Ív és fátyol

Újabb szupermúzeum épül

Eli Broad, Los Angeles tudatos mecénása és világszerte irigyelt kortárs gyűjtő új múzeumot épít az angyalok városában.
 

Amikor Eli Broad 1963-ban Los Angelesbe költözött, a város negyedekre szakadt patchworkként működött, ahol a „belvárosnak” nem volt jelentősége. Mr. Broad már akkor megálmodta a Grand Avenue fényes jövőjét. Ma a belvárosban négyszer annyian korzóznak, mint 10 évvel ezelőtt, válogatva a különböző kulturális intézmények közül, amik ott sorakoznak a Grand Avenue két oldalán. Ezt az operától, a múzeumon át, a művészeti iskoláig terjedő skálát kívánja Broad egy újabb, építészetileg is kiemelkedő múzeumépülettel gazdagítani 2013-ra.

A tervezett épület © Diller Scofidio + Renfro (forrás: arcspace.com)

Eli Broad, Los Angeles milliárdos filantrópja, a városba költözése óta lelkesen építi adományaival az angyalok városának belvárosát. 1979-ben, többek között ő alapította a város kortárs múzeumát, (Museum of Contemporary Art), 1996-tól támogatta a Frank Gehry által tervezett Walt Disney Concert Hallt, majd 2008-ban a helyi múzeum (Los Angeles County Museum of Art) róla elnevezett kortárs szárnyát (a Broad Contemporary Art Museum), emellett rengeteg iskolát, és a város többi kulturális intézményét is folyamatosan pénzzel látja el.

Az új épület, a The Broad Collection, tervezését a New York-i Diller Scofidio + Renfro Stúdió kapta meg. Az épület tervezett teljes alapterülete 11 000 négyzetméter, két alapegységre bomlik: az úgynevezett „ív”-re és „fátyol”-ra. A kettébontás a múzeum kettős funkcióját hivatott szolgálni, mert a kiállítótéren kívül, aminek a „fátyol” ad majd helyet, a Broad gyűjtemény kölcsönzéssel, archiválással és raktározással foglalkozó alapítványa (The Broad Art Foundation) is ideköltözik az új épület az „ív” elnevezésű részébe. A két épületrész egyenrangú, az épület belsejében elhelyezett „ív” opálos tömege végig meghatározza a múzeumi élményt a bejárattól a kijáratig, kivájt alsó része alakítja az előcsarnokot, és járatain keresztül, mozgólépcsőn jut föl a látogató a kiállítótérbe. Az „ív” tömbjét minden oldalról befedi a „fátyol”: egy levegős, cellás kitinpáncélszerű szerkezet, ami a kiállítási tér fölé feszül, és azt megszűrt természetes fénnyel szórja be. A „fátyol” a sarkoknál „fellebben”, itt juthatnak be a látogatók az aktív, könyvesboltot és kávézót is rejtő előcsarnokba. A fenti kiállítótér oszlopok nélküli, több, mint 7 méter magas tere teljesen rugalmasan alakítható a mindenkori kurátori elképzeléseknek megfelelően. A kifele menő látogató újra az „ív”-en halad át, és a lépcsőfordulókból bepillanthat az alapítvány munkájába, a raktárban elhelyezett gyűjtemény hatalmas anyagába.

A múzeum előcsarnoka a Grand Avenue felől © Diller Scofidio + Renfro (forrás: arcspace.com)

Christopher Hawthorne, a LA Times építészetkritikusa a fenti leírásban szereplő terveket egy sokkal merészebb első tervhez képest, „a nyughatatlan kreatív képzelet elnémításának” nevezte. Az első elképzelésben az előcsarnok Los Angeles autó-kultúrájára reagálva merészen egymás mellé emelte volna az autóval és a gyalog érkezőket. Ezen kívül egy olyan digitális ledfal is kikerült a tervekből, amin médiaművek váltakoztak volna.

A tervezett múzeum programjáról azt lehet tudni, hogy Broad négy havonta változó kiállításokat tervez, amit az általa és felesége, Edythe által mélyrehatóan gyűjtött 12 művésszel kezdenek majd. A nyitó kiállításban pedig majd a gyűjtemény 200 legizgalmasabb művét kívánják bemutatni, köztük a legújabb szerzeményeket, amiket még a város sosem látott. Ezen kívül Broad úgy nyilatkozott, hogy fontosnak tartja, hogy múzeumának programját összehangolja a városban éppen zajló eseményekkel, különösen a szemközt elhelyezkedő MOCA-val. A MOCA-val amúgy is szorosabb együttműködésre törekszik, mivel úgy érzi, hogy a két gyűjtemény jól kiegészíti egymást. A MOCA látogatói majd ingyen látogathatják a Broad Collectiont, és Broadék marketingbe és reklámozásba fektetett munkájából majd a szemközti intézmény is profitálni fog. Nem mindenki lelkes a milliárdos ilyen jellegű szándékaival kapcsolatban, hiszen a már amúgy is a város szinte minden kulturális intézményét befolyásoló ember így rátehetné a kezét a világ egyik legfontosabb kortárs gyűjteményére is.

Szerző: Entz Sára