Szobrok a szabad ég alatt
Henry Moore birtoka, Perry Green, Hertfordshire, Anglia
Hoglands, Henry Moore Londontól északra fekvő birtoka a 18. sz.-i angol nagybirtokok tájképi kertjeinek modern átirata. Csakhogy antik görög templomok, klasszikus szobrok vagy romok helyett Henry Moore monumentális szobrai határozzák meg a látványt. Emblematikus figurái tökéletes egységet alkotnak környezetükkel, akár magányosan dacolnak a széllel, mint a Család egy végtelenbe vesző virágos mezőn, vagy a körülötte legelésző nyáj által aranyosra fényesített Birkás szobor, akár rejtőzködnek, mint a
Kastély és kulcs. A majd 30 hektáros birtok bejárása a mindig új látószögből feltáruló fenséges látvány ellenére is embert próbáló feladat, különösen, ha a kilenc műtermet és műhelyt és a köztük sövényekkel tagolt nyitott kiállítóteret is végigjárjuk. Az épületcsoportot körülölelő barátságos liget és virágos kert felesége, Irina keze nyomát viseli magán, a mester kertet (is) inkább nagyban alkotott.
http://www.henry-moore.org/pgA Goslari harcos, 1972–74, a Moore-birtokon © The Henry Moore Foundation | © Fotó: Jonty Wilde
Arts and Crafts kert a vörös ház körül
William Morris kertje, Red House, Bexleyheath, Anglia
A délkelet-londoni Bexleyheathben található Red House az Arts and Crafts mozgalom egyik legemlékezetesebb építészeti alkotása. 1859-ben épült, tulajdonosa pedig a preraffaelita William Morris volt, aki egy 1958-as, Szajna menti vízitúrán álmodta meg a házat Philip Webb-bel és Charles Faulknerrel. A Red House korai példája a kertet a ház nyitott mennyezetű szobájaként értelmező filozófiának, mely külső szobát négy, élő sövénnyel, vaskos rácsokkal vagy akácokkal elkülönített rész – egy gyógynövénykert, egy veteményeskert és két régimódi virágokkal, jázminnal, levendulával és birssel teli sarok –, valamint rengeteg gyümölcs-, alma-, körte- és cseresznyefa díszíti. A híres Morris-féle tapéták pergoláinak, rózsalugasainak és növényszövevényének modellje karnyújtásnyira esett a műteremtől. A ház vörös téglából épült – nevét is erről kapta –, kívülről a meredek cseréptető és tornyai, belülről Edward Burne-Jones falfestményei, festett üvegablakai és Morris hímzett falikárpitjai teszik emlékezetessé.
http://www.nationaltrust.org.uk/redhouse/William Morris rózsalugasa, háttérben a Vörös Házzal © National Trust
Itália északon
A Rubens-ház kertje, Antwerpen, Belgium
A flamand festőfejedelem italomániája nemcsak antwerpeni luxuspalotájának homlokzatán hagyott nyomot. A kilencvenes években, Rubens festményein megjelenő kertábrázolásokból kiindulva készült hiteles kertrekonstrukció, amely pergolákkal és dézsába ültetett citrusokkal, fügékkel teremt mediterrán hangulatot az épen maradt díszes pavilon körül. Az alacsony sövényekkel körített, szimmetrikus elrendezésű virágágyásokat a kor legdivatosabb növényeivel ültették be. Az 1630-as évek tulipánőrületének Rubens sem tudott ellenállni. A képein szereplő nárcisz-, tulipán- vagy császárkorona hagymájáért csillagászati árat fizethetett, ahogy az Újvilág addig ismeretlen növényei, a napraforgó vagy a dísznövényként kertjében fő helyen virító közönséges krumplibokor is státuszszimbólumnak számított akkortájt.
http://www.rubenshuis.beA Rubens-ház díszkertje, háttérben az épségben maradt kerti pavilonnal © Rubenshuis, Amsterdam
Frida Kahlo kék patiója
Frida Kahlo műterme és kertje, La Casa Azul, Mexikóváros, Mexikó
A csodálatosan színes La Casa Azul (Kék Ház: nevét a gyönyörű kobaltkék falak adják) Frida Kahlo otthona Mexikóvárosban. Az épület belső tere a mai napig érintetlen, ezt a múzeummá alakítás során is tiszteletben tartotta a pár barátja, Carlos Pellicer. Az 1904-ben épült egyszerű házat Frida és férje, Diego Rivera a prehispán kor színes népművészetével töltötte meg, gyűjteményük darabjai szerte a házban és a hűs patió minden zugában megtalálhatók. Frida teljes bálványszobor-gyűjteménye egyenesen Diego kedvenc kerti piramisán kapott helyet. Frida kertre néző tágas műterméből az óriásira nőtt jukkák tövében virágzó kálákra és liliomokra látott, ahol a derűsen buja, dzsungelszerű növényzetben otthon érezte magát a szeretett papagáj és pókmajom is.
http://www.museofridakahlo.org.mxKék sarok Frida Kahlo árnyas belső kertjében © Fotó: Winkler Nóra
Monet tulipánjai
Claude Monet birtoka, Giverny, Franciaország
Claude Monet csaknem 43 évet töltött a Szajna és az Epte találkozásánál fekvő kisvárosban. 1966-tól múzeumként üzemel híres, rózsaszín tört tégla homlokzatú háza és az 1980-as években csodásan helyreállított kert, ahol az idelátogatók a mai napig érezhetik, milyen inspirációk érhették itt egykor a művészt. Monet szenvedélyes kertészként nemcsak klasszikus virágágyásokban gondolkodott, hanem egyedülálló vízi világot teremtett. A japán fametszeteket gyűjtő Monet (melyeknek ma egy külön terem van berendezve a múzeumban), a kertben is keleties hangulatot igyekezett teremteni: bambuszok, páfrányok és fűzek vették körbe a liliomoktól és tavirózsáktól díszes tavat, a turisták kedvelt zarándok helyét. Ez a kertrészlet valóban megelevenedett festmény, itt születtek Monet leghíresebb művei: a
Híd a vízililiomok felett, a tavirózsa- vagy a liliom-sorozatok.
http://www.fondation-monet.fr/fr/Tulipánözön Monet kertjében © Foto: Derek Fell
Tóparti menedék
Max Liebermann kertje, Berlin, Németország
Az 1910-es évek romló berlini légköréből Max Liebermann ha csak tehette, a berlini grosser Wannsee partján épített nyári rezidencia nyugalmába menekült. „A váram a tónál“ – így nevezte Liebermann villáját, melynek kertjét Berlin későbbi főkertésze, Albert Brodersen és a kertreformer Alfred Lichtwark tervezte. A házból csodás kilátás nyílik a nyírfaligetre és a tó tükrére, a patkó alakú sétányt August gaul Vidra-szökőkútja és egy félkör alakú, fehér pihenőpad díszíti. Liebermann a virág- ágyak elrendezését évről évre váltogatta, a biztos pontot a központi gruppokba ültetett kedvencek, az égő piros muskátlik jelentették, de állandó vendégek voltak az egynyári dáliák és mályvabokrok is. Közel 200 festménye született a Wannsee-parti kertről, a nyári virágtengerről. A 2006 óta múzeumként üzemelő villában szeptembertől éppen kertfestményeiből tekinthető meg egy válogatás.
http://www.max-liebermann.deVörös muskátli-gruppok a Liebermann-villa kertjében © Max Liebermann Society
Emil Nolde virágoskertje
Seebüll, Németország
A német expresszionizmus vezéralakja életének nagy részét (benne a húszas évek elejétől a náci párttagsággal, illetve a harmincas évek végétől a festéstől való eltiltással) teljes visszavonultságban töltötte a dán határ közelében, Seebüllben. Különleges, erődszerű műteremházát és a pompás kertet is maga tervezte, bár sosem árulta el milyen elvek alapján. A dús virágágyak és vetemények között szeszélyesen kanyargó ösvény ugyan csak madártávlatból rajzolja ki Emil és felesége, Ada nevének kezdőbetűit, ahogy a ház meglepő ablakosztása sem véletlen: eleven festményként keretezik a kert egy-egy látványos részletét. Nolde évtizedeken át fáradhatatlanul tanulmányozta, festette kertjének virágait. Senki sem használt az övéhez hasonlóan ragyogó, fénnyel és energiával telített színeket, ám ő maga sosem volt elégedett: az eleven modellek mellé helyezett káprázatos pipacs- és dália-portréit mindig fakónak érezte.
http://www.nolde-stiftung.de/de/53/ das-historische-noldehaus.html:Műteremház dáliákkal © Nolde Stiftung Seebüll
Renoir Provence-i dombocskái
August Renoir kertje, Les Collettes, Cagne-sur-Mer, Franciaország
August Renoir 1907-ben vásárolta meg Cagnes-sur-Merben gyöngyörű birtokát, ahol haláláig élt és alkotott. A birtok a hegyoldalban terül el, innen is a neve: Les Collettes: Dombocskák. A Renoir család beleszeretett a csodás olajfaligetbe és narancsfa-ültetvénybe, úgyhogy végül lecsapták egy mezőgazdász terveket szövögető vevő kezéről, hogy mentsék a csodás növényvilágot. A telken észak és dél florája keveredik: pálmák és tölgyek, ciprusok és hársak, bambuszliget és gyömölcsös sorakozik egymás mellett, a kiskertben pedig fűszernövények hada osztozik a Renoir-festmények vörös pipacstengerével, mályva és leander-bokrokkal, valamint Renoir Venus Victrix szobrával. A város 1960-ban vásárolta meg a telket, hogy múzeummá alakítsa, 2010-ben nagyszabású felújítási munkálatokba fogtak, hogy 2013-ban a kert soha nem látott pompájában fogadhassa újra a közönséget.
Derek Fell – Jacques Renoir: Renoir's Garden, Frances Lincoln Limited, London, 1991
Az érzéki Venus Victrix Renoir teraszos kertjében © Fotó: Nigel Burkitt
Tarot-kert Toszkánában
Niki de Saint Phalle kertje, Garavicchio, Olaszország
Rómától északra, garavicchio egykori kőfejtőjének természetes öblében rejtőzik Niki de Saint Phalle Jean Tinguelyvel évtizedeken át közösen épített mágikus kertje. Az erődszerű kapuzat mögött, a hűs grottákkal és különleges vízi szerkezetekkel hívogató bukolikus liget Bomarzo és a toszkán manierista kertek örökségét kelti életre. A tarka kerámialapokkal és tükörmozaikkal borított hatalmas alakok képében a Tarot kártya lapjairól ismert figurák lépnek színre. A Sors kertjének szürreális világában magának veti a lapokat, aki a Élet útjának kanyargós betonösvényét rója, hogy a kertalkotó szándéka szerint önmaga és a világhoz való viszonyának mélyebb megértéséhez jusson.
http://www.nikidesaintphalle.com/
Medence és kaszkád a Mágus és a Főpapnő alakjával © Fondazione “IL GIARDINO DEI TAROCCHI”