Jeff Koons: Apollo, DESTE Foundation Project Space, Slaughterhouse, Hydra, Görögország, 2022. október 31-ig

Jeff Koons algoritmusokat megszégyenítő pontossággal érez rá az igazán nagy nemzetközi művészeti szupersztárokat termelő marketinggépezet működésére – a művek gyártását intéző apparátussal és a világ legfelsőbb köreibe tartozó barátokkal és támogatókkal kiegészítve így jöhetett létre jutalomjátéknak is beillő karrieríve. 

A görögországi Hydra szigetére is kiterjesztett DESTE Foundation kiállítóterében megvalósult nyári Jeff Koons-kiállítás a jutalomjáték szótári definíciójának illusztrációja is lehetne – talán még azok szemében is, akik szerint túlzás a kifejezést az egész életmű vonatkozásában használni.

A kiállítás helyszíne: egy kristálytiszta tengervízzel körülölelt és világsztárok – John Lennon, a Rolling Stones, Maria Callas, Leonard Cohen – által is látogatott sziget az Égei-tengeren, rajta pedig a kikötőtől néhány perc sétára – épp ott, ahol az óváros zaját felváltja a kabócák hangja – található, kiállítótérré alakított volt mészárszék kőépülete, száznyolcvan fokos tengeri panorámával. A DESTE Foundation szatellit kiállítóterét 2009-ben nyitotta meg az intézmény alapítója, a milliárdos görög műgyűjtő, Dakis Joannou. Ő és Jeff Koons több mint harmincöt éve barátok. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a róluk 1986-ban éppen Hydrán készült közös fotó vagy Joannou hatalmas, kaleidoszkóp-mintájú, Guilty (Bűnös) névű yachtja, amely gyakran látható a sziget kikötőjében – festését Koons tervezte.

Koons húsz éve nem állított ki Görögországban – Apollo címet viselő projektje azonban a görög tematikát komolyan véve a zene, a tánc, a költészet mellett a Nap isteneként is számon tartott Apolló figurája körül forog. A kiállítás egyik legemlékezetesebb eleme egy, már a sziget felé tartó hajóról is jól látható folyamatosan forgó, acélból készült Nap-motívum. A kiállítótér épületének tetején álló bronz színű, jóképűnek mondható Apolló-szoborról készült fotók, videók pedig már a megnyitót követő napon elöntötték az internetet. 

Miközben a néhány négyzetméteres, tengerre néző balkonnal ellátott volt mészárszék bejárata előtt a szertartásszerűség érzetét erősítő zsályaillatban várunk a sorunkra, egy asztalra lehetünk figyelmesek. Az asztalon véletlenszerűnek látszó tárgykompozíció pihen: drága órák, egy szék, egy biciklikerék, egy piszoár, sütemények – a szertartásos légkörben mindezek a kortárs művészet Jeff Koons által is elismert istene, Marcel Duchamp tiszteletére felállított oltárnak tűnnek.

Az épületbe lépve a „γνῶθι σεαυτόν” (gnóthi szeauton, ismerd meg önmagad) feliratot olvashatjuk – hogy aztán feltáruljon előttünk a Koons számára teljesen átalakított, mozaikos padlójú és valóban aranyozott mennyezetű egyszobás kiállítótér a Pompeihez közeli Boscoreale falfestményeit idéző falakkal és az Apollo Kithara címet viselő, a kitharán játszó istent ábrázoló több mint kétméteres, festett szoborral, amit egy, a belépő látogatót megrémisztő animatronikus kígyó egészít ki. A sokszínű szobor egyszerre idézi meg az antikvitás művészetét és azt a modern technika által megszerzett tudást az akkoriban használt színezési eljárásokról, amit a Metropolitan Museum of Art éppen most látható, Chroma című kiállítása is bemutat.

Koons ideiglenes Apolló-templomot hozott létre, ahol az antik örökség áll párbeszédben a Nike cipővel és a tárlat zenei aláfestését adó, kitharával kísért pop számokkal megidézett kortárs kultúrával. Az ajtón meghirdetett önismereti tematika pedig Koons egyik kedvenc motívumában, az erkélyen elhelyezett hibátlan, fényes felületű golyóban (Gazing Ball Tripod) és benne visszatükröződő önarcképünkben teljesedik ki. 

A kiállítási vizit elég gyors, a kikötőbe vezető séta hozzá képest megnyugtatóan hosszú – a kompon hazafelé pedig hamar egyértelművé válik, hogy nem éltünk a Koons által felajánlott önismereti tréning lehetőségével, cserébe viszont a tükörgömbnek köszönhetően nagy valószínűséggel elkészítettük az év szelfijét.