Egy európai, vándorúton – Orbán Dezső-kiállítás

2009. november 20 – 2010. január 17.


Nagy utat járt be Orbán Dezső, míg az MKB Bank jóvoltából közel száz művet felvonultató életmű-kiállítást rendeztek neki szülővárosában, Győrben. Pesten Gulácsy Lajossal járt egy gimnáziumba, és diákként festegetett otthon, de hivatalnokcsalád fiaként eredetileg tisztes polgári szakmát választott magának. Miközben fizikát és matematikát tanult az egyetemen, gondolt egy merészet, s beküldte egyik képét a Műcsarnokba.
 


Orbán Dezső: Magányos fa, 1910 körül, olaj, vászon, 72x97 cm, MKB Bank Gyűjteménye

Legnagyobb megrökönyödésére a zsűri elfogadta, válaszlevelükben még „Festő Úr”-nak is titulálták. A következő év (1906) már Párizsban találja, a modern képzőművészet forrongó központjában. Bekukkantott a népszerű Julian-akadémiára, majd a Matisse vadjaival kiállító Berény Róbert vette védőszárnyai alá. Így találkozott a fiatal Picassóval, és így jutott be az extravagáns amerikai milliomosnő, Gertrude Stein avantgárd festményekkel teli szalonjába. Hosszas belső tusa után elkötelezte magát a legmodernebb törekvések mellett. Hazatérve csatlakozott az első magyar avantgárd csoportosuláshoz, a Nyolcakhoz, szerepelt minden kiállításukon, sőt a társaság hivatalos formában az ő műtermében alakult meg! Cézanne-tól leste el – a reáliákra fogékony énjéhez közel álló – sziklaszilárd, szerkezetes kompozíciókat, amik akkor is mozdíthatatlanná tették híres csendéleteit, ha a perspektívától elrugaszkodott asztallapról majd lebillen a csésze, a masszív festékfoltokkal felrakott gyümölcsök pedig kis híján szanaszét gurulnak. Ahogy a kortárs műkritikus megjegyezte: „rend, nyugalom, áttekinthetőség, első pillantásra nyilvánuló egyensúly művészetének alapérzése. Békés, derűs világ az övé.” Korai tájképein a nagybányai plein air közvetlenségét ötvözte a fauve-ok nyersebb színkontrasztjaival. Ott van például az örvénylő nyári égbolt alatt álló, kicsattanóan zöld Magányos fa. A karcsú törzs Csontváry cédrusát idézi, de a háttérben magasodó hegycsúcs Cézanne örök témáját, a Mont Sainte-Victoire-t visszhangozza. (Az MKB Bank tulajdonában lévő festményről feltehető, hogy az író és iparművész Lesznai Anna édesapjának körtvélyesi birtokán készült, egy egzotikus növényekkel teli arborétumban, ahová – több modern művész társaságában – Orbán többször is ellátogatott.) Az első világháború alatt bevonult katonának, de pályája nem tört ketté: a forradalmi avantgárd tovatűntével – a húszas években – Orbán festészete is lecsillapodott. Járta Európát és sorra festette a tájképeket, hol a párizsi Notre-Dame-ról, hol római barokk templomokról, hol pedig egy középkori, passaui utcácskáról. Stílusa egyre részletgazdagabb lett, a fekete kontúroktól és az ecset végével bekarcolt vonalaktól pedig egyre rajzosabb. Közben a képfelszín még tagoltabbá vált, pasztellszerűen, kaparósan szárazzá, mégis megőrizve valamit a tapintani való, fojtottan expresszív érzékiségből. 1939-ben kivándorolt családjával Ausztráliába, ahol a helyi modern képzőművészeti színtér megbecsült főszereplőjeként 103 éves kort élt meg. Művészeti iskolát vezetett Sydneyben (Orban’s Art Studio) és sorra adta ki esztétikai könyveit. A japán szellem hatásáról árulkodó festményeivel és más Ausztráliában készült absztrakt képeivel eddig csak néhány hazai tárlaton találkozhatott a közönség. A győri Városi Művészeti Múzeumban rendezett új kiállításon Orbán Dezső kivételesen hosszú és gazdag életművének minden egyes korszakába betekintést nyerhet a látogató, a nagy népszerűségnek örvendő korai csendéletektől kezdve a meditatív nonfiguratív vásznakig.


Városi Művészeti Múzeum (Esterházy-Palota)
9021 Győr, Király u 17.

Artmagazin 2009/ 5. 69.o.