Talán nem túlzás azt állítani, hogy egy gőzgyűjtő tartály belsejétől ritkán várjuk el, hogy szép legyen. Ennek ellenére a Fény és Forma kiállítás 2010-ben másodszor, némileg átdolgozott formában megjelent kétnyelvű katalógusának kemény fedeles címlapján látható példány (egészen pontosan a Kelenföldi Erőműé) egész egyszerűen gyönyörű, élő bizonyítékaként annak, hogy egy szép épületfotó könnyedén felveszi a versenyt bármely művészfotóval, sőt!

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Magyar Építészeti Múzeum egykori kiállítássorozata kilenc éven át járta az országot (és a világot) azzal a céllal, hogy egy – a kezdetekkor még kevésbé ismert – korszak, a magyar modernitás építészetét mutassa be az egykorú épületfotók segítségével. Az eltelt kilenc év alatt viszont – hála az idő jótékony múlásának és a modernitásból sokat, de rosszul merítő szocreál kellő messzeségbe kerülésének – újra divatba jött a két világháború közti építészet. Így az első, 2003-ban megjelent (és teljes példányszámában eladott) katalógust hét év elteltével már új, korábban ismeretlen fényképekkel és adatokkal lehetett kiegészíteni. Az átdolgozott kiadás, elődjéhez hasonlóan, egy üdítően lényegre törő összefoglalással indít a magyarországi építészet modern mozgalmáról, hogy aztán Csengel-Plank Ilona remek és olvasmányos tanulmánya kalauzoljon végig bennünket a magyar építészeti fotográfia 1930 és 1950 közötti történetén. 

Az írás jó kapaszkodókat nyújt a pusztán építészeti fotó és az esztétizáló épületfénykép kategóriáinak elkülönítéséhez, miközben bemutatja a kor legnevesebb műszaki fotográfusait (Kozelka Tivadart, Seidner Zoltánt stb.), az általuk használt technikákat és beállításokat, ráadásul mindezt úgy, hogy folyamatosan párhuzamot von a periódus építészeti eseményeivel. Az olvasó számára nemcsak a téma egyedi volta, hanem a csak mellékesen megemlített apró információk miatt válik igazán izgalmassá a szöveg. Így tudhatjuk meg például, hogy a korszak fényképészei közül sokan közvetlenül az építkezés befejezése után – de még a beköltözés és tereprendezés előtt – fotografáltak. (Ennek köszönhető, hogy Fischer József fontos Hoffmann-villája a híres Máté Olga-féle fotósorozaton nem túl esztétikus sitt- és törmelékhalmokkal van övezve.) A könyv valódi gerincét az a 63 épületet bemutató válogatás adja, mely rövid leírás után az épületekről legalább egy, de inkább több korhű – elsősorban a Tér és Forma folyóiratban leközölt – fotót mutat be jó minőségű reprodukció formájában. És ha még mindez nem lenne elég, a kötet végén az építészekről, fotográfusokról, hirdetésekről, városképekről is kapunk egy csokornyi válogatást – természetesen fényképek formájában. Így aztán a katalógus végére érve az olvasót minden afelé tereli, hogy ráérezzen a ’30-as, ’40-es évek Kabos Gyula-filmes, primadonnás, kávéházas világára, melyben a luxus egyáltalán nem volt szokatlan és amelyben az emberi igények praktikus és célratörő kiszolgálásában érződött valami mesés jövő előszele. Mert hát milyen is lehet egy olyan világ, amelyben az erőmű tartályáról készült felvétel is maga a finom elegancia?

Csengel-Plank Ibolya – Hajdú Virág – Ritoók Pál: Fény és Forma – Light and Form. Modern építészet és fotó 1927–1950 / Modern Architecture and Photography 1927–1950. Vince, Budapest, 2010, 308 oldal, 5495 Ft