A kortárs konceptuális fotózás egyik legeredetibb, szűkszavú képviselője, Csontó Lajos a Raiffeisen Galériában állít ki.

A negyvenes éveit taposó művész 1990-ben végzett sokszorosító grafikusként a főiskolán, de csak az ezredforduló táján fedezte fel magának a fotó- és videoinstallációk sajátosan abszurd, mégis filozofikus nyelvét. A formák és alakzatok véletlen egymásra találása, egymásba úszása, bujkálása és visszaköszönése érdekli, a koincidencia, a déjà vu, a belelátás, a decollage, az elme káprázatai és különös kapcsolásai. Csontó Lajos ezerszámra készít fotókat bárhol, bármilyen helyzetben. Legutóbb 2007-es párizsi tanulmányútján csinált vagy tizennégyezer felvételt. A feje, a környezete tele volt képekkel, fuldoklott bennük, mégis rögzítette minden észrevételét, minden megfigyelését, annak reménye nélkül, hogy valaha bárki végignézné azokat. Végül maga lapozta át újra és újra fotói ezreit, hagyva, hogy az egymástól távoli képek váratlanul akkordként szólaljanak meg, egymásra találva a véletlen sorolás közben. Mostani kiállításán elbizonytalanító képpárokat rak össze, korlátot a jelzőpóznához, kopott stencilt az öregember lábához és neoncsövet a neoncsőhöz. Talányos metaforakészlet, saját „talált” fotókból.

Raiffeisen Bank Galéria, 2009. november 16 – 2010. január 10.