Egy múzeumot végigjárni fárasztó dolog, még a kíváncsian érkező felnőtt számára is, és bár lehet elbűvölő, meg érdekes, de általában annyira monumentális, hogy befogadni a látottakat egy kisgyereknek szinte lehetetlen.

Milyen lehetne hát a mese múzeuma? A válasz elsősorban a célközönségtől függ, de annyi biztos, hogy a befogadást élménnyé és persze sikeressé tenni igyekvő múzeumpedagógia nem hiányozhat belőle. Az I. kerületi Önkormányzat, valamint a Petőfi Irodalmi Múzeum gondozásában létrejött és szeptember 30. óta magas fordulatszámon üzemelő Magyar Mesemúzeum és Meseműhely már döntött: célközönségnek a gyerekeket választotta, tereit pedig a legkülönfélébb múzeum-, dráma- és mesepedagógiai foglalkozásokkal töltötte meg. A Magyar Mesemúzeum természetesen nem klasszikus értelemben vett múzeum (bár időszaki kiállítótermében azzá is válik), sokkal inkább miliő, ideológia, egy külön világ: a mese életre keltése. A mese márpedig kiállíthatatlan, a képzelet szüleménye, így a képzelet lehet egyedüli megalkotója is. A Mesemúzeum célja éppen ezért az, hogy rávegye az odalátogató gyerekeket, álmodják meg saját tündérvilágukat, ehhez ad kísérőt, aki végigvezeti őket ezen az úton. A cél tehát a magyar tündér- és népmesék világának életre keltése (és bevésése), egyrészt egy három teremből álló (Üveghegy, Meseerdő, Királyság), installációkkal megtöltött múzeumi tér, másrészt számtalan mesekönyv, olvasó- és mesehallgató kuckó, végül az említett pedagógiai foglalkozások révén – és bőven lehetne még sorolni a sok kis rejtett apróságot, de talán a legegyszerűbb elmenni és megnézni (szigorúan egy 3 és 12 év közötti látogató társaságában). 

Magyar Mesemúzeum és Meseműhely
Budapest I. kerület, Döbrentei u. 15.
http://mesemuzeum.hu