Párnacsata - Wahorn Andrással Mezőszemerén

Winkler Nóra


Bokalengetős mackónadrágban áll a fiú, nézi, ahogy ég a faluszéli tarló. Mellette még ketten, az egyik lány, ő is bámulja a lángokat. Őket nem zavarnám meg, noha az volt Wahorn instrukciója, hogy csak kiabáljuk oda a nevét bárkinek Mezőszemerén, majd az elmondja, hol lakik a Fábry sofőrje.
Hát egy parasztházban, de nem olyanban, amiben egy pesti meglátná a romantikát, amit majd olasz minimálbútorral hangsúlyoz, hanem egy rendes falusi parasztházban. Bicikli a kertben, virágágyások mellett út a házba. Itt lakik a Wahorn András, aki azt mondja körbemutatva a ház mögötti földjén, hogy itt olyan energiák sűrűsödnek, mint sehol Közép-Európában.

Mert az autópálya csak pár száz méterre megy a földjétől, és az közvetíti az energiát Kelet és Nyugat között, ő pedig ezen az ütőéren tartja rajta a kezét. Meg hogy ásás közben letisztulnak a dolgok, marad a lényeg. Mondjuk, az egyik lényeg nála eddig se volt fedve, alva a viselkedés, civilizált normák, jólfésültség lepedői alatt. Ahogy sommázza; meg kell a férfinak találnia a helyét, erre kell törekedjék, erre kell lényegi energiákat fordítson, úgyis minden egyébnek ez teremt majd alapot, a férfi legjobb helye pedig a nôben van. A létezés tiszta nagy pillanataiban persze sokszoros erővel íródik ki elénk a FONTOS. Úgy láttam, neki ott Mezőszemerén ez most egy nagy, öles, erős betűkkel kiírt mondat.

A ház – lévén parasztház – egymásból nyíló szobák sora, egyik végén az utca, másikon a szántóföld. A hálóban mindenfelé anyagok, ripsűek, flitterek, műszőrmék, keményített terítők, fémes felsők, göbös műszálfonalból szőtt takaró, csipkék, színes pamutok. Egy budapesti üzletasszony adta a rávalót – befektetésként. És hát hihetetlen dolgokat lehet a helyi secondhandekben találni, említi a mester, nagy örömmel turkálgatva a rétegek közt. Újabban ugyanis leginkább párnákat csinál. Az ágyon és körötte a falon már az elkészülteket látni. Hédike Füzesabonyból varr, a mester megtervez, kiválogatja az anyagokat, nézi, passzintja egymáshoz, keres a közepibe motívumot, vagy fest oda egy képecskét, választ mellé szőrmecsíkot, vagy egy egész melltartót, és így.

Nincs nagy hangsúly a helyiségek renoválásán. Itt például, az ágyas szobában megmaradt az eredeti hengerelt falfestés. Mai szemmel szép, aki viszont az 50-es évek óta nézte minden áldott nap, nyilván letapétázná. A ház legutolsó szobájában az egerek elleni harc megy, illetve inkább állóháború, amit megnyerni nem lehet, csak átmenetileg. A konyha praktikus, lényegre fókuszáló, van sparhelt, polc és egy nagyobb pult. Vizespalackban vörösbor, kolbász, kenyér és saját termesztésû hagyma, meg azért a Tescóból retek. Nincs nagy fakszni, mondom, semmiben. Csak egy kivétel van a házban, ami miatt gyorsan híre ment, át a többi faluba is, hogy a Wahorn szereti a nőket. Nagyon. Szereti kényeztetni őket. Ezért van a kicsi és vakolatlan fürdőszobában, ahol van ugyan egy csap, de zuhany még nincs, a zsinóron lelógó villanykörte alatt, na, azért van itt egy: bidé.

Egyébként meg figyeli hogyan nőnek a cserepekben az elültetett virágok, papírt gyûjt a fûtéshez, fából gyalul archaikusan egyszerû szobrokat, kimegy a kertbe, behoz aranyesôt.

Sajnálta, hogy megyünk, s csak átlátogattunk Egerszalókról, gyönyörű wellness szállodánkból. Hova rohanunk, kérdezte, mikor olyan jó itt. Fürdőzni, szaunába, úszni, mondtuk. Ugyan. Nála igazi wellnessünk lehetne, itt is van meleg víz. Sôt, az igazi energiák itt áramolnak.

Full 001164
Full 001165
Full 001166
Full 001167
Full 001168
Full 001169
Full 001170
Full 001171
Full 001172
Full 001173
Full 001174
Full 001175
Full 001177
Full 001178
Full 001179