Zakatoló mozdony a diagonálisok és a mozgást érzékeltető szellemképek között, fénynyalábokkal áttört hajladozó figurák, szögletes lomboknak tűnő tornyok közé zárt szarvas. A Belvedere kiállítást rendezett – a csupa hívószóból álló – Dinamika! Kubizmus / Futurizmus / Kinetizmus címmel az 1919 és 1929 között Bécsben dolgozó absztrakt művészek munkáiból.

Az úgynevezett bécsi kinetizmus eddig nem különösebben érdekelte a nemzetközi közvéleményt (a bécsi művészettörténész szakma se régen fedezte fel). A kurátorok ezért – a figyelem felkeltése végett – olyan jól csengő modern mestereket vetettek be, mint a kubizmus különböző húrjain játszó František Kupka, Robert Delaunay vagy Fernand Léger, valamint az olasz futurizmus zászlóvivői, Carlo Carrà és Giacomo Balla. Ők jelentik a bécsi művészek jól ismert párhuzamait a tárlaton. A császárváros az 1920-as években – a közhiedelemmel ellentétben – nem a Belle Époque letűnt szépségén nosztalgiázott, hanem kitárta az ajtót a felforgató modern izmusok, a kubizmus és az olasz–orosz futurizmus előtt. Persze csak résnyire: (az emigráns magyarokon kívül) az Iparművészeti Iskolában tanító Franz Cˇ ižek diákjai mélyedtek el az avantgárd tanokban. Ők viszont hamar csatlakoztak az első világháború utáni európai modernizmus szabadcsapataihoz. Közéjük tartozott a festészet mellett színházzal is foglalkozó Erika Giovanna Klein vagy a textil- és kosztümtervezőként dolgozó Marianne Ullmann. A bécsi kinetizmus a klasszikus avantgárd helyi iskolájának fogható fel. Fontos volt benne a zene, a tánc, a ritmus és az ezotéria, izgalmas eleggyé gyúrta össze az expresszionizmust, a kubizmust, az ornamentikát, a kristályelméleteket és a reformpedagógiát. Hogy most mégis alapos kutatómunka kell az előásásához, az az öreg Cˇižeknek köszönhető, aki a harmincas években vészesen közel sodródott a nemzetiszocializmushoz.

Alsó Belvedere, Bécs, 2011. február 10 – 2011. május 29.