Spirál

Könyvkritika

Magyarországon nincs nagy hagyománya a képregénynek, véletlenül vagy történeti szükségszerűségből itthon az animáció (és annak idején a diafilm) örök kiskorúságra kényszerítette a műfajt. Nincs széles közönsége, csak a kisiskolások körében. Néha viszont érkezik egy fiatal tehetség, aki jobb híján a nemzetközi piacra kezd el dolgozni.

Futaki Attila – Nikolényi Gergely: Spirál. Magvető, Budapest, 2008, 80 oldal, 2490 Ft

A húszas évei elején járó Futaki Attila is így járt, jelenleg a legkomolyabb európai színtéren méreti meg magát – egy francia képregény-kiadó jóvoltából. Előtte viszont még megjelent Spirál című első kötete, a Magvető gondozásában, itthon. Futaki elképesztő festői precizitással, képkockáról képkockára ecsettel dolgozta ki a jeleneteket, helyenként akvarellesen ködös, de túlnyomórészt hiperrealista stílusban. A Spirál világa sötét és kegyetlen. (A nem túl kifinomult szöveg Nikolényi Gergely munkája.) A Gotham Citybe oltott Budapesten a szemüveges, kopasz főhős keresi a boldoguláshoz vezető utat. De sehogy sem találja, az emlékek és a fantázia önmagába csavarodó labirintusába záródik. A Spirál a felnőtt képregény hagyományát követve erőszakos, kegyetlen és szexista. A szürke különböző tónusaiban fürdő grisaille-atmoszférát csak a vér vöröse töri meg helyenként, ahogy kibuggyan hősünk gyomrából vagy szétspriccel a vécékabinban egy kivégzett prostituált körül. A végzettel dacoló főszereplő, Adam egy Dosztojevszkij-regényből szökött figura, állandó önmarcangolással, erkölcsi válsággal, gyilkosságokkal és örök tehetetlenséggel. A díszletek viszont nagyon is maiak, a pusztító fekete emlékfolyam körül hol itt, hol ott ismerünk rá a budapesti helyszínekre, az Erzsébet híd lábától a Nyugati pályaudvar homlokzatáig.

R. G.

Artmagazin 2008/4. 90. o.