A bécsi MAK-ban a New York-i székhelyű, nemzetközileg elismert Sagmeister & Walsh kreatív ügynökség két alapítója, Stefan Sagmeister és Jessica Walsh rendezett kiállítást Beauty (Szépség) címmel.

A cím cseppet sem sejtelmes: a művészeten és dizájnon átívelő, sőt még az intézmény állandó kiállításába is sok ponton bekanyarodó tárlat valóban a szépségről szól. Arról az elsőre szinte kényelmetlenül általánosnak tetsző fogalomról, amelyhez folyamatosan változó kapcsolat fűzi a társadalmat, amelynek befogadása és szavakba öntése teoretikus vitákat szült, és amely – a Sagmeister–Walsh páros állítása szerint – napjainkra igencsak kikopott a dizájn és művészet szakmai szövegeiből, sőt mi több, szinte kínos kifejezéssé válva megszűnt hivatkozási alap lenni. A múzeum oszlopos aulájában kezdődő kiállítás első mondata in medias res indít és mankót nyújtva meghatározza azt a szépségdefiníciót, amely összefogja a változatos médiumokat – többek között nagy volumenű, helyspecifikus installációkat – felvonultató anyagot.

A definíció így hangzik: „a szépség formák, színek, kompozíció, anyag és textúra kombinációja annak érdekében, hogy az esztétikai érzékünket kielégítse, különös figyelemmel a látásunkra.” A manapság elhanyagoltnak tűnő szépség védelmében rendezett tárlat azokat az indokokat igyekszik egybegyűjteni, amelyek alátámasztják: nem biztos, hogy bölcs döntés elfordulni a szépségtől. Ha pedig a múzeum bejárása után meggyőzve érezzük magunkat: mit tehetünk annak érdekében, hogy visszatérjünk hozzá? A kiállítás forgatókönyve a következő: Sagmeister és Walsh állításokkal szembesíti a közönséget, az állításokon keresztül fontos, a szépség történetéhez kapcsolódó fogalmakat vezet be, ezeket az állításokat különféle installációk, saját praxisukból idézett korábbi munkák, interaktív elemek, iparművészeti tárgyak, történeti összefoglalók, filmek, hangok, mozgóképek, illatok és tárgyak segítségével alátámasztja, majd akár termekkel később egy, a múzeum látogatóit szavazásra buzdító kiállítási elem segítségével teszteli. A kiállítás több, a szépséget mint esztétikai minőséget, filozófiai kérdésfelvetéseket indító katalizátort, vagyis a szakmai kritika eszközét meghatározó kérdést érint. A központi állítás szerint a szépség nem csupán felszíni stratégia – majdnem minden jobban működik, ami szép. Itt merül fel a kérdés: kinek mi szép? Művészetelméleti fejtegetések, hosszú szövegek és beszélő fejes videók bemutatása helyett Sagmeister és Walsh a szépség-kérdéskör ezen részének megoldását a kiállításlátogatók egyéni döntéseire bízza. Szavazhatunk többek között arra, hogy a tökéletesre editált, mégis nagyon eltérő paradicsomi tájak közül melyiket látjuk a legszebbnek, a mosdóban melyik wc-papír a kedvencünk, több illat közül melyiket tartjuk a legfinomabbnak? A térben bemutatott opciók közül, egyszerűen a személyes preferenciánkra hagyatkozva melyik szín és forma tetszik nekünk leginkább?

A kiállítás valódi érdekessége – az itt összegyűjtött információk és a dizájn nyelvén megfogalmazott állítások mellett – az, hogy az online rendszerekben és kommunikációban már jól ismert szavazási metódusok beemelődnek a kiállítótérbe. Bizonyos minőséget érintő kérdésekben nevünk titokban tartásával szavazhatunk, mint egy igazi demokráciában. A kérdés csupán az, hogy mi lesz az ilyen módon összegyűjtött információval? A szavazataink által mi is egy nagyobb adathalmaz részeivé válunk – egy olyan halmaz részeivé, amely érdekes módon kvalitást (szépség) igyekszik kvantitatív információk (egy kérdésre adott bizonyos számú válaszok) segítségével meghatározni, kikerülve ezzel az ide kívánkozó filozófiai és esztétikai viták hosszú sorát. És akkor arra mondhatjuk, hogy szép, ami a legtöbb szavazónak tetszik.

SAGMEISTER & WALSH: Beauty, MAK, Bécs, 2019. március 31-ig