Scholtz Róbert egykori rajz- és metszetgyűjteménye I. – Adalékok az európai grafika gyűjtéstörténetéhez

Kovács Zoltán

Mojzer Miklós 80. születésnapja alkalmából tisztelettel és barátsággal

Ha elsétálunk a düledező Várkertbazárhoz, bizonyos részein, a beszögelt ajtók körül még az eredeti falfestésre bukkanhatunk, amelyek dacolva idővel, bűnös elhanyagolással, egy olyan világ emlékét őrzik, amikor a szobafestőből lett nagyvállalkozó például azért is gyűjtött reneszánsz ornamentális metszeteket, hogy saját díszítőfestői motívumkészletét gazdagítsa. Adalékok a hazai gyűjtéstörténet fénykorához, avagy honnan kerültek ritka metszetek Magyarországra?

Legutóbb e lap hasábjain a millennium korának sikeres és ünnepelt díszítőfestőjének, Scholtz Róbertnek egykori magánképtárát kíséreltük meg bemutatni. (1) Szó esett a sziléziai szobafestő fiú hihetetlen karrierjéről, amely a 19. század közepén, a magyar fővárosba költözése után vette kezdetét, és amely 1912-ben bekövetkezett haláláig gyakorlatilag töretlen maradt. Scholtz és népes műhelye az 1880–90-es években Budapest szinte valamennyi jelentős középületén otthagyta névjegyét. Egyebek között a Nemzeti Múzeum, a Várkert bazár, az Operaház, a Szent István-bazilika, az Országház, a Mátyás-templom ornamentális festése egyaránt az ő munkáját dicséri. Munkái révén szoros kapcsolatba került a korszak vezető építészeivel, Ybl Miklóssal, Steindl Imrével, valamint a falképfestészet nagymestereivel, mindenekelőtt Lotz Károllyal és Than Mórral.

Az 1880-as évek végétől a tehetős vállalkozó Scholtz igen jelentős képtárat hozott létre, melyben az itáliai képek mellett különösképp a németalföldi iskola festői képviseltették magukat színvonalas művekkel. Amint azt azonban Géber Antal magyar műgyűjtőkről írott kéziratos munkájából megtudhatjuk, Scholtz képgyűjteménye mellett hosszú évek szorgalmas munkájának eredményeként tekintélyes rajz- és metszetkollekciót is magáénak mondhatott, amely művészettörténeti jelentőségét illetően talán még meg is haladta festményeiét. (2)

Scholtz rajz iránti érdeklődése már az 1850-es években, bécsi tanulóévei alatt megnyilvánult, amikor szakipari iskolái mellett önszorgalomból rajzakadémiai tanulmányokat folytatott. (3) Gyűjteni azonban minden bizonnyal csak később, az 1870–80-as évektől kezdett, amikor erre már anyagi lehetősége is megvolt. Láttuk, hogy képvásárlásainál szakemberek, elsősorban az Országos Képtár igazgatójának, Pulszky Károlynak a segítségét és tanácsait is igénybe vette. Szorgalmas gyűjtőmunkáját már a kortárs művészeti írók is elismerték, és a művészekkel, „szakférfiakkal” való jó kapcsolatáról is megemlékeztek. (4)

Scholtz rajz- és metszetgyűjteményét 15–18. századi, miniatúrákkal, ill. metszetekkel illusztrált könyvek, valamint saját művészeti könyvtárának darabjai egészítették ki. Az idősödő mester megromlott egészségi állapota miatt életének utolsó éveit utazgatással és gyűjteményének gyarapításával töltötte. Egy évvel halála előtt, 1911-ben azonban mégis úgy döntött, hogy a teljes rajz- és metszetkollekciót eladja. Az anyagot a stuttgarti aukciósház, a H. G. Gutekunst árverezte május 10–13. között, aminek tulajdonosához Scholtzot régi jó kapcsolat fűzte. Az 1016 tételből álló gyűjteményt az aukció rendkívül szakszerűen összeállított és részben illusztrált katalógusa alapján pontosan ismerjük. (5)

A katalógus tematikus rendjében az első csoportot a rézmetszetek, rézkarcok és fametszetek alkották. A metszetkollekció gerincét a műfaj 15–16. századi német mestereinek művei jelentették, a német születésű Scholtz szemmel láthatóan előszeretettel gyűjtötte ezeket a lapokat. Az árverési katalógus ábécérendjét követve az első mester a vesztfáliai Heinrich Aldegrever (1502–1555/61) volt, akitől 52 lap került kalapács alá, köztük néhány egészen ritka és kevés példányban fennmaradt levonattal. Az 1530 körül készült Rhea Sylvia című kompozícióról pl. a katalógus megemlíti, hogy különösen szép nyomatról van szó. A Romulus és Remus anyját, Rhea Sylviát ábrázoló kompozíció kitűnő lehetőséget kínált Aldegrever számára, hogy egy manierista stílusú női aktot ábrázoljon. (6)

Az 1537-es évszámot viselő Szerelmes lantos című rézmetszetet a német mester csupán néhány példányban fennmaradt, ritkaságszámba menő lapjai között tartják számon, Scholtz gyűjteményében azonban volt belőle egy kitűnő minőségű levonat. (7) Aldegrever a Dürert követő generáció egyik sokoldalú kismesterének számított, aki számos kitűnő ornamentális metszetet is készített. (8) Scholtz ezeket feltehetően azzal a céllal is gyűjtötte, hogy a motívumokból saját díszítőfestői munkáihoz ötleteket merítsen.

Aldegrever jól ismert, Herkules hőstetteit ábrázoló, 1550-ben készült 13 lapos metszetsorozatát Scholtz a német Hefner-Alteneck-gyűjteményből szerezte, amelynek anyagát a müncheni Helbing Galéria árverezte 1904-ben. (9) Jakob Heinrich von Hefner-Alteneck (1811–1903) a középkori és reneszánsz művészet kutatója, jeles műgyűjtő, aki nem mellesleg 1861-től Münchenben a bajor királyi rajz- és metszetgyűjtemény kurátora, majd 1868–1885 között a Bayerisches Nationalmuseum igazgatója is volt. (10)

A 16. századi német rajzok és metszetek kiváló ismerőjeként számos jelentős publikációja is megjelent ebben a téma- körben. (11) A fegyvereket, olajképeket, pergameneket, akvarelleket, rajzokat magában foglaló kollekció tekintélyes, és hozzáértő szemmel válogatott metszetanyagot is tartalmazott. Úgy tűnik, Scholtz folyamatosan tájékozódott, és jól ismerte az európai, főleg német és osztrák aukciósházaknál már az 1860-as évektől egyre-másra felbukkanó kiváló metszetgyűjteményeket. Ebben a tevékenységében minden bizonnyal segítségére volt az Országos Képtár igazgatója, Pulszky Károly is, akivel talán korábban is, de az 1890-es években már igazolhatóan kapcsolatban volt.

Pulszky 1889–90-ben több beadvánnyal is hiába fordult a kultuszminiszterhez, hogy a múzeum számára anyagi keretet biztosítson metszetvásárlásokra, a gyűjtemény jelentősebb gyarapítására egészen 1894-ig várni kellett. (12) Scholtz olyan időszakban kezdett metszeteket gyűjteni, amikor a sokszorosított grafika műfajának megbecsülése Magyarországon még meglehetősen csekély volt.

1901–1903 között ugyancsak a stuttgarti Gutekunstnál bocsátották árverésre három részletben a svábországi Waldburg-Wolfegg hercegek hatalmas metszetgyűjteményének duplumait (13), amelyből Scholtz több lapot is megvásárolt. Ebben a gyűjteményben őrizték többek között az 1480 táján készült, híres Hausbuchot, amely a késő középkori világszemlélet egyfajta képes enciklopédiájának tekinthető, mesterét pedig Schongauer és Dürer művészetének közvetlen előfutárának tartják. (14)

A Waldburg-Wolfegg-duplumok közül szerezte meg Scholtz egyebek mellett az európai tájfestés úttörőjének is számító Albrecht Altdorfer (1480 k.–1538) Szt. György legyőzi a sárkányt című lapját. (15) A du- nai iskola jeles képviselőjétől 31 rézmetszetet és 43 fametszetet mondhatott magáénak a magyar díszítőfestés fejedelme. E lapok közül említést érdemel a Luther Mártont ábrázoló, kifogástalan állapotú rézmetszet (16), valamint a Bűnbeesés és Megváltás történetét feldolgozó, 40 lapból álló hiánytalan fametszetsorozat, melyről a katalógus megjegyzi, hogy ilyen minőségben rendkívül ritka. (17)

A nürnbergi metsző Jost Amman (1539 k.–1591) életművét az év 12 hónapját ábrázoló teljes rézkarc-sorozata képviselte a Scholtz-gyűjteményben. Az egyenletesen kitűnő minőségű lapoknak a szélei is megvoltak, csupán az utolsó, decembert ábrázoló lap jobb oldala volt hiányos. (18)

Több mint kétszáz metszet került kalapács alá az ugyancsak Nürnbergben működött Beham testvérpár művei közül. Hans Sebald (1500–1550) és öccse, Barthel (1502–1540) a Dürer utáni nemzedék talán legtermékenyebb metszőinek számítottak. E lapok közül jó néhány a prágai Lanna-gyűjteményből származott, amelynek anyagát német és osztrák aukciósházak bocsátották árverésre több részletben. Karl Adalbert Lanna (1805–1866) cseh nagyiparos, mecénás és műgyűjtő hatalmas és szerteágazó gyűjteményét halála után fia, Adalbert Freiherr Lanna (1836–1909) örökölte és gyarapította tovább.

A csehországi vasútépítésben és folyószabályozásban vezető szerepet játszó családi cég az ő irányítása alatt a Monarchia egyik legjelentősebb ipari vállalkozásává nőtte ki magát. A műgyűjteményt, amelynek fontos részét alkotta a kiváló metszetkollekció, (19) az ő halála után árverezték el Berlinben (Lepke), Stuttgartban (Gutekunst) és Bécsben (Gilhofer & Ranschburg) 1909 és 1911 között. Lanna metszetei a Scholtz által jól ismert stuttgarti Gutekunst aukciósháznál kerültek árverésre 1910 májusában. (20) A Lanna-gyűjteményből származott többek között Hans Sebald Beham ritkaságnak számító Regulus című rézkarca, amelyről az aukciós katalógus alapján azt is tudjuk, hogy kitűnő minőségű és kifogástalan állapotú lap volt, (21) a Dido halálát ábrázoló kompozíció (22) vagy a Delfinen lovagló Ámor, amely korábban az angol portréfestő Sir Peter Lely (1608–1680) egykori gyűjteményéhez tartozott. (23)

Szintén a ritkaságok közé sorolható Beham Mars és Vénusz diadalmenete kompozíciója, amely a lemez első állapotát tükröző, kitűnő minőségű levonat volt, szélekkel együtt. (24) Ez a lap a Lanna-gyűjteményt megelőzően a genovai Jacopo Durazzo (1717–1794) márki híres metszetkollekcióját gazdagította. A városnak kilenc dózsét adó, tekintélyes olasz arisztokrata család sarja 1749-től a genovai köztársaság követe volt Bécsben, és egyebek között jelentős szerepet játszott a császárváros színházi életének fejlesztésében. 1764-ben császári követként Velencébe települt, ahol metszetek gyűjtésébe kezdett, és tulajdonképpen Albert von Sachsen herceg támogatása mellett az ő tevékenységének köszönhető a bécsi Albertina gyűjteményének létrehozása. (25) Kitűnő magángyűjteményét örökösei 1872–73-ban bocsátották árverésre a stuttgarti Gutekunstnál, akivel Scholtz is feltehetőleg ekkortájt ismerkedett meg. (26)

Hasonlóan frízformátumú lap volt Scholtz gyűjteményében a felirata (TRIUMPH DER EDELEN SIGHAFTEN WEIBER) alapján Nemes és győzedelmes nők diadalmenete címet viselő, 1549-re datálható Beham-metszet, amely ugyancsak a lemez első állapotáról készült, és a levonat minőségének, valamint kifogástalan állapotának köszönhetően a legnagyobb ritkaságok közé számított. (27) A lap értékét tovább növelte a kitűnő proveniencia. A metszet ugyanis a lipcsei nyomdász és műkereskedő, a német művészi tipográfia egyik úttörője, Wilhelm Eduard Drugulin (1822–1879) egykori gyűjteményéből származott (28), ezt megelőzően pedig a Bonnban letelepedett orosz műgyűjtő, Arkagyij Nyikolajevics Alferoff (1811–1872) tulajdonában volt. (29)

Alferoff gyűjteményének jelentős része az orosz hadsereg holland születésű tábornoka, az 1807–12-es angol–orosz háborút lezáró orebrói békét meg- kötő Jan Pieter van Suchtelen (1751–1836), vagy ahogyan Oroszországban ismerték, Pjotr Kornyilovics Szuhtyelen hatalmas kollekciójából származott, amikor annak halála után a hagyaték több mint 5000 lapját megvásárolta. (30) Alferoff metszetgyűjteményének egy részét 1869 májusában bocsátották árverésre Münchenben, (31) Drugulin feltehetően ekkor tehetett szert a Schotzhoz került Bham-metszetre. A sors különös iróniája, hogy a lap a gyűjtemény további darabjaival együtt néhány évtizedes budapest tartózkodás után ismét visszakerült Németországba.

Scholtz Beham-lapjainak egy része a neves bécsi antikvárius, műkereskedő és autográf kéziratgyűjtő Alexander Posonyi (1838-1899) gyűjteményében bukkant fel először (32), majd a már említett prágai Lanna-gyűjtemény közvetítésével került hozzá Budapestre. Ilyen volt többek között az 1520 körül készült Kecskedudás és a leány című ritkaságszámba menő rézkarca (33), vagy a Hárfázó nő című, ugyanezzel a technikával készült lapja. (34) Ez utóbbit még mint a Lanna-gyűjteményben lévő darabot Gustav Pauli is említi a Hans Sebald rézkarcait bemutató 1897-es tanulmányában. (35) Posonyi, akivel Scholtz szakmai tanácsadója, Pulszky Károly is jó kapcsolatban volt (36), 1867-ben Müchenben árverésre bocsátotta tekintélyes Dürer-metszeteket tartalmazó gyűjteményét, de úgy tűnik, a karrierje kezdetén álló Scholtz ezen az aukción még nem vásárolt. (37)

Az ismert bécsi karmester és zeneszerző Johann Ritter von Herbeck (1831–1877) kollekciójából került ismételten Prágán keresztül Scholtzhoz Beham 1518-as évszámot viselő, legkorábbi datált és csupán néhány példányban fennmaradt metszete, amely egy fiatal leány mellképét ábrázolta. (38)

Ugyancsak jól tükrözi a 19. századi európai grafikai gyűjtemények egymáshoz való kapcsolódását a Szent Chrysostomus bűnbánatát ábrázoló metszet, amely a lemeznek a felirat és a monogram elhelyezése előtti állapotáról készült, s mint ilyen, a legnagyobb ritkaságok közé számított. (39) Ráadásul kitűnő minőségű levonatról volt szó szélekkel együtt. A lap eredetileg a skót származású rotterdami gyapjúkereskedő és amatőr gyűjtő, William Pitcairn Knowles (1820–1894) igen jelentős grafikai gyűjteményéből származott.

A németországi Wiesbadenbe visszavonult Knowles anyagát több részletben, Frankfurtban és Amszterdamban bocsátották árverésre. A metszetek 1877-ben és 1879-ben a frankfurti F.A.C. Prestelnél kerültek kalapács alá. (40) A szóban forgó metszet ezt követően az 1855-ben alapított tekintélyes regensburgi zenei kiadó tulajdonosa, Alfred Coppenrath (1830-1887) kollekciójába került (41), tőle a prágai Lanna vásárolta meg, míg végül Scholtz budapest gyűjteményébe talált új gazdára.

1899-ben két részletben került sor a Bécsben működött orosz diplomata és államférfi, Alekszej Lobanov-Rosztovszkij (1824-1896) herceg hatalmas metszethagyatékának árverésére Berlinben és Bécsben. (43) Scholtzot ebből az anyagból, úgy tűnik, egyetlen lap érdekelte, egy kifogástalan állapotban lévő Beham-metszet, az Udvari bolond írásszalagok között, amely a lemez első állaptáról, még a háttér kialakítása előtti fázisról készült. (43)

Scholtz Beham-gyűjteményének jelentős részét tették ki az ornamentális motívumokat ábrázoló metszetek, amelyeket nyilvánvalóan tudatosan gyűjtött azzal a szándékkal, hogy saját díszítőfestői praxisában ezeket inspirációs forrásként alkalmazza. Ha a Várkert bazár 1883–84-ben készült díszítésére vetünk egy pillantást, nem nehéz felfedeznünk e lapok hatását. Scholtz igényességét és gyűjtői mentalitását jól tükrözi, hogy a metszetekhez az elérhető szakirodalmat is beszerezte. Házikönyvtárában az alapvető grafikai kézikönyvek (teljes Nagler-lexikon, Bartsch, Andresen, Heller művei) mellett megvolt pl. Adolf Rosenberg 1875-ben megjelent, a Beham testvérek művészetét bemutató munkája (44) vagy Gustav Pauli Hans Sebald metszeteit feldolgozó, többször idézett, máig alapvető kritikai katalógusa is. (45)

A 15–16. századi német metszők közül Scholtz budapesti gyűjteményében megtalálható volt még Hans Brosamer (1500 k.–1552) 1, id. Hans Burgkmair (1473–1531) 4, id. Lucas Cranach (1472-1553) 19, Albert Glockenton (1432 k.-1514) 2, Augutsin Hirschvogel (1503-1553) 1, ifj. Hans Holbein (1497-1543) 7, Hans Sebald Lautensack (1520 k.-1566) 2, Melchior Lorch (1527 k.-1588) 2, Hans Schäuffelein (1480–1540) 1, Martin Schongauer (1430 k.–1491) 19, Michael Wolgemut (1434–1519) 1 lapja.

E lapok közül külön említést érdemelnek Schongauer metszetei, amelyek közül két ritka és kevés példányban fennmaradt, 1470 körül készült kompozíciót is birtokolt a magyar szobafestők fejedelme. Az egyik a két angyal által megkoronázott Madonnát ábrázolta ölében a gyermek Jézussal, (46) a másik pedig az álló Krisztus alakját mutatta megkísértése után hat angyallal körülvéve. (47) A legnagyobb ritkaságok közé számított Wolgemut pergamenre nyomtatott, széles szegéllyel rendelkező Krisztus a keresztfán című metszete, amely egy sokalakos kompozíció volt, a háttérben Jeruzsálem látképével. (48)

Cranach Szűz Mária hét örömét ábrázoló, 1510–15 körül készült, kitűnő állapotú fametszete pedig, a katalógus szerint a British Museum sérült és körbevágott lapján túl a kompozíció egyetlen akkoriban ismert példánya volt. (49) Szintén ritkaságnak számított Hirschvogel 1546-ra datált Folyóparti tája ugyancsak, a Scholtz-gyűjteményben már megszokott hibátlan állapotban. (50) Holbeintől is sikerült Scholtznak néhány különleges és értékes lapra szert tennie: a 40 lapból álló teljes Haláltánc-sorozat kitűnő állapotú próbanyomatait, amelyből az övén kívül összesen öt hiánytalan sorozat ismert, a prágai Lanna-gyűjteményből vásárolta meg. (51)

(Folytatjuk.)


Jegyzetek:
(1) Kovács Z.: Scholtz Róbert szobafestő magánképtára, Artmagazin 8 (2010/5), 84–93.

(2) Géber A.: Magyar műgyűjtők I–II. Budapest, é. n., kézirat (szerk. Tóth M.)

(3) Gelléri M.: A magyar ipar úttörői. Élet- és jellemrajzok. A magyar iparos-ifjúság buzdítására. Budapest, 1887, 222.

(4) Vö. Diner-Dénes J.: Budapest magánképtárai. Scholtz Róbert gyűjteménye, Művészet 2 (1903), 260.

(5) Katalog der kostbaren Sammlung des Herren R. Scholtz in Budapest, H. G. Gutekunst, Stuttgart, 1911. A katalógust a Getty Research Library (Los Angeles) bocsátotta rendelkezésemre. A Scholtz-gyűjteménnyel kapcsolatos kutatásaimhoz a Szépművészeti Múzeum könyvtárosa, Takács Etelka nyújtott felbecsülhetetlen segítséget a Magyarországon fel nem lelhető irodalom beszerzésével, amiért ezúton is köszönetet mondok neki. Scholtz eredeti példányát a család leszármazottja őrzi. Vö. Buza P.: A kőgazdag Scholtz Róbert magánkarrierje. Újabb adatok a legszebb korszakát élő Budapest legendás díszítőfestőjéről, Népszabadság, 2003. március 4.

(6) Gutekunst 1911, Nr. 17. Vö. A. Bartsch: Le Peintre Graveur, 21 kötet. Wien, 1802–21, Nr. 66. (A továbbiakban Bartsch)

(7) Gutekunst 1911, Nr. 28.; Bartsch 173. F. W. H. Holstein et al: German engravings, etchings and woodcuts, 1400–1700. Amsterdam, 1954–, Nr. 173. (A továbbiakban The New Hollstein German)

(8) Aldegrever grafikai műveihez lásd H. Zschelletzscky: Das graphische Werk Heinrich Aldegrevers. Baden-Baden, 1974

(9) Kunstsammlungen des verewigten Herrn Geheimrats Dr. Jakob von Hefner-Alteneck, Galerie Hugo Helbing, München, 9 Juni 1904.

(10) Vö. F. Lugt: Les marques de collections de dessins et d’estampes. Amsterdam, 1921, Nr. 1254. (kiegészített reprint kiadása La Haye, 1956, a továbbiakban Lugt)

(11) J. H. von Hefner-Alteneck: Original-Zeichnungen deutscher Meister des sechszehnten Jahrhunderts zu ausgeführten Kunstwerken für Könige von Frankreich und Spanien und andere Fürsten. Frankfurt a. M., 1889

(12) Zentai L.: Vásárlások a grafikai gyűjtemény számára. In: Pulszky Károly emlékének. Szerk. Mravik L. Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1988, 114–15.

(13) Doubletten des Fürstlichen Waldburg Wolfegg’schen Kupferstich Kabinets. I. H. G. Gutekunst, Stuttgart, 20–24 Mai 1901; II. 12–15 Mai 1902; III. 27–29 Mai 1903. Vö. Lugt 2542.

(14) A Hausbuch problematikájához lásd D. Hess: Meister um das „mittelalterliche Hausbuch”. Studien zur Hausbuchmeisterfrage. Von Zabern, Mainz, 1994

(15) Gutekunst 1911, Nr. 62. The New Hollstein German e. 22. Vö. F. Winzinger: Albrecht Altdorfer. Graphik: Holzschnitte, Kupferstiche, Radierungen. München, 1963. Nr. 1303.

(16) Gutekunst 1911, Nr. 78. The New Hollstein German e. 80. Winzinger 1963, 171a

(17) Gutekunst 1911, Nr. 84. Winzinger 1963, 26. Vö. M. Geisberg: Der deutsche Einblatt-Holzschnitt in der ersten Hälfte des 16. Jahrhunderts, München, 1923–31, 10.

(18) Gutekunst 1911, Nr. 86. The New Hollstein German 97–108. Vö. A. Andresen: Der deutsche Peintre- Graveur oder die deutschen Maler als Kupferstecher nach ihrem Leben und ihren Werken, von den letzten Drittel des 16. Jahrhunderts bis zum Schluss des 18. Jahrhunderts. Leipzig, 1864–78, Nr. 170–81.

(19) Lanna metszetgyűjteményéről lásd W. Singer: Die Kupferstich-Sammlung Lanna zu Prag. 2 Bde, Prag, 1895. Vö. Lugt 1659, 2773.

(20) Katalog der berühmten Sammlung des Herrn Barons Adalbert von Lanna in Prag. 2. Teil Handzeichnungen alter Meister und Kupferstiche. 6–11. 5. 1910. H. G. Gutekunst, Stuttgart, 1910

(21) Gutekunst 1911, Nr. 166., Bartsch 71.; The New Hollstein German 75.

(22) Gutekunst 1911, Nr. 174. Bartsch 80.; J. D. Passavant: Le peintre graveur: contenant l’historie de la graveur sur bois, sur métal et au burin jusque vers la fin du XVIe siècle. Leipzig, 1860–1864. Nr. 84. (A továbbiakban Passavant)

(23) Gutekunst 1911, Nr. 183. Lely gyűjteményéről lásd (Editorial) Sir Peter Lely’s collection, The Burlington Magazine for Connoisseurs 83 (1943), 195–89.; D. Dethloff: The executors’ account book and the dispersal of Sir Peter Lely’s collection, Journal of the History of Collections 8 (1996/1), 15–51. Vö. Lugt 2092.

(24) Gutekunst 1911, Nr. 201., Bartsch 142., The New Hollstein German 243.

(25) Durazzo márki tevékenységéhez és gyűjte- ményéhez lásd W. Koschatzky: Giacomo Conte Durazzo 1717–1794, kiáll. kat., Albertina, Mai 20 bis 5 September, Wien 1976.; L. Leoncini: Da Tintoretto a Rubens. Capolavori della Collezione Durazzo. Milano, 2004

(26) Catalog der kostbaren und altberühmten Kupferstich-Sammlung des Marchese Jacopo Durazzo in Genua. H. G. Gutekunst, Stuttgart, 1872–73

(27) Gutekunst 1911, Nr. 202., Bartsch 143., The New Hollstein German 244.

(28) Drugulin gyűjteményét több részletben bocsátották árverésre 1855 és 1879 között. Az anyagnak két jelentősebb aukciója volt, először Londonban 1866. június 11-én: Catalogue of the entire and very choice collection of engravings, etchings and mezzotints, the property of Mr. William Drugulin (who is relinquishing this portion of his business, and will therefore sell without reserve) comprising the works of the most eminent masters of the ancient and modern schools of Italy, Germany, Holland, Flanders, France and England..., Sotheby, Wilkinson & Hodge, 11th June, 1866, London, 1866; majd halála után 1879-ben Lipcsében: Catalog ausgewählter von Herrn Wilhelm Eduard Drugulin in Leipzig hinterlassener meist sehr seltner und kostbarer alter Kupferstiche, Radierungen, Holzschnitte, etc., sowie werthvoller Kunstbücher und Kupferwerke, dabei des Sammlers bedeutende Handbibliothek zur Kupferstichkunde, C. G. Boerner, am 1. Dezember, Leipzig, 1879. Vö. Lugt 2612.

(29) Alferoff gyűjteményének lapjait egy jellegzetes, ellipszis formájú pecsétbe írt L.E.O. monogrammal láttal el. Vö. Lugt 1727.

(30) Suchtelen gyűjteményéről lásd O. S. Lankhorst: Jan Pieter van Suchtelen (1751–1836) verzamelaar van boeken en handschriften, Jaarboek van de Maatschappij der Nederlandse Letterkunde, 232 (1998), 27–44. 1862-ben Párizsban árverésre kerültek az Alferoff vásárlása után a gyűjteményből megmaradt rajzok és néhány metszet. Lugt 2332.

(31) Vö. K. Leitner: Restitution und Provenienzforschung im Landesmuseum Joanneum in Graz, Neues Museum. Die österreichische Museumszeitschrift 5 (2005/ Oktober), 12.

(32) A Posonyi-gyűjteményhez lásd Lugt 2041.

(33) Gutekunst 1911, Nr. 227.; Bartsch 195., The New Hollstein German 197.

(34) Gutekunst 1911, Nr. 236.; Bartsch 205., The New Hollstein German 208.

(35) G. Pauli: Die Radierungen Hans Sebald Behams, Jahrbuch der Königlich Preussischen Kunstsammlungen 18 (1897), 81.

(36) Posonyit már Pulszky Ferenc is jól ismerte, hiszen az első jelentősebb magyar múzeumi metszetvásárlást éppen nála, Wilhelm Koller gyűjteményének 1872-ben rendezett bécsi aukcióján bonyolította le. Vö. Zentai 1988, 114.

(37) Catalog der überaus kostbaren von Alexander Posonyi in Wien zusammengestellten Albrecht Dürer-Sammlung bestehend aus Kupferstichen, Radierungen...welche Montag, den 11. November 1867 und an den folgenden zwei Tagen zu München im Auctions-Locale de Montmorillon’-schen Kunst- und Antiquitäten-Handlung (Jos. Maillinger)... versteigert werden wird, München, 1867.

(38) Gutekunst 1911, Nr. 235.; Bartsch 204., The New Hollstein German 207. Vö. I. Fellinger: Johann Ritter von Herbeck. In: Neue Deutsche Biographie, Bd. 8., Berlin, 1969, 575k.

(39) Gutekunst 1911, Nr. 247.; G. Pauli: Hans Sebald Beham. Ein kritisches Verzeichnis (Studien zur deutschen Kunstgeschichte 33), Straßburg, 1901, 70b.

(40) Catalogue de la collection d’estampes et dessins anciens composant le cabinet de M. William-Pitcairn Knowles, F.A.C. Prestel, Frankfurt a. M., 1877; Catalogue de la seconde et dernière partie de la collection d’estampes anciennes composant le cabinet de M. William-Pitcairn Knowles, F.A.C. Prestel, Frankfurt a. M., 1879. Vö. Lugt 2643.

(41) Coppenrath kezdetben Ridinger- és Wierix-metszeteket gyűjtött, majd kevésbé jelentős német mesterek műveit vásárolta, később Schongauer és Dürer metszetei következtek, végül holland és itáliai művészek lapjaival gyarapította kollekcióját. Vö. Lugt 87. Coppenrath metszetgyűjteményét 1889–90-ben bocsátották árverésre Lipcsében: Catalog der reichen Kupferstichsammlung des Herrn Alfred Coppenrath..., C.G. Boerner, Leipzig, 1889–90.

(42) Amsler & Ruthardt, Berlin 1899; Wawra, Wien, 1899.

(43) Gutekunst 1911, Nr. 260.; Bartsch 230; Pauli 1901, 234.

(44) A. Rosenberg: Sebald und Barthel Beham. Zwei Maler der deutschen Renaissance. Leipzig, 1875

(45) Pauli 1901.

(46) Gutekunst 1911, Nr. 797.; Bartsch 31.

(47) Gutekunst 1911, Nr. 805.; Bartsch App. 34. Ezt a lapot Passavant a firenzei Gherardo mesternek tulajdonította. Vö. Passavant II., 113. 6

(48) Gutekunst 1911, Nr. 817.

(49) Gutekunst 1911, Nr. 381.; The New Hollstein German 74. Vö. C. Dodgson: Fünf unbeschriebene Holzschnitte Lucas Cranachs, Jahrbuch der königlichen Preussischen Kunstsammlungen 24 (1903/3), 288–90, Catalogue of Early German and Flemish Woodcuts in the British Museum II., London, 1903, 309.86

(50) Gutekunst 1911, Nr. 683.; Bartsch 61.

(51) Gutekunst 1911, Nr. 697.; Passavant 1–40.

Full 002758
Full 002759
Full 002760
Full 002761
Full 002762
Full 002763
Full 002764
Full 002765
Full 002766
Full 002767
Full 002768
Full 002769
Full 002770
Full 002771
Full 002772
Full 002773