A 2016-os nyertes: a Violuk Contemporary

Szilágyi Róza Tekla

A művészeti vásárok látogatójának nincs egyszerű dolga. A nemzetközi szemléken részt vevő képzőművészeti galériák standjai a legkülönfélébb alkotásokat vonultatják fel, elsősorban eladási céllal. Ám a hétköznapi (értsd: a mit vegyek? gondjában nem érintett) látogató szeretné magát inkább kiállítóteremben érezni, a bemutatott műveket, a köztük fennálló esetleges kapcsolódásokat megvilágító kísérőszövegek hiányában mégis nehezen boldogul. Olyan játszmába csöppent, ahol valójában neki nem osztottak lapot.

Az osztó sincs könnyebb helyzetben. A galerista az eladásban érdekelt, de a galéria arculatát és a vele dolgozó művészeket képviselve többféle követelménynek kell megfelelnie. Úgy kell forgalmat csinálnia, hogy közben a standja nem lehet „vásári”. Az Artmagazin hatodik éve jutalmazza Budapesten az art fairek játékszabályai mentén legelegánsabban lavírozó kiállítót. Azt nézzük, hogy a résztvevők mennyire állják meg a helyüket a vásár-szituációban, de figyelünk a helyzet megszokott szabályainak remixelésével kísérletező bátor kezdeményezésekre is. A magyar kiállítók esetében az is fontos szempont, hogy az egyes szereplők mennyit tesznek a hazai kortárs művészet nemzetközi bemutatásáért. A háromezer négyzetméternyi standrengeteg tüzetes megtekintése után, idén először, a helyszínen, nyitott kerekasztal-beszélgetésben vitattuk meg a látottakat. (A 2016-os Artmagazin-díj három döntőse egyébként a szlovén GalerijaGallery, a lengyel Propaganda és a violuk contemporary volt.) Pro és kontra érvek ütköztetése után kihirdettük, hogy az Artmagazin-díj 2016- ban a violuk contemporaryhoz került. A Lukács Viola által 2015-ben alapított violuk contemporary másodjára szerepelt az Art Market Budapesten. Tavaly Christót, Frank Stellát, Richard Serrát és Bernar Venet-t hozott a Millenárisra, vagyis a művészek elérhető printjeit, rajzait.


Lukács Viola és Kis Judit az Artmagazin-díjjal   Fotó: Biró Dávid

Az idei violuk-standon, melynek megvalósításában Kis Judit képzőművész-kurátor volt Lukács Viola partnere, sokkal személyesebb és erősen magyar vonatkozású anyagot láthattak a látogatók. A Migráció mintázatai című összeállítás a szűkre szabott hely ellenére sokrétű és üdítően otthonos kamarakiállítás-élményt adott. Az első emlékezetes benyomást a magyar származású építész-filozófusról, Yona Friedmanról készült videók tették. A stand falára vetített, Marc Vincent Kalinka és Nader Seraj kooperációjában készült 2012-es Being Yona Friedman című felvétel részlete a művész impresszív, a párizsi Boulevard Garibaldin lévő műteremlakásába visz. Így zökkenhettünk ki azonnal a standokon ismétlődő kiállítási helyzetek monotonitásából. Bentebb, a földet borító szőnyegen elhelyezett modernista fotelekbe süppedve hallgathattuk hosszabban Yona Friedmant, ahogy a Jakabfi György és Lukács Viola által 2016-ban készített, Meeting Yona Friedman címet viselő, hatvanperces videointerjúban munkáiról és Magyarországhoz fűződő viszonyáról mesél a már ismerős enteriőrben. Mint utóbb kiderült, a videók kárpótlásképpen futottak a standon. Az idős művész lemondta az Art Market Budapestre tervezett beszélgetést és a Yona Friedman. The Dilution of Architecture című könyv bemutatóját, ezért a violuk contemporary közvetlenül a vásár előtt rögzítette vele a fentebb említett személyes hangvételű interjút. A videók mellett Dobrovszky István, Hajas Tibor, Kuchta Klára, Major János, Reigl Judit és Bernar Venet munkáit is bemutató stand koncepciója a migráció fogalma köré szerveződött. A migráns szó új jelentésrétegekkel bővült Magyarországon az elmúlt másfél-két évben; kisajátította a politikai nyelvhasználat, és pejoratívvá vált. A kurátorok a szó jelentését igyekeztek újraírni a vásár kínálta speciális környezetben. A felvonultatott alkotások mind olyan művészek munkái voltak, akik vagy Magyarország elhagyása után szereztek nevet maguknak, vagy pedig hazájukban maradva, egyfajta „belső (e)migrációba” kényszerültek. A hét kiállított művész közül a nem magyar származású Bernar Venet lehet az egyetlen kakukktojás, de a mintázat nála is azonos: ő is bevándorlóként lett híres művész Amerikában, a hatvanas évek végén.


A violuk contemporary Artmagazin-díjas standja a 2016-os Art Market Budapesten   Fotó: Lukács Péter


A violuk contemporary Artmagazin-díjas standja a 2016-os Art Market Budapesten   Fotó: Lukács Péter

A Migráció mintázatai-koncepció szoros összefüggésben áll Lukács genfi diploma-kutatásával. Utóbbi részét képezi a magyar származású Kuchta Klárával folytatott két és fél éves párbeszédből született és az Art Marketen is bemutatott Ne higgy a tükörnek – Kurátori gyakorlat és diskurzus Kuchta Klárával angol– magyar–francia nyelvű kiadvány. Ez az első darabja a violuk contemporary által publikált 100 lapszámosra tervezett Magazin 100 elnevezésű füzetsorozatnak, amely számonként egyegy marginális pozícióban lévő művész vagy művészcsoport munkásságát mutatja majd be a tervek szerint. A szöveg amellett, hogy ismerteti az eddig kevéssé ismert életművet, a női lét és a migráció traumáiból következő tapasztalatokat is összegzi. Kuchta 1947-ben, hatéves korában került áttelepítéssel, vagyis országok közötti népességcserével Rozsnyóról Budakeszire, húsz évvel később Bécsbe emigrált, majd 1970-ben Genfben telepedett le. Ötven évet felölelő munkásságában kezdetben kiemelt eszközként jelentek meg a téralkotó léptékben is alkalmazott szövési technikák. 1974-től, a művészetében bekövetkezett erős váltás nyomán figyelme jellemzően önmagára irányult, és az emberi haj vált elsődleges vizsgálati tárgyává. Ebben az időszakban már új médiumokkal is dolgozott: a svájci videoművészet úttörőjeként kísérleti munkáiban saját maga által komponált hangsávokat helyezett a legújabb technikával készített videoanyagokra. 1987-ben újabb – szellemi-magánéleti – fordulat következett be az életében, ettől kezdve művészeti-tudományos kutatásainak eredményeit fényés kinetikus installációkban juttatta érvényre. Szerteágazó alkotói figyelmét bizonyítja, hogy legújabb munkáiban az állatok viselkedése és a mesterséges intelligencia lehetséges összefüggéseivel foglalkozik.


Yona Friedman Boulevard Garibaldin lévő otthonában, Párizsban, 2016   Fotó: Jakabfi György


Kuchta Kláránál   Fotó: Réthey-Prikkel Tamás

A stand egyik falát betöltő Kuchta-„szőnyeg” (Barna kompozíció, 1973) a közös munka eredményeképp kerülhetett Budapestre, de az említett, személyes kapcsolatra alapozó, közösen meghatározott munkamódszer volt a kiindulópontja a violuk-stand kurátori koncepciójának is. A violuk contemporaryvel most először együttműködő Reigl Judit a „vasfüggöny” leereszkedése után, sokadik próbálkozásra, 1950-ben hagyta el hazáját, és Párizsban futott be sikeres művészi karriert. A 93 éves, még mindig aktív festőtől a Folyamat című 2010-es munka szerepelt a standon. A szabadságra és sikerre vágyó, külföldre költöző művészek mellett Dobrovszky István, Hajas Tibor és Major János a belső emigrációt képviselték a bemutatott anyagban. Dobrovszky két kis méretű olaj-aktja (Akt I., Akt II.) Hajas Tibor Makói Mappájával állt párbeszédben a stand egy elzártabb, hátsó pontján. A Párizsban tanult Dobrovszky 23 évesen egy sikertelen öngyilkossági kísérlet után, a kórházi lábadozás alatt az ablakból kiugorva vetett véget életének. A két művész tragikus sorsú élettörténete is párhuzamba állítható: Hajas 33 éves korában szenvedett halálos autóbalesetet, éppen a makói művésztelepről hazafelé tartva, de talán még ennél is erősebben kapcsolja össze az említett anyagokat az a tény, hogy az autodidakta képzőművész, performer, költő Hajas Dobrovszkyt megismerve kezdett el művészettel foglalkozni. Major művészetében a kommunista ideológia keretébe szorított kelet-európai zsidó identitás mutatkozik meg markánsan. Munkáját ez, a belső migráció egy újabb mintázata köti a stand koncepciójához. Életműve – visszakanyarodva a stand nyitómunkáihoz – ellenpontba állítható a hasonló kulturális hátterű, ám egészen más életutat bejáró Yona Friedman oeuvre-jével, aki a háború után Bukaresten keresztül hagyta el Magyarországot, és ment Izraelbe. Hogy miért állított ki a violuk contemporary egy építészt a budapesti művészeti vásáron? Ahogyan maga Yona Friedman is az univerzális, kollektív tudás fontossága mellett teszi le a voksát, úgy a violuk standja is az interdiszciplináris gondolkodást illusztrálta. Éppen ez és a művészeti vásár kontextusában is egyértelműen felvállalt szubjektív szemlélet adta az erejét annak, amit a violuk contemporarynál láttunk az Art Marketen. Pont ez győzött meg minket.


Kuchta Klára és Lukács Viola munka közben   Fotó: Réthey-Prikkel Tamás

Az Artmagazin legszebb standnak járó díját először – még a Budapest Art Fairen – a Kisterem Galéria nyerte el, majd négy éve – már az Art Market Budapesten – a 2B Galéria Waldsee 1944 című nemzetközi levelezőlap-kiállítása, ezt követően a Vintage Galéria, tavalyelőtt a Trapéz Galéria, 2015-ben pedig a Trema kiadót is üzemeltető montenegrói ISU – Institute of Contemporary Arts. (A díj Artmagazin-cikket és az Art Market jóvoltából 25%-os standkedvezményt ér.)

A zsűri tagjai 2016-ban: Mucsi Emese, Páldi Lívia, Szilágyi Róza Tekla, Szikra Renáta, Topor Tünde és Winkler Nóra volt.