Kiállításajánló: Az impresszionizmus farvizén

Rieder Gábor

A Kogart átvállalta a könnyen megszervezhető népszerűsítő klasszikus kiállítások megrendezését a Nemzeti Galériától. Most a jelenleg legfelkapottabb (lásd a Monet és barátai sikerét) irányzat, az impresszionizmus került terítékre.

Glatz Oszkár: Parasztudvarban, 1914

Glatz Oszkár: Parasztudvarban, 1914

A hazai közönség (is) odavan a komor akadémikus műtermet odahagyó impresszionistákért, a réten szétszaladó napfényért, az ecset friss játékáért, a felhőtlen és felszabadult örömfestészetért. A stílszerűen tavaszszal nyíló tárlat 150 olyan magyar művet válogatott csokorba a 19. századtól indulóan, ami akár a legcsekélyebb módon is, mondjuk egy-egy napfolt erejéig, de kapcsolatba hozható az irányzattal, vagy ha pontosak szeretnénk lenni, a plen air-festészettel. A stílus fő sztárja természetesen a későn felfedezett Szinyei-Merse Pál és hű fegyverhordozói, a nagybányaiak. Előképként a kurátorok Barabás Miklós és idősebb Markó Károly tájfestészetét is előkeresték, majd a pleinairrel csak egy pillanatig kacérkodó Munkácsyt és a barbizoniakkal mélyebb barátságot ápoló Paál Lászlót. A tárlat betekintést nyújt a szolnokiak falusias plein air-festészetébe is (Deák-Ébner Lajos- Az impresszionizmus farvizén Glatz Oszkár: Parasztudvarban, 1914 tól Fényes Adolfig) és a különböző késő impresszionista törekvésekbe, például Rippl-Rónai vagy Vaszary munkásságába. Az első igazi impresszionista kiállítást 1874-ben rendezte meg pár párizsi festő a fényképész Nadar műtermében. A francia őseredeti a legtöbb európai országban kevés késéssel (egy-két évtized) létrehozta a maga mutációját. A közvetlen kortársakat Magyarországon sem foglalkoztatták túl mélyen a plein air által felvetett optikai kérdések, az egyedül jó ritmusban lépő Szinyei-Merse Pál pedig a legrosszabb pillanatban hagyott fel az alkotással, éppen a „cél” előtt. (A tárlat egyik szenzációja az Amerikából hazatért Anya és gyermekei, ami a Majálishoz vezető út legfontosabb állomása volt.) A magyar impresszionizmus így pár évtizeddel később jelentkezett, magába vegyítve ezt-azt a posztimpresszionizmusból is, és persze nem tagadta meg a falusias tájfestés magyaros témaválasztását sem. 

Az impresszionizmus sodrában, Kogart Ház 2009. április 3. – 2009. augusztus 2.