Kiállításajánló: Fényjátékosok – Kepes és Malina

Rieder Gábor

A Ludwig Múzeum a Bauhaus-eszmeiség egyik legnagyobb hatású, magyar származású világsztárját vette elő, a fényművész Kepes Györgyöt.

40 kiallitasajanlo9

Kepes György: Fényjáték, 1939, ezüstnyomat, © Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum © fotó: Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

Kepes pályája Moholy-Nagy asszisztenseként, barátjaként és munkatársaként indult, tíz évvel idősebb mentora oldalán tört be 1937-ben az Egyesült Államok szellemi életébe. Tanított a Bauhaus elveit folytató amerikai iskolákban, majd részt vett a háború alatti titkos Camouflage Course-ban, önállósodása után pedig szédítő karriert futott be az angolszász tudományos közéletben. A természettudomány és a képzőművészet kreatív, jövőbe mutató, utopisztikus találkozása érdekelte, de nem volt olyan mérnök-észjárású, mint Moholy-Nagy. Kepes szerette a látványos, vizionárius kísérleteket, erről tanúskodik minden alkotása, a KLM székházához készített, 1959-es programozott fényfalától kezdve a lépésekre villogással reagáló, 1970-es plexijárdájáig. (Életművéhez lásd: Lengyel László: A fény embere. Kepes György születésének centenáriumára. In: Artmagazin 2006/6. 48–57.) A Ludwig Múzeum a magyar Kepes mellé Frank J. Malinát állította, hiszen a Párizsban dolgozó cseh művész is kinetikus művészetben utazott. Mindketten arra törekedtek, hogy a művészetekről és a technológiáról szóló információk terjesztése révén egyesítsék egymással a társadalom- és a természettudományokat.

40 kiallitasajanlo10

Frank J. Malina: Utazás III, 1957, kinetikus festmény, Lumidyne rendszer, 80 × 60 cm


Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, 2010. szeptember 3 – 2010. november 21.