Kékvérű vásárló

von und zu Liechtenstein

Hiába Liechtenstein a kontinens legkisebb állama, mégis Európa legszorgalmasabb múzeumi vásárolójaként tarthatjuk számon. Az alpesi törpeállam „nemzeti” múzeumának éves szerzeményezési listája hosszabbra nyúlik, mint a párizsi Louvre-é vagy az amszterdami Rijksmuseumé. Ez csak a legnevesebb műkereskedők körében volt eddig közismert, akik az apró fejedelemség ura számára a műtárgyakat szállították. Pedig II. János-Ádám herceg nem titkolja se javait, se műgyűjtő buzgalmát.

 

A Liechtenstein-hercegek bécsi palotája a 18. században

Friedrich Wilhelm von Schadow: Felix Schadow arcmása, 1830, olaj, vászon, 61×51 cm. A magángyűjteményből megvásárolt festmény szerepel a Liechtenstein Múzeum mostani biedermeier kiállításán. Meglepő, de az időszakos tárlat harmadát - akárcsak ezt a képet - az elmúlt 5 éveben gyűjtötte be a herceg.

Sőt, 2004-ben a vaduzi székhelyű családi kollekció Liechtenstein Múzeum néven megnyitotta bécsi kirendeltségét is. A Svájc és Ausztria határán meghúzódó monarchia államfője, II. János-Ádám herceg a família barokk bécsi kastélyát újíttatta fel a rohamosan terebélyesedő magángyűjtemény bemutatására. A bécsi Liechtenstein Múzeumban a klasszikus mesterek remekműveivel találkozhat a látogató, Rubenstől Giambolognáig. A nemzeti múzeumot persze nyugodtan hívhatjuk „családi múzeumnak” is, hiszen az intézményt a Liechtenstein-família alapítványa üzemelteti. A szerzeményezésekről pedig II. János-Ádám herceg gondoskodik, akinek magánvagyonát (többek között a vaduzi LGT bankcsoportnak köszönhetően) 2 milliárd dollárra becsülik.

 

Ehhez képest már nem tűnik olyan szörnyűnek, hogy évente több tíz millió eurót költ el galériákban és aukciókon. A múzeum weboldalán követhetők a herceg vásárlásai. Sok más tétel között például az elmúlt két esztendőben vett egy kis Maulbertsch-vázlatot Bécsben, egy nagyszabású Waldmüller-életképet és egy egzotikus Makart-portrét is a Dorotheumban. A múzeum igazgatója, Dr. Johann Kräftner szerint neki csak a „minőségre és az állapotra” kell tekintettel lennie, az árra nem. Hogy a Liechtenstein Múzeum még nem került a világ vezető múzeumainak elitklubjába az csak a léha felmenőknek és a forgandó szerencsének köszönhető. A hatvanas években a főrendi kollekció például rekord összegért vált meg egy eredeti Leonardo-festménytől. A gyűjteménygyarapítás mai lázában el se lehetne képzeli ilyet a Liechtenstein-hercegek háza táján!
Rieder Gábor