KAREL, GOTT

LUXEMBURGI IV. KÁROLY NÉMET-RÓMAI CSÁSZÁR KIÁLLÍTÁS PRÁGÁBAN

Sághy Marianne

Irány Prága! A szerencsés csehek, avagy képzeljük el Jean-Claude Junckert mint a legnagyobb magyart.

IV. Károly római királyi koronája, Prága, 1349 előtt, aranyozott ezüst, kámeák, drágakövek, antik gemmák, Aachen, Dómmúzeum

IV. Károly római királyi koronája, Prága, 1349 előtt, aranyozott ezüst, kámeák, drágakövek, antik gemmák, Aachen, Dómmúzeum

Prágában 2016. május 14. óta Károly az Isten. IV. Károly német-római császár és cseh király (1316–1378) születésének hétszázadik évfordulóját óriási pompával üli meg a város, amely annyit köszönhet neki. Májusban a hálás Prága egy hétig ünnepelte „a haza atyját”, a „legnagyobb csehként” tisztelt német (!) császárt, az elnök és a szenátus a Várban (ahol két hétre még Szent Vencel egyébként hét lakat alatt tartott koronáját is kiállították az Ulászló-teremben), az érsek a Szent Vitus-katedrálisban, a tudósok a Károly Egyetemen, a nép a Károly hídon. A K*700 logóval vagy a templom fölött csókot váltó hetvenes évekbeli retró szerelmespárral jelzett számtalan tárlat közül a legizgalmasabb a Jiří Fajt és Helena Dáňová rendezte IV. Károly császár című első cseh– bajor Landesausstellung, amely májustól szeptemberig a prágai Wallenstein-palota Lovasiskolájában, októbertől jövő év márciusáig a nürnbergi Germanisches Nationalmuseumban látható. Magyar szemmel mindez bámulatos. Ámulat, hogy Prágában IV. Károly minden alapítása sértetlenül áll (képzeljük el, hogy Budán fennmaradnak az Anjou- és Zsigmond-korabeli műemlékek!), és csodálatos, hogyan fogadta be a cseh nemzettudat a luxemburgi császárt (képzeljük el Jean-Claude Junckert mint a legnagyobb magyart!).

ARS NOVA

Éghajlatváltozás, bankcsőd, pénzügyi válság, járványok, háborúk, egyházszakadás: a 14. század Európa egyik legválságosabb, egyben legújítóbb időszaka. Drámai kihívásokra kellett az embereknek választ találniuk, és ezekről olyan remek történeti művek születtek, mint Barbara Tuchman Távoli tükör, Umberto Eco A rózsa neve vagy Emmanuel Leroy Ladurie Montaillou, egy okszitán falu életrajza című munkái. A kiállítás kurátorai nemcsak olvasták a trecento történeti szakirodalmát, hanem a koncepció szerves részévé tették. Ez az első, örömteli meglepetés: a tárlat nem ikonográfiai stílusok vagy műtárgyak szerint szervezi az anyagot, mint az uralkodói művészetpártolást bemutató kiállítások általában, hanem a kor nagy eseményeire fűzi fel IV. Károly és az udvari művészet történetét. A „történeti kontextus” tehát nem kötelező kűrként van valahol falra mázolva, hanem húsvér életként jelenik meg: a korhangulatot érzékeltetendő még egy hangyányit anakronisztikus 16. századi göttingai döglött patkány is kiállításra került. A „kis jégkorszak” miatt évtizedekig rossz volt a termés, kitört az éhínség, Keletről behurcolták a pestist: mindezt hátborzongató videókon láthatjuk, azt pedig, hogy az emberek hogyan reagáltak a természeti csapásokra, bronzkeresztek, imakönyvek és természettudományos kódexek illusztrálják. Abban, hogy Csehországot elkerülte a pestis, Károly Isten különös kegyének jelét láthatta, ezért is kezdte örökölt birtokai közül ezt a területet fejleszteni. A humanizmus és a reneszánsz e katasztrófák sújtotta század terméke: új nyelv, új művészet, új rend születik a romokon. A nagyszerű cseh anyag mellett gyönyörű francia és olasz műtárgyak mutatják az ars nova északkeleti hódítását párizsi elefántcsont faragványoktól Froissart krónikáiig, Machaut verseitől pecsétekig és pénzveretekig. A cseh nemzeti tudat kialakulásáról az 1310-es években Bolognában festett, de cseh nyelven írt, a cseheket délről, Szerbiából és Horvátországból eredeztető (!) rímes Dalimil-krónika tudósít. A zbraslavi Madonna és a Morgan-diptichon Szűzanya-ábrázolásai az internacionális gótika szép Madonnáinak kiemelkedő alkotásai. Az 1300 körül készült Fonthill váza (Dublin, National Museum of Ireland) a kínai nyitás jele: ez az első kínai porcelán Európában. Egy 18. századi francia rajz szerint a váza azóta eltűnt aranyfoglalatát a magyar Anjou-címer díszítette. A tárgy felirata, illetve a kis brosúrában található leírás, miszerint Giovanni di Marignolli ferences barát hozta volna a császárnak kínai missziójából, ellentétben áll a szakirodalommal, mely Nagy Lajos magyar király ajándékának tartja a vázát.

IV. Károly császár elhelyezi a Szent Kereszt ereklyét a nagy koronázási eskükeresztben, 1360 körül, falfestmény (részlet), Karlstein, Miasszonyunk kápolna

IV. Károly császár elhelyezi a Szent Kereszt ereklyét a nagy koronázási eskükeresztben, 1360 körül, falfestmény (részlet), Karlstein, Miasszonyunk kápolna

VITA NUOVA

Károly a százéves háború vak lovagkirálya, Luxemburgi János és Přemysl Erzsébet fiaként a keresztségben a Vencel nevet kapta a csehek szent királya után, de rokona, Valois IV. Károly francia király (1322–1328) párizsi udvarában nevelkedett, aki mint bérmakeresztapja nemcsak nevét, hanem lányát, Blankát is nekiadta. Károly Párizsban kiemelkedő műveltségre tett szert, tanára a híres teológiaprofesszor Pierre Roger (a későbbi VI. Kelemen pápa) volt. Öt nyelven (cseh, francia, latin, német, olasz) beszélt, elméleti tanulmányai mellett pedig a harcokban és a lovagi tornákon is jeleskedett. 1335-ben ott volt a visegrádi királytalálkozón, 1346-ban római királlyá koronázták, francia szövetségben harcolt Crécynél, ahol apja elesett, ő pedig súlyosan megsebesült. Bajor Lajos 1347-es halála után Károly lett a császári cím várományosa, már dinasztikus jogon is. A kiállításon a trieri karthauzi kolostor stallumán látható Károly nagyapja, VII. Henrik, a Luxemburg-ház első császára, akit Dante Itália megmentőjeként várt. Károly nagyanyjának, Brabanti Margitnak genovai síremléke (Genova, Galleria Nazionale di Palazzo Spinola) töredékesen is a kiállítás egyik főműve: Giovanni Pisano az Igazság allegóriáját és a Lélek felemelését ábrázoló szobrai a kora reneszánsz plasztika csúcsát jelentik. Családja mellett az avignoni pápával, egykori nevelőjével, VI. Kelemennel fenntartott kitűnő kapcsolatai is segítették Károly császári ambícióinak beteljesedését 1349- ben. Mint a pápa szövetségese, fellépett az Itália egységét megteremteni akaró ghibellinekkel szemben (Dante forgott a sírjában), 1350-ben elfogatta és átadta a pápának a Prágába látogató Cola di Rienzo római néptribunust. Károly elegáns férfi volt (a korabeli ruhadivatot Blois-i Károly testhez álló aranyhímzéses mentéje illusztrálja), szerette a nőket (négy felesége és tizenkét gyermeke volt) és a lovagi tornákat. Majdnem ez lett a veszte. 1350-ben egy bajvíváson az ellenfél lándzsája Károly arcába fúródott, alsó állkapcsát leszakította, nyakcsigolyáit eltörte, gerincoszlopát elferdítette. Hónapokra megbénult, csoda, hogy életben maradt. Állkapcsát aranydrótokkal varrták a fogaihoz, gerincét pedig úgy próbálták kiegyenesíteni, hogy hajánál fogva fellógatták. A balesetet sem a korabeli krónikák, sem Károly nem említi önéletrajzában, a császár portréi azonban nem leplezik, hogy púpos volt. A kiállítás ezt, az írott forrásokban agyonhallgatott információt állítja középpontba, így rámutat a vizuális és a szöveges kommunikáció ellentétére: a képi ábrázolás megengedte azt, amit az uralkodói retorika nem. IV. Károly reprezentációját okleveleken, festményeken és szobrokon tanulmányozhatjuk a középkortól a 19. századig, sőt a 20. századi filmes megjelenítésekig. Betegség, hit és hatalom összefüggését is megértjük: Károly hódító világfiból hitbuzgó keresztény lett, aki nemcsak pozícióját, hanem életét is Istennek köszönte.

IV. Károly jobbkezes kesztyűje, Prága, 14. század közepe, kecske- és báránybőr, lenfonal, Neustadt an der Waldnaab

IV. Károly jobbkezes kesztyűje, Prága, 14. század közepe, kecske- és báránybőr, lenfonal, Neustadt an der Waldnaab

CIVITAS CAELESTIS

A császár és Isten kapcsolatát bemutató rész a kereszténység emblematikus műtárgyait vonultatja fel: olyan magasztos és különleges ereklyéket, melyeket eddig nem láthattunk. Az ereklye hatalom: energiabomba, ahol Ég és Föld találkozik. Az ereklyekultusz a művészettörténetben is épp reneszánszát éli, IV. Károly pedig korának legnagyobb ereklyegyűjtője volt. Krisztus ereklyéi a szakrális hatalom legitimációját biztosították Nagy Konstantintól kezdve. Károly is a Mennyei Jeruzsálemet akarta felépíteni: a bizánci császárokat és Nagy Károlyt utánozva, a párizsi Sainte Chapelle-lel vetélkedve a prágai Szent Vitus-katedrális Szent Kereszt-kápolnájába és Karlstein várába Krisztus születésének, megtestesülésének és kínhalálának ereklyéit gyűjtötte össze. A Szent Vitus-katedrális eddig zárt kincstára áll a kiállítás központjában, amely ezáltal a legjobb európai ereklyekiállítássá avanzsál a British Museum 2011-es Mennyei kincsek (Treasures in Heaven) tárlata óta. Látható pompás hegyikristály szelencében Szűz Mária tejkendője, Jézus pelenkája és ágyékkötője, gyönyörű hegyikristály vázában az Utolsó Vacsora csíkos asztalterítője (a foszladozó gyolcs és acélkemény ásvány e bámulatos ötvözése szintén Nagy Lajos magyar király ajándéka), Veronika kendője és rengeteg Szent Kereszt-ereklye (ezekből Siegfried zum Paradies frankfurti polgármester is kapott egyet). Mózes botja az Istentől kapott hatalom par excellence jelvénye, győzelmet biztosít a csatában és a tengert is kettéválasztja. A régi nagy császárok, császárnék és királyok ereklyéi közül a Szent Ilona fejereklyéjét hordozó ametiszttál (Trier, Dommuseum), a Szent Lukács festette Dexiokratúsza Mária-ikon, melyet Nagy Károly viselt a nyakán (Cleveland, The Cleveland Museum of Art) és Nagy Károly arany mellszobra (Aachen, Domschatz) figyelemre méltó, ez utóbbit IV. Károly készíttette példaképeként tisztelt elődjének. Károly devóciójának a 6. században vértanúhalált halt Szent Zsigmond burgund király iránt nemcsak vallásos, hanem politikai indítékai is lehettek: ereklyéit megszerezte, tiszteletére templomokat épített, középső fiát róla nevezte el. Árpád-házi Szent Erzsébet marburgi sírjához 1357-ben zarándokolt el Nagy Lajos király anyjával, Erzsébet özvegy magyar anyakirálynéval: a szent ereklyéjét párizsi műhelyekben zafírral, igazgyöngyökkel, gránáttal ékesíttette, aranyba foglaltatta, majd Bertrand udinei érseknek adományozta (Udine, Museo del Duomo), cserébe Szent Márk Aquileiában őrzött evangéliumáért, melyet Krisztus-korabelinek tarthattak (valójában 6. századi, Velence, San Marco). Alexandriai Szent Katalin mellett a cseh szentek – Vencel, Prokop, Adalbert – ereklyéi kiemelkedő jelentőségűek. A lélegzetelállító ereklyekincstár a hatalom misztikus dimenzióit tárja fel, az arany- és ezüstszállal szőtt liturgikus textíliák és paramentumok, achátkelyhek, hegyikristály kancsók, ametisztpoharak, a tizenegy szögű jáspiskehely (Párizs, Louvre; Bécs, Kunsthistorisches Museum; Drezda, Grünes Gewölbe) a császári vallásgyakorlás teológiáját és ünnepélyes pompáját mutatják. Gyönyörűek a szenteket ábrázoló szobrok: Evrard d’Orléans karlsteini alabástrom Madonnája (Prága, Národní Galerie), Szent György és a sárkány (Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum) és Theodorik mester szürreális evangelista- és szentkirály-portréi a karlsteini várból (Prága, Národní Galerie).

Ereklyekultusz és emlékezetpolitika kapcsolatára mutatnak rá az uralkodócsalád síremlékei és sírszobrai. A gyermekként meghalt Bonne de Luxembourg meghatóan szép márvány fejszobra (Jean de Liège műve, Antwerpen, Mayer van den Bergh Múzeum) lenyűgöző kora reneszánsz alkotás, amely – anyagát leszámítva – furcsamód a középkori fejereklyetartókra is emlékeztet.

A kiállítás az ereklyeképződés folyamatát is bemutatja. A császárok személyes tárgyai is ereklyévé váltak: Nagy Károly nyaklánca mellett evangeliáriuma is (Saint Amand-i evangeliárium, Szent Vitus-katedrális kincstára), IV. Károly Aachenben őrzött császári koronája, vagy kesztyűje, melyet egy császári erdőből kihasított új város, Neustadt an der Waldnaab elöljáróinak adott kiváltságaik megerősítéseként (Neustadt an der Waldnaab, Staatmuseum).

Prága érsekei, a főpapok és apátok a császár aktív partnerei voltak a Mennyei Jeruzsálem földi megjelenítésében: az internacionális gótika csehországi remekművei a Szent Adalbert lábainál térdeplő Jan Očko z Vlašimi oltárképe, Jan z Opavy fantasztikus evangeliáriuma (Bécs, Österreichische Nationalbibliothek), Jan z Středy misszáléja (Prága, Metropolitní kapitula u sv. Vita) vagy a Viššy Brod-i cisztercita kolostor Keresztrefeszítés-oltárképe. A cseh kódex- és táblaképfestészet mellett szerepelnek Sebald Weinschröter Szűz Mária életét ábrázoló csodálatos tusrajzai (Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum) és a nürnbergi klarissza kolostor számára készített Szűz Mária koronázását ábrázoló oltárképe (Frankfurt, Städel), valamint a nürnbergi Szűz Mária-templom szobrai és színes ólomüvegei (Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum).

Theodorik mester: Szent Katalin, Prága, 1360–1364, olaj, tempera, bükkfa, vászon, aranylemez, Nemzeti Galéria, Prága, a Nemzeti Örökség Intézetének letétje

Theodorik mester: Szent Katalin, Prága, 1360–1364, olaj, tempera, bükkfa, vászon, aranylemez, Nemzeti Galéria, Prága, a Nemzeti Örökség Intézetének letétje

CIVITAS CAROLINA

IV. Károly a Német-római Birodalom megerősítését 1356-as Aranybullájával (Frankfurt-am-Mainz, Institut für Stadtgeschichte) kívánta elérni, lényegileg azonban „szövetségi állammá” alakította a birodalmat, amikor a császárválasztást hét császári jogokkal felruházott választófejedelemre bízta. Az arisztokráciát házasságokkal, a városokat kiváltságokkal kötelezte el a béke fenntartása mellett. De egy városért sem tett annyit, mint Prágáért. 1344-ben a mainzi érsek fennhatósága alól kivéve érseki rangra emelte a várost; felépítette a Szent Vitus-katedrálist; felújíttatta a Szent György-templomot, a Várat és a Fekete-tornyot; kőhíddal kötötte össze a Várat és az Óvárost (a Károly híd kőoroszlánja látható a kiállításon); az Óvárosban felújította a Týn-templomot (bemutatják a Týn északi kapujának Krisztus passióját ábrázoló hatalmas timpanonját), Szent Egyed, Szent Jakab, Szent Gál tiszteletére három új templomot építtetett; 1348-ban megalapította Közép-Európa első egyetemét (Károly Egyetem); Újvárossal (Nové Mesto) bővítette Prágát. Az Újvárosban Károly templomokat alapított Nagyboldogasszony és Nagy Károly, Szent István, Szent Apollinaris, Szent Katalin, Szent Henrik és Kunigunda tiszteletére, létrehozta a szláv liturgia számára az Emmauszi kolostort, új városházát épített, a felújított Vyšehrad várában – a Mennyei Jeruzsálem „előszobájában” – Szent Péter és Pál tiszteletére alapított kápolnát (Vyšehradi Madonna, Prága, Národní Galerie).

Egy népnek nem volt helye az Új Jeruzsálemben: a zsidóknak. IV. Károly Prágából kiűzte a zsidókat, Nürnbergben lerombolta a zsinagógát és fölé Szűz Mária- templomot (Frauenkirche) építtetett a hely megtisztítására (pontosan ugyanezt tette Zsigmond Budán). A kiállítás gazdag anyaggal mutatja be a prágai zsidó kereskedők gazdasági szerepét és vallásos életét.

IV. Károly Prágát császárvárossá tette (Maiestas Carolina, 1355, Prága, Národni kníhovna), Európa egyik legnagyobb városává, pezsgő kulturális és gazdasági központtá fejlesztette, ahol a kor legnagyobb művészei és gondolkodói dolgoztak Theodorik mestertől a Třeboni oltár mesteréig, a Parlerektől Petrarcáig. „Ahogyan Augustus Rómát, úgy építette fel IV. Károly Prágát” – írta Uberto Decembrio olasz humanista.

Szardonixkehely gyöngyökkel és rekeszzománcokkal díszítve, Konstantinápoly, 10. század vége – 11. század eleje, achát, aranyozott ezüst, zománc, üveg, drágakövek, gyöngy, Velence, Szent Márk-székesegyház

Szardonixkehely gyöngyökkel és rekeszzománcokkal díszítve, Konstantinápoly, 10. század vége – 11. század eleje, achát, aranyozott ezüst, zománc, üveg, drágakövek, gyöngy, Velence, Szent Márk-székesegyház

KÁROLY, A NEMZETI URALKODÓ

A cseheknek azonban nemcsak az Arany Prága miatt van okuk rajongani a császárért (elvégre Prága 1920-ig német város volt), hanem mindenekelőtt Károlynak a cseh nemzeti kultúrát támogató programja miatt. Nem kevesebbet, mint a nyelvüket köszönik a császárnak. Hatalmas összegekkel támogatta a nemzeti nyelvű kódexirodalmat és a cseh liturgikus könyvkiadást: kortársai közül csak V. (Bölcs) Károly francia király pártfogolta a latinból nemzeti nyelvre fordítást. A császárt korántsem „nacionalista”, hanem éppen ellenkezőleg, nagyon is „internacionalista” elvek mozgatták, amikor például a Zára melletti Pašman szigetről importált horvát bencéseket Prágába, hogy az 1372. év húsvéthétfőjén Szűz Máriának és a szláv védőszenteknek szentelt, de a napi igeliturgiáról Emmauszi kolostornak nevezett szerzetesközösségben szláv nyelven énekeljék a liturgiát és glagolita írással írjanak. Szláv kolostorával Kelet és Nyugat, Aachen és Konstantinápoly egyesítését kívánta megvalósítani abban az Európában, ahol az oszmán nyomás egyre érezhetőbbé vált. Károly nemzeti nyelvprogramját csak irigyelhetjük. Óriási veszteség, hogy ebben Magyarországon sem az Anjou-dinasztia – képzeljünk el egy magyar nyelvű Képes Krónikát vagy Anjou-legendáriumot! –, sem fia – képzeljünk el, akárcsak töredékesen is, egy magyar Szentírás-fordítást! – nem utánozta.

Kelet és Nyugat kulturális egyensúlyát volt hivatva megteremteni a prágai egyetem, melynek alapítólevele ma éppoly aktuális Közép-Európában, mint hétszáz éve volt: „nehogy királyságunk hűséges lakosainak, akik szüntelenül éheznek a tudományok gyümölcseire, idegen országokban alamizsnáért kelljen könyörögniük, hanem hogy királyságunkban találjanak a vendéglátásra felkészített asztalt, és hogy azok, akik kitűnnek velük született értelmi képességeik szellemes mivoltával, műveltek legyenek a tudományok ismerete révén, és nemcsak hogy ne kényszerüljenek, hanem fölöslegesnek is tarthassák, hogy a tudományok megszerzése érdekében bejárják az egész világot, idegen nemzetekhez zarándokoljanak vagy, hogy óhajuk kielégítést nyerjen, ismeretlen országokban kolduljanak, hanem, hogy éppen dicsőségüknek tartsák, hogy másokat hívhatnak meg idegenből a kellemes illatra és az ilyen jótéteményben való részesülésre.” 

Oltártábla, Szűz Mária és Szent József beszélget, Sebald Weinschröternek tulajdonítva, 1355–1360 körül, tempera tölgyfa alapon, Staatliche Museen, Berlin

Oltártábla, Szűz Mária és Szent József beszélget, Sebald Weinschröternek tulajdonítva, 1355–1360 körül, tempera tölgyfa alapon, Staatliche Museen, Berlin

MAGYARELLENESSÉG?

Amilyen jó kapcsolata volt IV. Károlynak a magyar Anjoukkal – lányát, Luxemburgi Beatrixot Nagy Lajosnak adta feleségül; Zsigmond fiát a magyar király lányával, Máriával házasította össze; harmadik feleségével, a világszép Schweidnitzi Annával 1353-ban Budán rendezte lakodalmát; 1357-ben Lajos anyjával zarándokolt Marburgba; Lajost még Karlsteinben is a falra festette, annyi ereklyét kapott tőle – olyan rossz a cseh–magyar művészettörténészek viszonya. Az elmúlt tíz év közép-európai uralkodó-kiállításainak egyikén sem tudtak együttműködni, olyannyira, hogy a 2006-os prágai IV. Károly- és budapesti Zsigmond-kiállítás a turisták érdekét szolgáló kölcsönös tudomásulvétel legalacsonyabb fokáig sem tudott eljutni, be sem linkelte egymást a honlapon. A 2012-es Jagelló-kiállításon a magyarok csak kölcsönzésekkel szerepeltek, de sem mint partnerek, sem mint helyszín nem jöttek számításba. A lipcsei Kelet-európai Történelem és Kultúra Kutatóintézet (Geisteswissenschaftliches Zentrum für Geschichte und Kultur Ostmitteleuropas) egyik kutatócsoportját vezető Jiří Fajt fémjelezte kiállításoknak mindig van valamilyen kellemetlen magyarellenes bukéja: a 2012- es Kutna Hora-i Jagelló-kiállításon egyfelől az 1920-as csehszlovák térkép szerint, másfelől önálló Szlovákiával húzták meg a Jagelló-királyságok határait, amit magyar tiltakozásra végül is levettek a falról, de miért provokáltak egyáltalán? A mostani prágai kiállításon érthetetlen okból halovány rózsaszínre van festve az egész Magyar Királyság, mintha a rózsaszín Birodalom egyik vazallus államáról lenne szó. A vitatható térképektől eltekintve sem sokkal jobb a helyzet: érdekes lenne megtudni, miért vitatják el a Fonthill vázát Nagy Lajostól, miért állítják ki híres aacheni fibuláit és miért attribuálják Kolozsvári Márton és György műveként. Katalógus híján lehetetlen megmondani, mi alapján érvelnek így a rendezők – talán Nürnbergben már ez is kiderül. A kérdésekre csak az együttműködés adhatja meg a választ, mely reméljük, előbb-utóbb mégis létrejön. A IV. Károly-kiállítást ezzel együtt, vagy éppen ezért, nagyon is érdemes megnézni.

Építészeti rajz a Szent Vitus-katedrális déli tornyáról, Peter Parler, 1365 körül, pergamen, fekete tinta, Bécs, Akademie der Bildenden Künste, Kupferstichkabinett

Építészeti rajz a Szent Vitus-katedrális déli tornyáról, Peter Parler, 1365 körül, pergamen, fekete tinta, Bécs, Akademie der Bildenden Künste, Kupferstichkabinett
 

IV. Károly császár (1316–2016). Cseh– bajor Landesausstellung
Prága, Nemzeti Galéria a Wallenstein Palota Lovasiskolájában, 2016. május 15. – szeptember 25., www.k700.eu Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum, 2016. október 20. – 2017. március 5.

IV. Károly második élete
Prága, Karolinum, 2016. május 14. – augusztus 31., www.cuni.cz

IV. Károly szláv kolostora – Vallás, művészet, irodalom
Prága, Emmauszi kolostor, 2016. május 6. – november 21., www.cas.cz

A császár halála
Prága, Nemzeti Múzeum – Cseh Zene Múzeuma, 2016. november – 2017. március, www.nm.cz

IV. Károly a cseh irodalomban, történelemben és tudományban
Prága, Cseh Irodalmi Múzeum, 2016. október 20. – november 20., www.pamatniknarodniho-pisemnic...

A Luxemburg-ház éve
Karlstein, 2016. május 7-től