Minthaportré: Farkas Gábor

összeállította: Juhász Anna, Lukács Viola, Mucsi Emese, Szalipszki Judit

Míg a volt újlakosok a csoport 1995-ös feloszlása óta különböző intenzitással, de aktívan tevékenykednek a magyarországi és a nemzetközi művészeti közegben, addig Faresz inkább öntörvényűen utazgat a világban, és néha-néha kiállít itthon. Megmagyarázhatatlanul hosszú időre eltűnik, aztán teljesen kiszámíthatatlanul előkerül.
 
 
 

Farkas Gábor titokzatos alak. Egy korábbi számunkban (Artmagazin 59, 2013/5) még azt írtuk róla mint az Újlak Csoport egykori tagjáról, hogy hivatalosan eltűnt személyként tartják nyilván. Életművét azonban nemcsak a találkozás lehetetlensége teszi kifürkészhetetlenné. Míg a volt újlakosok a csoport 1995-ös feloszlása óta különböző intenzitással, de aktívan tevékenykednek a magyarországi és a nemzetközi művészeti közegben, addig Faresz inkább öntörvényűen utazgat a világban, és néha-néha kiállít itthon. Megmagyarázhatatlanul hosszú időre eltűnik, aztán teljesen kiszámíthatatlanul előkerül.
 
Farkas Gábor a dunaújvárosi ICA-D Uitz-termében
 
   Legutóbbi felbukkanása előtt a kétezres évek közepén adott hírt magáról. A több éve tartó rejtélyes hírzárlat miatt barátai és alkotótársai körében számos sztori keringett azzal kapcsolatban, hogy éppen hol van és mivel foglalkozik. Volt, aki szerint Szerb Antal Ervinjéhez hasonlóan, a világi értékeket hátrahagyva szerzetesnek állt Toszkánában vagy Umbriában – „bizonyára ferencesrendinek”. Mások szerint Spanyolországban egy LSD-mámorban egzisztáló hippikommunába olvadt bele, szintén a transzcendencia jegyében. Egyesek azt is elképzelhetőnek tartották, hogy itthoni praxisát némileg folytatva fotóstúdiót vezet Toulouse-ban. A pesszimistábbak meg inkább azt gondolták, hogy clochard-ként tengődik arrafelé, Dél-Franciaországban. Végül akadt olyan is, aki azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy már nem él.
   Az egészen tavaly télig elveszettnek hitt Faresz azóta előkerült. Eltűnését megelőzően képzőművészként volt ismert, a rendszerváltáskor működő Újlak Csoport1 alapítótagja volt. Fotográfus családban nevelkedett és ő maga is fotós szakiskolát végzett. Képzőművészeti tevékenysége nagyobb részében a fényképezés technikai lehetőségeinek tágításán dolgozott, médiumkísérleteket végzett. 1989-től kezdve az elhagyott budapesti helyszíneken alkotó és kiállító Újlak Csoporttal közös installációkat hozott létre. Saját műveinél, valamint az együtt gondolkodás eredményeképp megvalósult, többszörös szerzőséggel bíró újlakos munkák esetében is központi téma volt az időbeliség. A fényképen kimerevített pillanattartóssága csak a dokumentarista igénnyel készített eseményfotóinál bírt nagy jelentőséggel.2 Farkas művészeti gyakorlata – a legtöbb csoporttagéhoz hasonlóan – épp a rögzítettség ellen ment: munkáit az efemeritás és a folyamat alapú stratégiák jellemezték. Installációiban több alkalommal használt jeget, előhívó folyadékot és más, idővel változó anyagminőségű komponenseket is.
 
1991 ősze. Budapest, Városliget. Farkas Gábor akciója. Nagyméretű
tölcsérek, órák, avarfüst, csengettyű, kötelek. Hangok: Ádám Zoltán,
Opancsár Vladimir. | Forrás: Újlak Csoport, Budapest, ARC Stúdió, 1995
 
1989. október 10. Budapest, Újlak Mozi. Egyestés csoportos kiállítás. Távlati két akvarelljével szerepelt
kép Farkas Gábor jéginstallációjával (1,2 × 2,2 m). | Forrás: Újlak Csoport,
Budapest, ARC Stúdió, 1995
 
   1994-ben hivatalosan kivált a csoportból. Három évvel később tanulmányutat tett Indiában, Kínában és Tibetben.A meghatározó utazás után filozófiai tanulmányokba kezdett, a művészeti élettől fokozatosan elhatárolódott. Stúdióban készülő néhány filmjével párhuzamosan érdeklődése a fotó médiuma felől elmozdult a matematikában használatos ábrák, diagramok, gráfok, struktúrák felé. Minimalista képletkompozícióit kockás füzetlapok helyett üveglapokra rajzolta fel. A szó- és rajzszerkezetek enigmatikus gondolatmenetek és logikai játszmák lenyomataiként működnek.
   Faresz a kétezres évek közepéig fel-felbukkant a budapesti művészeti közegben, néhány évente jelentkezett kiállítással. A Liget Galériában, Idem című egyéni tárlatán 2005-ben az üvegfelületeket részben vászonra cserélte, a logikai műveletsorokat pedig idézetként ható, tömör kinyilatkoztatásokra. A keleti utazások emlékeit magukban hordozó, meditatív minimalizmus jegyében született, kalligrafikus munkák az észlelés és a tapasztalás filozófiáját boncolgatták. A látszólag spontán, könnyű mozdulatokkal, gouache-szerűen felhordott, kontextus nélküli, alanyt nélkülöző mondattöredékek palimpszesztként4 fedték egymást, átírásos-felülírásos szöveg-szövetet eredményezve (idem). Ahogy a kiállítást kísérő szövegben Farkas Gábor írta, a szavakat és szóösszetételeket eltulajdonította saját jelentésüktől azáltal, hogy képbe, festménybe, konceptbe helyezte őket;újra kitágította vagy szűkítette jelentéstartományukat.
 
Farkas Gábor: Idem, 2005. A kép előtt Farkas
Gábor áll | Forrás: http://exindex.hu
 
Cím nélkül, 2005, akvarell, papír
Farkas Gábor eltűnése előtti utolsó budapesti kiállítása 2006 decemberében volt a Kisterem Galériában. A Repetition című csoportos bemutatón 1989. október 10. Budapest, Újlak Mozi. Egyestés csoportos kiállítás. Távlati két akvarelljével szerepelt
 
   Farkas Gábor több munkája került a legnevesebb hazai köz- és magángyűjteményekbe. Egységes című 1991-es műve a Magyar Nemzeti Galéria komoly kritikai visszhangot kiváltó Lépésváltás című kiállításán szerepel. Az 1996-os műcsarnokbeli Pillangó-hatás kiállításon bemutatott üvegtáblái pedig a Magyar Nemzeti Galéria raktárából az acb Galériába kerülve mutatják meg magukat ebben a hónapban az érdeklődőknek.
 
Farkas Gábor: Gondolatábrák I-II-III., 1995–1996
„A gondolatok folyamatait, műveleteit megjelenítő, a matematikában használatos ábrák/diagramok a kiindulási alapjai munkámnak. Ezek pontosan képesek szemléltetni a konkrét felhasználáskor az algoritmusokat, ill. logikai műveletsorokat. Algoritmuson legáltalánosabban tervszerűséget, matematikailag pedig olyan eljárást értünk, amely egy ideális számítógépen programozható. Nyilvánvaló tehát megnövekedett jelentősége korunkban, ha a folyamatokat leíró/tervező képletek definícióját a számítógép fogalmával adjuk meg (pontosan: az ideális számítógép meghatározásával).”
Forrás: C3 Videóarchívum és Médiaművészeti Gyűjtemény Katalógus (http://catalog.c3.hu)
 
 
 
• • •
 
1  Az Újlak Csoport 1989 júniusától kezdve különböző budapesti helyszíneken (a Hungária fürdőben, az Újlak moziban, majd a Tűzoltó utca 72.-ben) szervezett egyestés kiállításokat és eseményeket. Tevékenységük a közös kísérletezésen, az egymás munkáira való reflektáláson és a szokatlanul nagyvonalú térkezelésen alapult. Képzőművészeti gyakorlatukkal szoros összefüggésben az általuk birtokba vett ingatlanokban a hivatalos művészeti közeggel párhuzamos/párhuzamosan, alternatív kiállítótereket működtettek. A művészkollektíva állandó tagjai Farkas Gábor mellett Ádám Zoltán, Komoróczky Tamás, Ravasz András, Szarka Péter és Szil(i) István voltak. A csoportot összetartó legfőbb kohéziós erő a tagok közti barátság volt. Eseményalapú bemutatóikon rendszerint a VAN együttes működött közre. Az Újlak Csoport 1995-ben feloszlott.
2  Az Újlak Csoport archívuma jórészt az ő felvételeiből áll, a dokumentációk ezért a beavatott érzékenységével elkészített lényeglátó műtárgyfotók.
3  Egzotikus tapasztalatainak fotólenyomataiból a Stúdió Galériában rendeztek kiállítást Utazás Tibeten és a mesterséges intelligencián keresztül címmel.
4   A palimpszeszt(us) (görög:„újból lesimított”; latinul: codex rescriptus) azoknak a kéziratoknak a neve, melyekben az eredeti szöveget gondosan kivakarták vagy átragasztották, hogy helyébe másikat lehessen írni.
 
 
 
minthatárgy – Farkas Gábor munkái
acb Galéria, február 27-től április 10-ig