Berlini körkép

Hans Krause

A berlini galériák immár harmadik alkalommal rendezik meg a Gallery Weekend című eseményt, amely péntek estétől vasárnap estig megnyitók, szervezett túrák és bemutatók sorát kínálja a közönség és a gyűjtők számára. Néhány fontosabb tárlatot kifejezetten erre az alkalomra időzítenek és számos új munka is ekkor kerül először a nyilvánosság elé. A projektben részt vevő 29 kiállítóhely mindegyike kereskedelmi galéria, amelyek évente egyszer – a szezon egyfajta nyitányaként – egy időben tartják bemutatóikat, azzal a nem titkolt céllal, hogy a német főváros művészeti életére irányítsák a vásárlók és a nemzetközi szcéna figyelmét.

Arndt & Partner: Thomas Hirschorn

Ez az a kiállítás, ahol a látogató egészen pontosan azt kapja, amit elképzelt. A szerző, akinek a közösségorientált projektművészet esztétikájának személyes védjeggyé erodálását, domesztikációját és eladhatóvá fejlesztését köszönhetjük, minden eddiginél sarkosabban kerekíti a kontextust a kereskedelmi galériákban. Kiégett tévék és monitorok a falra ragasztva, erőszak és antidekor uralja a látképet, és az egész roppant kritikus minden fennálló szisztémával szemben, miközben egy mozgalmárközpont komplett készletét vonultatja fel egyetlen terembe zsúfolva.

Esther Schipper: Angela Bulloch

Asztronomikus szkepticizmus a jelszó – e köré építette az alkotó a tárlatot, de a gravitáció és megfigyelés fontos szerepének is teret adott. A lehetőségek bináris rendszerében egy keringő kozmikus testről nem eldönthető, hogy jön-e vagy megy. A kiállítás címe (Are you coming or going, around?) is erre a helyzetre reflektál a kopernikuszi fordulat tettenérésével, vagyis a geocentrikus elképzelést felváltó heliocentrikus magyarázat felhasználásával. A terembe függesztett vetítőgömbön a Föld képe forog, további 12 kép mutatja meg, hogyan látnánk a Napot és a Földet kb. a Merkúrról, és egy kisebb teremben földöntúli égbolt-szimuláció fogad, ahol még csillagjegyek is megjelennek.
A zene Richard Strauss Imígyen szóla Zarathustra című szimfonikus kompozíciójának jazz-funk feldolgozása, az eredeti anyagot 1973-ban rögzítették Eurmir Deodato brazil zongoraművész és zeneszerző előadásában.

Galerie EIGEN+ART: Brigit Benner: Heute Nicht

A kiállítás mindössze két munkát tartalmaz: egy nagyméretű (15 m) transzparenst vagy hirdetőtáblát idéző építményt és egy nagyméretű printet. Az érzékenyen pórias hirdetőtáblán egyetlen felirat tudatja: „Ma nem”, míg a képen egy jól szituált alak tartja a markát parkosított miliőben. Hihetően szociokritikus és úgyszólván politikus ez az egyetlen mondat, amely mint egy favella szélén magára hagyott reklám, precízen húzza meg a határt a nyomorgók és a tehetősek között, kinek-kinek más-más értelmezést kínálva.

Galerie Barbara Weiss: Roman Signer

Négy korábbi szobrot tekinthetünk meg, mindegyikre egyfajta játékosság jellemző – a négyből három a kilencvenes évek installáció-művészetére reflexió, a negyedik pedig Magritte pipájával. Míg a pipás dolgozat statikus illusztrációja egy potenciális mozdulatnak, amely azonban semmissé is válik az elképzelés pillanatában, úgy a többi szobor mobil, ahol a főszerepet a szél (hajtás) viszi. A széllel bélelt arénában keringő zacskó, a faltól falig gördülő olajoshordó vagy az integető zászlók egyaránt jól szabott szituációk, amelyek ritmikusan tágítanak egy asszociációs mezőt és indukálják azt.


Hazai ízek
A lankadatlan berlini lendület egyik legfrissebb és egyben szívünknek is kedves hazai fogásokat kínáló gyöngyszeme, a frappáns nevű Lada project, mely Németh Hajnal és Lilla von Puttkamer vezetésével, valamint a CHB és a Horváth Művészeti Alapítvány anyagi támogatásával toborozza és tereli a magyar és egyetemes kortárs művészet rajongóit egy helyre. A galéria immár két hónapja várja az érdeklődőket olyan típusú társas kiállításokra, ahol a kiállító művészpáros egyik fele többnyire magyar játékos, amely lehetővé teszi a nyelvi-közösségi korlátok felszámolását és jobb esetben esélyt kínál a hazai művészet sokkal szélesebb körben való elismertetésére.

A premier kiállítás címe, Made in made by elsősorban arra igyekezett célozni, hogy a művek keletkezési paramétereinél sokkal fontosabb lehet az atipikus összhang vagy egybecsengés, amely a hasonló szándékok és elvárások ívén találja meg reprezentásait különböző kultúrákból. Ian Anüll és Komoróczky Tamás Recorded címet viselő kiállítása volt a következő esemény, ahol a fő figyelem a zenei elemek, a környezet, valamint a gyűjtés és keverés kérdéseire esett, elsősorban a mozgókép eszközeinek használatával. Ian Anüll svájci szerző, aki limitált bakeliteken rögzíti és adja ki a környezetében lelt zajokat, zörejeket, zenéket, amelyekhez a lemezborítókat is maga tervezi Ultimate Records néven. Komoróczky Tamás egy nagylélegzetű, elragadó videodarabbal, Le Samurai, egy kisebb erotikus (?) filmmel és egy térinstallációval jelentkezett. A hosszabb videomű teleobjektívvel meglesett hétköznapi cselekvéseket rekontextualizál saját szöveggel és zenével, amelyek így egyszerre távolodnak és közelednek eposzi igényű hömpölygéssel a komor irónia és a lemondó, intim szentimentalizmus felé.

Lada project
K-Szo 14.00-18.00, Schröderstraße 13, 10115 Berlin
+49 30 62737732
[email protected]
 

Szobor-parkoló
A Harry Sachs és Daniel Seiple nevével fémjelzett skulpturenpark-kezdeményezés (www.skulpturenpark.de), hála a bipolar pénzeknek két hazai művészt is szerencséltetett a megnyilvánulással: Mécs Miklós Berlinben tölthetett egy hónapot alkotással (ötletbörze és főzés), valamint Németh Hajnal keletre tartó kamionja aranyozta be e belvárosi grund fűcsomóit.
A művésznő lendületéhez egyébként sem férhet kétség, hiszen ugyanebben az időben önálló tárlattal jelentkezett a CHB felső emeletén Guitarsolo címmel, amelyben színes fotók, nagy alakú printek és zenés videó a főszereplők. A gitárpop-revival irritáló-hősies gesztuskliséiből toposszá hűlt jelek és attribútumok elemző bemutatása távolságtartó hűvösséggel kezeli az imitáció és a valódi közti viszonyt.


2007/3. 26-29. o.