ELŐSZÓ EGY AKCIÓZENEKAR TÖRTÉNETÉHEZ

Balázs Kata

Az 1986/87-től működő Új Modern Akrobatika történetével korabeli sajtómegjelenések, archív felvételek, fotók és plakátok, valamint egy folyamatosan bővülő kronológia formájában önálló „vendégtárlat” foglalkozik a Miskolci Galériában december 7-én nyílt, Pontos, mint az atomóra címet viselő kiállításban, amely egy 1988-as közös tárlat inspirációjára jött létre az Új Modern Akrobatika három tagja, ef Zámbó István, feLugossy László és Szirtes János munkáiból.

Screenshot 2020 10 02 at 12.50.17

Na! Conxipan 2. Képzőművész zenekarok koncertje, Egyetemi Színpad, Budapest, 1987. május 3., Fotó: © Galántai György / Szépművészeti Múzeum / Artpool Művészetkutató Központ gyűjteményéből

A nyolcvanas évek második felének jellemző művészcsoportjai, „képzőművész- zenekarai” közé tartozó Új Modern Akrobatika számos hazai és nemzetközi szereplésének csúcspontja az 1987-es kasseli documenta 8 performansz- szekciójában (La Fête Permanente) való fellépésük1 a Böröcz András – Révész László László páros mellett, amelyet Elisabeth Jappe szervezett. Szirtes János – akit a documenta felkért a részvételre – nem önállóan, hanem akkor alakult csoportjával érkezett, megerősítve a kurátor feltevését. Jappe ugyanis hasonló nemzetközi eseményeket tekintve példátlan módon a vasfüggönyön túli országokra irányította a figyelmét, amelyek művészeti életében – és ez elsősorban a nyolcvanas évekre jellemző – a csoportműködést, kollektívák, közösségek jelenlétét figyelte meg. A documenta akkori performanszrészlegének programja is igazolja, hogy sajátos összhangot fedezett fel a radikális, szubverzív hetvenes évekbeli performanszot a kiterjesztett művészet nevében, posztmodern eklek- tikában – gyakran csoportok, művész-zenekarok által – feloldó és kiterjesztő nyugati tendenciákkal. A documenta fellépői között a multimediális, önszerveződő és ilyen módon a „csináld magad” jegyeit hordozó alkotóközösségek között olyanok szerepeltek, mint az 1986 óta működő Black Market (1991 óta Black Market International) performansz- kollektívája, a punk/posztpunk kultúra jegyében a performanszot és zenét ötvöző Die Tödliche Doris formáció (1980–87) vagy a Minus Delta T csoport. A Die Tödliche Doris vezetője, Wolfgang Müller alkotta meg a „zseniális dilettánsok” kifejezést, amely a nyolcvanas évek alternatív kultúrájának szinonimájaként vonult be a köztudatba. A felforgató performanszművészet és a médiaművészet úttörőinek számító Minus Delta T új tartalmakkal töltötte meg az alkotóművészek szembehelyezkedését a közönség elvárásaival, feszültté téve a közönség és az előadók közti kapcsolatot. A documenta 8 során „kulturális rendőrség”- ként bizarr kihallgatásoknak vetették alá a gyanútlan nézőket, és egy kalóztelevíziót is vezettek a Jappe által szervezett szekcióban.

Screenshot 2020 10 02 at 12.50.27

A rövid élet titka, Kortárs Művészet- Keresztmetszet (Dadaista törekvések a magyar művészetben), ELTE Szerb utcai épülete / Esztétika Tanszék, 1988. május 13. Szirtes János jóvoltából és Sztyúdió 30 – A Fiatal Képzőművészek Stúdiójának zenés ajándékkosara, Fiatal Művészek Klubja, Budapest, 1989. január 14. (plakát) A Szépművészeti Múzeum / Artpool Művészetkutató Központ gyűjteményéből / HUNGART © 2019

Az Új Modern Akrobatika mint csoport „akciózenekarként”működött ugyan, de alapvetően egyéni teljesítményekből létrejövő, egymásra verbálisan, akusztikusan és cselekvésekben is reflektáló és ezek különböző szintjeiből összeálló események létrehozása jellemezte. Koncertszerű fellépéseik a performansz és az improvizáción alapuló performativitás eszköztárát tágították, miközben zenekari mintákat is követtek, és a tagok a képzőművészet mellett mindannyian kötődtek a zene valamely területéhez. A csoport létrejöttének közvetlen előzménye az új hullámos legendának számító Bizottság2 együttes, illetve a Hymnus3 performanszzenekar felbomlása. Ef Zámbó István és feLugossy László az előbbi, Szirtes János pedig az utóbbi alapítóiként hozták létre az Új Modern Akrobatikát a – többek közt ef Zámbó és feLugossy által 1972-ben elindított – szentendrei Vajda Lajos Stúdió művészközösségéhez kötődő Waszlavik „Gazember” László zenészperformerrel, illetve Magyar Péterrel, az új hullámos könnyűzene egyik alapzenekarának, az Európa Kiadónak a dobosával. Az Új Modern Akrobatika kezdetei olyan eseményekre vezethetőek vissza, mint a Ne tétovázz! címet viselő, magyar kultúrának (filmnek, zenének, képzőművészetnek) dedikált esemény Hamburgban,4 ahol az egyénileg jelen lévő művészek együtt is felléptek egy rögtönzött előadás keretében. Ilyen volt a Hymnus Bizottság-tagokkal kiegészülten lezajlott koncertje az Iparművészeti Főiskolán 1986. november 22-én vagy a székesfehérvári Csók István Galériában rendezett Idézőjelek című kiállításon 1986. június 14-én. Kezdetben Új Modern Trióként léptek fel, amely a Trio nevű nyugatnémet új hullámos zenekar után kapta az elnevezését. 5 Ezután azonban már 1987-ben a karneváli, cirkuszi hangulatot sugárzó, egyszerre az esztrádszínház és a „magas művészeti” csoport képzetét keltő, az új és modern jelzők egymás mellett szerepeltetésével a tautológiára épülő, ugyanakkor ironikus elnevezést kezdték használni. Szemző Tibor a kortárs komolyzenéből érkezett, annak legfontosabb, nemzetközi hírű és kísérletező tolmácsolója, a 180-as Csoport egyik alapítójaként; ő a nyolcvanas évek közepére már önálló repertoárral is rendszeresen fellépett.6 A korabeli alternatív képzőművészettel a hetvenes évek vége óta szoros kapcsolatot ápolt, maga is a zene és a médiaművészet, a zene és a film közti mediális határok feloldásával foglalkozik. Szemző a „vajdásokkal” már 1976-ban dolgozott együtt egy Bydgoszczban rendezett eseményen,7 Szirtes János nyolcvanas évek elején rendezett performanszainak pedig zenei munkatársa volt, alkalmanként a 180-as Csoporttal együtt (pl. Múló roszszullét, Kertészeti Egyetem, 1981), megteremtve a korai, még a hetvenes évek radikális tendenciáihoz kötődő előadások akusztikai összetevőit (ezek rendszeres eleme volt a performer(ek) föld, illetve víz alatti, azaz akadályoztatott közegben való lélegzésének kihangosítása). 8 A hivatalos művészképzésből érkező Szirtes feLugossyval az Inkaszámtan formációban már együtt dolgozott 1983-ban, és egyaránt kötődött a konceptuális örökséget továbbvivő INDIGO csoporthoz, illetve a dadaista-szürrealista felszabadultságban és az intézményes lét perifériáján működő Vajda Stúdióhoz is.

Screenshot 2020 10 02 at 12.50.35

Új Modern Akrobatika (Új Modern Trió) koncertje, Halk (Csöndes) fény, Műcsarnok, Budapest, 1987. január 17. Fotó: © Pácser Attila / HUNGART © 2019 / Szirtes János jóvoltából és Toló című performansz, 1988. október 1., Miskolci Galéria, Szabó Lőrinc-kert Szirtes János jóvoltából

Az ÚMA egyenesen zenekari felosztásban is működött: feLugossy és Szirtes ismétlődő, gyakran a köztük létrejövő interakcióra épülő motívumokból építkező akusztikai és fizikai gesztusokat használva frontemberként, ef Zámbó, Szemző, Waszlavik, Magyar Péter és alkalmi közreműködők a zenei szövet létrehozásával vettek részt az előadásokban. Az alkotók a saját motívumaikat is használták a „koncertek” során: ilyen az északot és délt jelképező fenyő és perzsaszőnyeg, a Szirtes munkáit a nyolcvanas években meghatározó korom szerepeltetése, szúró- és vágóeszközök, banális hétköznapi tárgyak protézisként való használata, mindennapi tevékenységek (vasalás) átértelmezése, popzenei utalások és imitált operaáriák, valamint alapvető elemként feLugossy improvizatív (hang)költészete, meghökkentő asszociációkon alapuló szóképei. A Szemző által filmkamerából mikrofonozással átalakított, az ÚMA fellépései mellett elsősorban saját zeneműveiben ma is rendszeresen használt hangszer egyszerre volt a kísérleti zene (hangkeltés) és a film (események rögzítése) eszköze, amely a résztvevő-alkotó és a kívülálló-néző szerepére, különbségeire is rákérdezett, az expanded theatre jelenséggel rokonítva a fellépéseket. A nemzetközi kontextusba organikus módon illeszkedő és a nyolcvanas évek alternatív kultúrájának számos összetevőjét szintetizáló csoport tevékenységében felülíródott – a nyolcvanas évek művészetének a kultúra hierarchikus viszonyainak létjogosultságát megkérdőjelező attitűdje jegyében – a kultúra vertikális rétegződése, és a csoport azok között volt, akik át is mentették ezt a rendszerváltás utáni időszakba. Az Új Modern Akrobatika nem oszlott fel, alkalmanként ma is szerepelnek együtt, de feLugossy és Szirtes immár több évtizedes együttműködése is az itt végzett tevékenységből kiindulva kapott lendületet.

Screenshot 2020 10 02 at 12.50.45

Repülő szőnyeg 2. című performansz, Galeria Studio, Varsó, 1987. december 15. Fotó: © Marek Grygel / HUNGART © 2019 / Várnagy Tibor jóvoltából

Screenshot 2020 10 02 at 12.50.52

Új Modern Trió / Vákuum néven, Na! Conxipan 2. Képzőművész-zenekarok koncertje, Egyetemi Színpad, Budapest, 1987. május 3. (plakát) Grafika: Cecil Modest (Soós Tamás) A Szépművészeti Múzeum / Artpool Művészetkutató Központ gyűjteményéből / HUNGART © 2019

| 1 A documenta szereplésről bővebben lásd: Balázs Kata: La Fête Permanente. Magyar résztvevők az 1987-es documenta 8 performanszszekciójában. In: Artmagazin 111., 2018/10., 34–43. o. | 2 1980–1986, tagjai: Bán Mária, Bernáth(y) Sándor, ef Zámbó István, feLugossy László, Kukta Erzsébet Kokó, Szulovszky István, Wahorn András, illetve különböző időszakokban Dorozsmai Béla, Kreutz László, Victor Máté. | 3 1984–1987, tagjai: Dr. Horváth Putyi, Járai Alfréd, Szirtes János, Vető János és a „mankók”-nak nevezett segítők (Kiss László, Magyar Péter, Másik János, Menyhárt Jenő, Méhes Lóránt, Galántai György). | 4 Ne tétovázz! Magyar hetek Hamburgban (Zögere Nicht! 35 Filme und 20 Kulturaktivisten aus Ungarn), Metropolis-Holi-Kampnagel, Hamburg, 1986. december 1–13. | 5 Erdei Krisztina: Ha a rágózás szakralizálódik. Interjú az Új Modern Akrobatika tagjaival, 2019. augusztus 27. In: https://artportal.hu/magazin/ha-a-ragozas-szakralizalodik- interju-az-uj-modern-akrobatika-tagjaival/ | 6 Gondolatfolyam-beszélgetés Szemző Tiborral. In: Balkon, 2016/11–12., 4–12. o | 7 A Szemző-kvartettel, 1976. április 4. | 8 Pl. Növény (Szirtes–Beke, Bercsényi Klub, 1983. november 29.), Csodaszarvas (Szirtes–Menyhárt Jenő, PLÁNUM’84, 1984. november 11., Almássy téri Szabadidőközpont

Screenshot 2020 10 02 at 12.51.00

Művészkoncert, Egyetemi Színpad, Budapest, 1988. december 30. (plakát), Grafika: Bernáth(y) Sándor A Szépművészeti Múzeum / Artpool Művészetkutató Központ gyűjteményéből / HUNGART © 2019