Webművészet

Virtuális kiállítóterek

Archívum

2011-10-03

Körkép az internetes művészet legfontosabb helyszíneiről. Múzeumi projektek, webgalériák, újmédiában utazó művészek.

Az internetes művészet beköszöntével a kiállítóknak nem kell majd többé aggódniuk a magas ingatlanárak miatt, mert lényegtelenné válik, hogy üzletük a városközpont frekventált részén helyezkedik el vagy sem. Csupán az internet-hozzáférésük feltöltési sebességén múlik majd, hogy milyen újmédia-művészeti alkotást tudnak bemutatni, a kontextust pedig nem a falak, hanem a különböző számítógépes programok, alkalmazások határozzák meg. Az Artinfo összefoglalta a műfajjal kapcsolatos előrelépéseket.

Nicolas Sassoon: Pool, animal gif © artinfo.com

Természetesen a valódi tér elhagyása hátrányokkal is jár: nincsenek szomszédos galériák, felbomlik a hagyományos gyűjtőkör, de nincsenek bámészkodó gyalogosok se. Az újmédiával foglalkozó művészek és kurátorok szerint a kizárólag online működő galériák előnye, hogy kiválóan alkalmasak internet-alapú munkák bemutatására – szemben a hagyományos kiállítóterekkel.

A virtuális galériák gondolata már egy ideje a levegőben van, pontosabban a weben kering. Az Adobe elektronikus high-tech épülettel rendelkező Virtual Museuma és a Google Art Project háromdimenziós művészeti alkotások virtuális leképezéseit mutatják be. A Whitney Museum artportja pedig egy olyan, múzeum által létrehozott netművészeti portál, ami kifejezetten a médiaművészeti munkák megosztására jött létre, bár 2006 óta egyre ritkábban frissül. Azok az új, online megjelenésre korlátozódó törekvések, amiket nem intézmények, hanem magánszemélyek kezdeményeztek, abban különböznek az eddigiektől, hogy kizárólag az újmédia-művészeti közösségekre és alkotásokra fókuszálnak.

Ilyen virtuális kiállítótér a bubblebyte.org, a Barmedical Projects, a Fach & Asendorf Gallery vagy a STATE is. Ezeknek az „intézményeknek” a netes művészeti kiállításai illetve programjai, a hagyományos kiállítóterekhez hasonlóan, kritikai szempontok figyelembevételével és kurátori koncepció alapján készülnek. Mindegyik oldal – akár bármelyik háromdimenziós galéria – sajátos arculattal, kialakult művészeti-esztétikai látásmóddal rendelkezik. Habár vannak olyan portálok is, amik csak havonta, vagy évente néhányszor kerülnek frissítésre, és a hirtelen felbukkanó majd eltűnő galériákhoz hasonlóan gyakran eléggé rövid életűek, hatásuk mégis vitathatatlan, mivel a művészeti szcéna online találkozási helyéül szolgálnak.

Az egyik legaktívabb virtuális kiállítótér (idén január óra hat önálló kiállítást rendezett online) a bubblebyte.org, ami egy angol művész, Rhys Coren és egy olasz kurátor, Attilia Fattori közreműködésével jött létre. „Szeretjük, hogy az internet segítségével széles, de változatos közönséget érhetünk el, illetve kikerülhetjük a bürokratikus galériarendszert” – írja Coren egy e-mailjében. A médiaművészek összekötésén és támogatásán túl a bubblebyte.org jelentősége abban rejlik, hogy olyan közeget és kritikai szűrőt hozott létre az internetes művészet számára, amire az elszaporodott online kiállítóterek miatt már nagy szüksége volt a (net)művészeti világnak.

A bubblebyte.org jelenlegi kiállításán, az Il Labirinto di Cristallón egy nemzetközi művészekből verbuválódott csoport állít ki, akik kiválóan reprezentálják a mai netes művészet főbb irányvonalait. A STATE ezzel szemben leginkább önálló, főként konceptuális műveket állít ki, például Jacob Broms Engblom wShare című munkáját, ami a virtuális befogadás problémáit feszegeti. A STATE egyéves fennállása óta számos vezetőváltáson esett át, de ez a kiforrott kurátori koncepcióra nem nyomta rá a bélyegét. (Bár úgy tűnik, a mostani kiállítása után ő is „bezár”.)

A Fach & Asendorf Gallery viszont a kereskedelmi galériák mintájára üzleti vizekre evezett: 1024 minimalista, személyre szabott animációjának (GIF Market Project) egy algoritmus szabta meg az árát, minden eladás után növelve azt: a kiinduló ár 38 € volt, ahonnan egészen 16 ezer € fölé emelkedett egy GIF ára. A spektrum széles, a különböző virtuális kiállítóterek sokszínű művészeti közösséget alkotnak és generálnak. Ráadásul – az előrejelzések szerint – a világ műkereskedelmi forgalmának több mint ötven százalékát fogja uralni az online piac 2020-ra.

Szerző: Kovács A. Ágnes