanárnak köszönhető, mintsem a néhány napos szerb–magyar köztársaságnak, de az ő személyazonosságának kiderítésével a kutatás egyelőre még adósunk.)

Az Artmagazin mindenesetre
feltámadás-párti, már csak azért is, mert tetszik a „határtalan város” koncepciója.
Talán nem mindenki tudja, milyen viták folynak a projekt megvalósítása kapcsán,
hogy lemondott a nyertes pályázat egyik megalkotója, hogy igazán méltatlan támadás érte a város szinte már lehetetlen körülmények között működő múzeumait,
és kezd elveszni a pályázat lényege, a civil kezdeményezésekre építő alapkoncepció. (www.pecs2010.hu) Mi a vitába sem szeretnénk belefolyni (mint ahogy a politikai vonatkozások tekintetében is igyekeztünk a kaptafánál maradni – hú, ez jó), de ezt a számunkat Pécsnek és a határoknélküliség kikiáltóinak szenteljük. Éljen Zsolnay Vilmos, éljen Dobrovics Péter, éljen a Bauhaus!
Persze azonnal elkezdtük az ottani szabadkőműves vonatkozások utáni kutatást is,
amit Pécs és a művészetek kapcsolata utáni kutatásnak álcáztunk. Lett is eredmény, dőltek a cikkek tonnaszám, de a hálón fennakadt egy-két különös dolog. Hogy Dobrovits az itt közölt Önarcképén úgy tartja a kezét, mint Keresztelő Szent János, hogy Kodolányi a Nap fiairól versel, hogy Weiningerék elborzadva látták, hogy a Bauhausba érkezésükkor ott éppen valami furcsa szeánsz zajlott, hogy szegény Linder Béláról ne is beszéljünk, az ő szabadkőműves vonatkozásaival úgyis foglalkozik eleget a gondola.hu, de ott van a csodálatos Zsolnay Vilmos, különböző szabadkőműves-páholyok nagymestere, és úgyis ki fog derülni még valami, főleg, ha nyitunk egy ilyen topikot a most induló www.artmagazin.hu-n!
Kedves olvasóink, látogassanak el weboldalunkra, mert ott még többet, még részletesebben olvashatnak mostani témáinkról.

TARTALOM:

REFLEX
ARTANZIX
Antal István: Pécs–baranyai Köztársaság: Művészet és élet egy álom körül
Szász Katalin: „Ha a lombok leesnek a fákról, látom azt a házat, ahol boldogok voltunk” – Beszélgetés Molnár Évával
Juhász Sándor: Molnár Farkas grafikái
Topor Tünde: A Bauhaus helyett… Ismeretlen életművek: Peitler István
Rieder GáboR: Pécsi múzeumok
Katona Júlia: Múzeumok és site-ok Szemtől szemben – Rembrandt és Caravaggio
Winkler Nóra: Egy kortárs grófnő a Dunán
Topor Tünde: E la nave va… – És a hajó megy…
Hudra Klára: „Rendezni végre…” – Közös tér – A z etnikai kisebbség és a kulturális identitás kérdése a Kárpát-medence művészetében
Stepanovic Tijana: Hurkatöltő – A Dorottya Galéria Packing Case című kiállításáról
Katarina Luketic: Željko Kipke A valóság és a művészeti rítusok felforgatása
KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
Einspach Gábor: Szabadon nagyítva – Interjú Gőbölyös Lucával
Molnár Szilvia: Tanárok a Képzőművészeti Egyetemen VIII. – St.Auby – Intermédia Bölcsőde
Marton Éva: Becsapott generáció tagjának érzem magam… Látogatóban Major János grafikusnál
KÖNYVAJÁNLÓ
Kovács Ágnes: Az édeskés híg derű – Peske Géza
Tűzkő Péter: Keleti szőnyegek Magyarországon
Székely Miklós: „Ragyogó magyar sikerek krónikája” – Az 1906-os milánói világkiállítás magyar pavilonja
Tóth Antal: Jöjjön Szentendrére! – Nyolcvan nyár a régi művésztelepen
KÖNYVAJÁNLÓ
KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ