A művészet összeesküvése

Könyvkritika

Vékony füzetke a Műcsarnok elméleti sorozatának új darabja – de hát miért is lenne vastag, ha a címadó, 1996-os esszé is mindössze négy oldal. Szerzője a posztmodern filozófia kultikus gondolkodója, Jean Baudrillard, akinek 1983-as Szimulákrum és szimuláció című kötetét bibliaként forgatták a kortárs művészek, sőt még a legendás sci-fi, a Mátrix rendezőit is megihlette. (A virtuálisan létező filmbeli „valóság” a szimulákrum-teória kissé leegyszerűsített, hollywoodi megfelelője.)


Jean Baudrillard: A művészet összeesküvése. Esztétikai illúzió és dezillúzió. Műcsarnok, Budapest, 2009, 64 oldal, 1250 Ft

A vékonyka kötet egy másik esszé és pár magyarázó interjú segítségével szolgáltat igazságot a félreértett francia filozófusnak. Aki a Mátrixnál és a kortárs művészeknél sokkal radikálisabban gondolkodik a világról, aki sokkal közelebb áll a szélsőségesen kapitalizmusellenes szituácionista mozgalomhoz – ami kivetett magából minden, az esztétikummal gyanúsan flörtölő művészfigurát. A képzőművészeti színtéren befutott üstökösszerű karrier után Baudrillard a kilencvenes években ellátogatott pár Velencei Biennáléra, majd dühödten papírra vetette két rövid esszéjét, belezsúfolva minden csalódását és keserűségét. Arcpirító pamfletek a kortárs művészetről, valóságos filozófiai pergőtűz. Baudrillard jól idézhető, gyilkos megjegyzések tucatjait írta le egymás után. A művészek – szerinte – esztétikai gyászmunkát végeznek, csak a múltban matatnak, megkopott iróniájú remake-eket gyártanak, a banalitást és a középszerűséget hirdetik, minden ötletük csak olcsó reklámgeg, „mintha a művészet saját kukáiban turkálna, és saját rothadó hulladékában keresné a megváltást”, sőt a művészet „laminált, lakkozott, fagyasztott hulladék”, tömegtermelő képrombolás, értelem nélküli üres, terméketlen illúzió. A filozófus a kortárs művészetet a pornográfiához hasonlítja, majd kimondja róla a végső verdiktet: „Azt állítja magáról, hogy semmi: »Semmi vagyok! Semmi vagyok!« – és valóban semmi.” Baudrillard nagy hatású látomásában az egész artworld – sejtelmes pofát vágva – őrködik a nagy összeesküvés felett, a Semmi nehezen összehordott építményén. Riasztó, nihilista látlelet egy pályán kívüli nézőpontjából.

R. G.

Artmagazin 2010/1. 97.o.