Kees van Dongen Hollandia legújabb műkereskedelmi csillaga: a kellemesen modern, csábos életművész képei remekül szerepelnek az aukciókon.

Tavaly egy arab fiúról készített portréjáért 13 millió dollárt fizettek New Yorkban, most februárban pedig 7,5 millió fontot adtak Londonban egy spanyol cigánylányról festett képéért – ezzel ő lett a Van Gogh és Mondrian közötti űrt kitöltő közönségkedvenc a holland mezőnyben. Minden oka megvan a kereskedelmi népszerűségnek, Van Dongen fauve stílusa látványos, témaválasztásai izgalmasak, életműve bőséges (91 évesen halt meg Monacóban). Ráadásul kacskaringós életpályája tele van pikareszk epizódokkal, kezdve a századfordulós párizsi nyomorral, amikor kenyerét újságkihordóként, birkózóként és karikaturistaként kereste, folytatva a Picasso által halhatatlanná tett montmartre-i műteremmel, a Bateau-Lavoire-ral, és persze a különféle nőkkel, Fernande Olivier-től a fiatal Brigitte Bardot-ig. Népszerű figuráját mindig is figyelemmel kísérte a sajtó, híresek voltak a műtermében rendezett éjszakai partik, ahol filmsztárok, komoly politikusok és neves művészek fordultak meg. A bohém ’20-as években Kees van Dongen párizsi szállása olyan társasági találkozópont volt, mint Warhol stúdiója a ’60-as években. De művészettörténeti pedigréjére sem lehet panasz: ott lakott, ahol Picasso, fauve stílusban festett, mint Matisse, kiállított a legendás 1905-ös Őszi Szalonon és szerepelt együtt a német expresszionistákkal, a Die Brücke csoporttal is. Tökéletes modern brand! 

A rotterdami Boijmans Van Beuningen Múzeum összeszedett a festő – világban szétszóródott – munkái közül nyolcvanat, különböző amerikai, monacói, genovai és moszkvai magángyűjteményekből. A nagyszabású tárlat végigkíséri a rotterdami születésű, de francia állampolgárrá vált Van Dongen teljes pályáját, a kezdeti szárnypróbálgatásoktól a népszerűvé váláson és az egzotikus utazásokon keresztül egészen az öregkori sikerekig: szerepel rajta fekete jazzénekesről festett képe, a saját magát Poszeidónként megörökítő portréja is, de a fő téma természetesen a Nő: modellek, szeretők, színésznők, akrobaták, gazdagok, híresek, cigányok, afrikaiak, fehérek, kalappal, ruhában vagy éppen meztelenül. Van Dongen portréihoz kitalált egy idealizált típust, hosszú nyakkal, sápadt arccal és vörös ajkakkal. Cinikus tanítása szerint a nőt meg kell nyújtani, hogy vékonynak hasson, majd felnagyítani az ékszereit, így garantált a siker. „A festmény a hazugságok leggyönyörűbbike” – tette hozzá bölcsen. A rotterdami kurátorok szerint nemcsak a nők nyelvén értett, hanem beszélte a divatét is. Jó barátja volt a korabeli párizsi haute couture ünnepelt tervezője, Paul Poiret, akitől Van Dongen sokat tanult a csinos cipőkről, és az elegáns szoknyákról.

Museum Boijmans Van Beuningen, Rotterdam, 2010. szeptember 18 – 2011. január 23.