A Futurspektív fantázianévre keresztelt flamand kulturális fesztivál fő képzőművészeti eseménye az Ernst Múzeumban megrendezett kiállítás. A négy középkorú flamand kortárs művész munkáit bemutató tárlat az emlékezet kérdéskörét feszegeti jellegzetesen elvont művészeti eszközökkel.

A felejtés és az emlékezés témaköre az utóbbi másfél évtizedben vált fontossá a hazai társadalomtudományos gondolkodás számára. A különböző elméletek lényegében megegyeznek abban, hogy az emlékezet szelektív természetű. Arra emlékezünk, amire emlékezni akarunk, és úgy alkotjuk újra emlékezetből a történteket, ahogyan emlékezni akarunk rájuk. De vajon mi befolyásolja a személyes memóriát, ami nélkül nem térképezhető fel a társadalmi emlékezet működése? Mennyire töredezett és hogyan függ a kontextustól? A Vérité exposée – az emlékezetről című kiállításon bemutatott művek erre adnak egy lehetséges választ. Főként az emlékezet töredékessége, az emlékmorzsák ismétlődése és újrajátszása mentén. Ana Torfs például a német munkásmozgalom két tragikus sorsú szereplőjének, Karl Liebknechtnek és Rosa Luxemburgnak a halálát dolgozza fel. Egy berlini anatómia-színházban színészekkel játszatja újra a gyilkosságok gyanús körülményeit alig tisztázó korabeli bírósági pert. David Claerbout egyik filmjén egyetlen pillanatot rögzít több tucat nézőpontból, a többszörözött kép jelentette igazságot szegezve szembe az egy nézőpontú érzékeléssel. A kiállításon látható másik művében azt vizsgálja, mi történik egy filmjelenettel, ha azt egy nap alatt egymás után 69-szer leforgatják. Hogyan változnak a fények, a környezet hangjai, a színészi alakítás, az érzelmek? Els Vanden Meersch egy balti-tengeri náci üdülőt fotózott rendületlen szorgalommal, Sven Augustijnen pedig afáziás betegekről forgatott egy szikár dokumentumfilmet. 

Ernst Múzeum 2009. április 11. – 2009. május 31.