Mézeskalács-revü Korb Flóra

Vincze Gabriella

A Zeneakadémiát tervező édesapa és a tehetséges, ám tragikusan fiatalon elhunyt festő nővér mellett nem lehetett könnyű művészi pályán érvényesülnie a kisebbik Korb lánynak. Flóra azonban nemcsak a mozdulatművészet terén ért el szép sikereket, de igazi hungarikum köthető nevéhez. A két világháború közti időszak felfokozott nemzeti érzületének jegyében társulatával megteremtette a magyaros revü különös műfaját.

Pécsi József: Korb Flóra, 1926
 
Borbíró Virgil, Korb Flóris, Stefán Henrik, Czóbel Béla, Rózsaffy Dezső a magyar képző- vagy építészettörténet ismert alkotói. Lányaik, nővéreik – Bierbauer Clarisse, Korb Flóra, Stefán Baby, Czóbel Lisa, Rózsaffy Malvin – művészeti pályafutása azonban kevésbé ismert. A 20. század elején általánosan elfogadottá vált, hogy a nők is dolgozzanak, úgymond ők is kenyérkeresővé váltak a családban. Az értelmiségi vagy művészcsaládok lányai (így Korb Flóra is) gyakran a mozgást vagy a táncot választották. Édesapja Korb Flóris, a századforduló elismert építésze kitűnő nevelést biztosított lányainak, Erzsébet festészetet tanult, három évvel fiatalabb húga, Flóra pedig a táncot választotta. Előbb Budapesten Nirschy Emília táncakadémiáján a klasszikus balettet sajátította el, majd Münchenben Olga Westphalnál tanult. Hazatérve a Képzőművészeti Főiskolán is órákat adó, a lohelandi mozgásművészeti iskolát képviselő Bierbauer Clarisse tanítványa lett. Pályakezdése az 1920-as évek közepére tehető, amikor a klasszicizálás a táncművészetben már kissé elavulttá vált, és helyét egyebek mellett a népies motívumok vagy a mozgásparódiák vették át. Korb Flóra alkalmazkodva a korszak divatjelenségeihez, táncművészetében a könnyedebb műfajok felé fordult. Egyik első fellépésére 1928 februárjában került sor a Rádius Filmszínházban, ahol klasszikus zenékre (Chopin, Grieg) rövid hangulati képeket táncolt el (Bók, Bagatelle, Kokler). Valószínűleg már ekkor Szentpál Olga mozdulatművész tanítványa, illetve munkatársa lehetett, akivel 1929 áprilisában, szintén a Rádius Filmszínházban, közös estet is adott. Az 1928-as fellépéséhez hasonlóan ezen az esten is komikus szituációkat vagy jeleneteket vitt színpadra (Tréfa, Románc). Pécsi József 1926-os Korb Flóra-fotográfiáján vagy a táncosnőről a Szentpál-iskola anyagában fennmaradt fotón fiatal mozdulatművész látható, egyszerű ruhában. Máskor Pécsi „reneszánsz táncosnőt” varázsolt belőle: vonót tart a kezében, arca átszellemült, díszes hosszú ruhája mintegy hátteréül szolgál az előtér padlóján fekvő hangszereknek. A táncosnő társulatáról készült későbbi felvételek, így Martin Munkácsi fényképe is, azonban már a nagyszabású revük világába kalauzolnak bennünket.
 
Martin Munkácsi: Korb Flóra balett-társulata: Magyar mézeskalács, 1930-as évek első fele
 
Korb Flóra, több más mozdulatművésszel egyetemben, külföldön próbált érvényesülni, ám a nyugateurópai országokban igen kevés táncművész volt olyan elismert vagy voltak olyan kapcsolatai, hogy a művészi tánc területén futhasson be. Az érvényesülés, illetve megélhetés érdekében így sokan, ha csak rövid időre is, varieté színházakhoz szegődtek el. Korb Flóra egyik első külföldi fellépésére Szentpál Olga abbáziai körútja során, vele közösen, 1929. szeptember 20-án, a Theatro Communale G. Verdiben került sor. Az estén a Korb lány magyarországi sikerszólóival (Tánc a tűz körül, Tréfa, Iróna) lépett fel. A turné után a táncosnő megalapította saját társulatát, a Korb Flóra Balettet, amellyel beutazta egész Nyugat-Európát.
 
Korb Flóra balett-társulata: Magyar tánc, 1930-as évek első fele
 
Korb Flóra balett-társulata: ismeretlen előadás, 1930-as évek első fele
 
Társulata műsorát ennek megfelelően négy nyelven (angolul, németül, franciául és olaszul) adatta ki. Karrierje csúcspontját 1933–1935-re tehetjük: amikor kihasználva a korszakban felerősödő nemzeti érzéseket és a népi témák egyre növekvő népszerűségét, a „nemzeti revü” magas színvonalú alkotójává vált. Martin Munkácsi Korb Flóra drezdai és berlini turnéja során a berlini Wintergartenben tartott előadásáról készített fotóit a Berliner Illustrierte Zeitung közölte le, a francia Les Archives internationales de la danse 1934. áprilisi számában pedig egykori mesterének férje, Rabinovszky Máriusz művészettörténész, Szentpál Olga és Dienes Valéria mellett mint a külföldön igen népszerű, stilizált magyaros motívumokból építkező koreográfust említi őt. Korb Flóra népi balettjeiről (Magyaros tánc, Mézeskalács balett, Magyar fesztivál tánc) talán a legteljesebb képet a magyar tévéhíradó 1933. augusztusi Mézeskalács balett felvétele alapján alkothatunk: legnépszerűbb művét egy hatalmas, tükrös mézeskalács szív díszlet előtt, négy magyaros férfiruhába és négy női ruhába öltöztetett táncosnő járta. Ugyancsak kellékként szerepeltek a táncban a mézeskalácsot utánzó „huszárlovak” is. A koreográfiában a néptánc stilizálva jelent meg, csupán a látvány fokozását szolgálta. A magyaros előadásokat Korb Flóra 1930-as évekbeli estjein humoreszkek (Tréfa), klasszikus revüdarabok (Pezsgő, Lovas játék) és nagyszabású, látványos táncdarabok tették változatossá. Turnéi közepette nemcsak színpadon lépett fel, hanem filmvásznon is debütált, a Martonffy Emil rendezte 1935-ös Az okos mama című filmben alakított balerinát. Arról sajnos már nincs adat, mi lett a sorsa a Korb Flóra Balettnek az 1930-as évek közepe után.
 
Pécsi József: Reneszánsz táncosnő (Korb Flóra), 1926 körül.
Forrás: Az Újság könyve, 1927
 

 
 
A Korb család
A századfordulón keletkezett műtermi idillt jegesmedve bőr foglalja keretbe. A kép jobb szélén a kor elismert építésze, Korb Flóris Nándor (1860–1930) üldögél, a bal oldalon a család nőtagjai, a feleség és a három lánygyermek, Margit, Erzsébet és a legkisebb, Flóra néz a gép lencséjébe. A Gerle János Korb Flórisról (és Giergl Kálmánról) írt monográfiájában publikált archív fotó mintegy a véletlennek köszönhetően maradt meg, mert ezt Korb Erzsébet, aki a fotón még gombos cipős lábával harangozik és mackót dédelget az ölében, kartonalátétként használta egyik rajzához. A két kisebb lány rendkívüli rajzkészséggel megáldott apjuk esztétikai érzékét örökölve lépett szintén művészi pályára: Korb Erzsébet (1899–1925) tehetséges festőként a Szőnyi István körül csoportosuló fiatalokhoz csatlakozott, a képen habos ruhába öltöztetett csecsemő Flórából pedig elismert mozdulatművész-táncos lett. 
 
Korb Flóris feleségével és három lányával, 1900 körül, magántulajdon Forrás:Gerle János: Korb
Flóris–Giergl Kálmán (Az építészet mesterei sorozat), Budapest, Holnap, 2010, 16. o.
 
   A Bécsben és Berlinben tanult Korb Flóris 23 évesen már Hauszmann Alajos műtermébe kapott meghívást, ahol Alpár Ignáccal a Parlament tervpályázatán dolgozott. Hauszmann másik kedves munkatársával, a világutazó, minden újdonságra éhes Giergl Kálmánnal (neki volt először villanyzongorája és motoros siklócsónakja idehaza) is az irodában kötött barátságot. A New York-palota és a Kúria tervezésében még Hauszmann oldalán vett részt, aztán Giergllel irodát alapított. Munkáikra a historizmus, elsősorban Korb olasz barokk iránti vonzódása nyomta rá bélyegét, ezért az épületek mindig kiegyensúlyozottnak, elegánsnak hatnak, sőt valamelyest konzervatívnak, habár az elsők között használtak csupasz vasbeton tartószerkezeteket. Korb készítette a párizsi Hennebique irodát képviselő Zielinski Szilárd együttműködésével az első vasbeton víztornyokat is Kőbányán és Szegeden. A Korb–Giergl-iroda budapesti városképet jelentősen alakító épületei az Erzsébet híd pesti oldalán monumentális hídfőként magasodó ikerpaloták (és az egyik Királyi bérház). A Klotild-paloták vasszerkezetét faragott kőburkolat rejti. A Korb család a Baross utcai saját ház megépüléséig a Klotild-palotában lakott (ahogy Giergl is tartott fenn az egyik bérházban lakást, ahol külön zenetermet rendezett be a már említett pianolának). Leghíresebb és talán legszebb közös alkotásuk a nemrég helyreállított Zeneakadémia eklektikus, de az előzőknél modernebb és merészebb hangvételű épülete. A méltóságteljes, ugyanakkor bonyolult szimbolikájú „beszélő” homlokzat mögött, a szecesszió új stílusát képviselő progresszív művészek közreműködésével a művészet szentélyéhez méltó belső teret alakítottak ki, amelyhez tökéletesen illeszkednek az olyan technikai bravúrok, mint például a hangversenyterem szabadkiülésű vasbeton középerkélye (lásd: Szikra Renáta: Zeneakadémiai mustra, Artmagazin 2013/9. 10–15. o.). Giergl egyébként 1909-ben, a Zeneakadémia átadása után kivált az irodából, de magánépítészként Korb haláláig visszajárt besegíteni társának, többek közt a szegedi és debreceni egyetemi épületek és klinikák kiterjedt együtteseinek tervezésébe. „Kórház-specialistaként” ők jegyzik a Mária utcai Szemészeti Klinika és az Üllői úti Sebészeti és Belklinika arányos, letisztult, funkcionalitásában elegáns épületegyüttesét is. Korb Flóris munkásságát érdemkeresztekkel és kitüntetések garmadájával ismerték el, legendás munkabírását, hihetetlen energiáját és virtuozitását nagyra becsülték kortársai.
   Baráti körében festők, szobrászok is gyakran megfordultak – és nemcsak munkaköri kötelességből kifolyólag –, így kitűnő nevelést kapott lányai olyan szellemi környezetben nőttek fel, amely egyenesen bátorította művészi tehetségük kibontakozását. Erzsébet 18 évesen Glatz Oszkár, Iványi Grünwald Béla és Körösfői Kriesch Aladár szabadiskoláiban tanult, megfordult Nagybányán és Gödöllőn, a Képzőművészeti Főiskolán pedig Réti István növendékeként töltött el egy esztendőt. 17 évesen már részt vett a Nemzeti Szalon kiállításán. Akkortájt ismerkedett meg Berény Róberttel, aki 1919-es letartóztatásakor Erzsébetre, Aba-Novák Vilmosra és Patkó Károlyra bízta városmajori festőiskoláját. Mindannyian a később Szőnyi-kör néven ismert csoporthoz tartoztak, amely döntő szerepet játszott a Római Iskola művészetében kiteljesedő, magyarországi újklasszicista irányzat kibontakozásában. Korb Erzsébetet festői pályafutásának szűkre szabott, mindössze hat éve alatt a neoklasszicista irányzat egyéni hangú képviselőjeként tartották számon. Festményei a letűnt Árkádiát idézik, konkrét időből-térből kiemelt aktkompozícióit felülről áradó, földöntúli fény önti el. Különös tartású alakjai a húszas években fénykorát élő mozdulatművészet és pszichoanalitikus megközelítés hatását mutatják, a test és lélek felszabadítására irányuló törekvés nyomon követhető munkáiban. Súlyosan plasztikus alakjainak színpadra illő mozdulatai, témái leginkább a tízes években már aktív Dienes Valéria orkesztika iskolájával hozhatók összefüggésbe, de közvetlen vagy szoros kapcsolat (mester-tanítvány viszony) legfeljebb az 1910-es években állhatott fenn köztük. A két művész között megmutatkozó stiláris és tematikai azonosságok (elsősorban Dienes keresztény
misztériumjátékaival) leginkább a korszak gondolkodásában és a közös ismerősi körben keresendők: mindketten közel álltak a gödöllői iskola szellemiségéhez és baráti viszonyt ápoltak többek közt Körösfői Kriesch Aladárral. Dienes 1917-ben Babits Mihály Danaidák című versére készített tánckompozíciót, és ezt a témát egyik utolsó festményén Korb Erzsébet is feldolgozta: lehunyt szemű, mozdulatlan arcú Danaidái reményvesztettségéről kéztartásuk, beszédes mozdulataik árulkodnak.
 
Korb Erzsébet: Danaidák, 1925, 100 × 160 cm, olaj, vászon, Hermann Ottó Múzeum
(lelt. szám: HOM 1991.46) Hávor Lajosné sz. Orsovszky Margit ajándéka
 
A mozgásművészek tánckompozícióihoz hasonlóan Korb is egyfajta lélekállapotot sűrített képeibe, a mitológiai témák csak ürügyül szolgálnak a pszichologizáló megközelítéshez. A festményein megjelenő rövidre vágott hajú, modern nőalakokban önmagát festette, barátairól, a Flórát fotózó Pécsi Józsefről vagy szerelméről, Tímár Jánosról mélylélektani elemzéssel felérő portrékat készített. Korb Böske, a kortársak szerint „szépséges szőke démon és egy nagyon tehetséges művész”, bátran nyúlt a szexualitás, a férfi-női viszony feltérképezéséhez. Magánéletéről keveset tudunk, annyi bizonyos, hogy Tímár János végül Flórát vette feleségül. 1923-as Ernst Múzeumbeli első komoly kiállítása után Erzsébet egyéves itáliai tanulmányútra indult, melynek termését 1925-ben Rómában állította ki. Betegen tért haza és tragikus hirtelenséggel halt meg, nem tudni, hogy a vakbélműtét halogatása vagy kicsapongó életmódja és állítólagos morfinizmusa miatt. Áhítat című festményének központi alakját, rejtett önportréját a Korb család Kerepesi temetőben található síremlékére, ahová később apját is temették, Kisfaludi Stróbl Zsigmond faragta kőbe.
 
Korb Erzsébet: Kinyilatkoztatás, 1923, olaj, vászon, 152 x 146 cm, Szépművészeti Múzeum Magyar
Nemzeti Galéria
 
Korb Erzsébet síremléke a Kerepesi temetőben
Kisfaludi Stróbl Zsigmond szobrával
 
Forrás:
Árkádia tájain: Szőnyi István és köre 1918– 1928. Kiállítási katalógus. Szerk. Zwickl András. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2001.
Genthon István: Korb Erzsébet. Budapest, Amicus, 1928.
Gerle János: Korb Flóris – Giergl Kálmán. Az építészet mesterei sorozat. Budapest, Holnap, 2010.
Topor Tünde: Áhítat és kinyilatkoztatás. Korb Erzsébet művészetéről. Új Művészet, 1991/4. 32–37. o. Zwickl András: Alteregó – Nemi szerepek és identitás Korb Erzsébet művészetében. Új Művészet, 1999/8. 4–6. o.
 
Szikra Renáta