​Ha az egyszeri látogató a kortárs magyar képzőművészet mindennemű ismerete nélkül tévedt volna a Képző Epreskertjében található kiállítótérbe, jó eséllyel jöhetett volna zavarba. (Persze szinte lehetetlen véletlenül betévedni egy itt rendezett kiállításra.)

Viszont otthonos terepre tévedtek azok, akiknek már volt alkalmuk találkozni Komoróczky Tamás valamelyik korábbi komplex és sokrétegű munkájával. Ott ugyanis egy pillér fogadta a látogatót, festő- és mintázóállványokból felépített konstruktum, amelynek elemein még az egyetem leltári jelzetei is fellelhetőek voltak. Az állványokat helyenként fehérre mázolt bambuszelemek fogták össze – másfél évvel ezelőtt az Óbudai Társaskörben megrendezett kiállításán ugyanilyen kerítésszerű rácshálót alkalmazott Komoróczky. Az elsőre szertári tárgyakból összeállított barikádnak vagy épp obeliszknek tűnő installáció legteljesebben az odakészített létrát megmászva bontakozott ki, a terem szintjén járva viszont újabb és újabb anyagok és tárgyak vonódtak az értelmezésbe, ilyenek a gombszerű, homogén felületűre festett pénzérmék, egy PET-palacknyi must vagy azok az összegyűrt, műtermi beállításokat tartalmazó lapok, amelyek férgeket idéző módon jelentek meg az építmény hézagaiban és felületein. Megmászva a létrát megpillanthattuk a pillér tetejét. Maga a kísérőszöveg is hivatkozott Oszlopos Simeon alakjára, az aszkétáéra, aki egy oszlop tetején élt, illetve rajta keresztül a magány exhibicionizmusára, újabb értelmezési hálót kínálva fel ezzel. A pillér tetején egyrészt a krédóként/mottóként ható szöveget olvashattuk görögül, a létra tetején pedig egy zsákruha jellegű tárgyon az én (ego) felirat fogadott minket. (Hasonló zsákruhák voltak láthatóak az ezzel párhuzamosan futó, még mindig már nem című csoportos tárlaton az aqb Project Space-ben, de ott a stílus és a pillér szavak felhasználásával jött létre egyfajta triptichon.) 

Az ógörög szöveges elemeken felül elhasított csontok, melyeken a conquest-reign (hódítás-uralkodás) szópárok voltak olvashatók, egy maréknyi papírból tekert cigaretta, kanál, fedő, a már korábban is látott festett érmék és egy világítótest alkotta azt az enigmatikus kompozíciót, amely már-már Komoróczky védjegyévé vált. A helyszín és a felhasznált bútorok által bekerült az értelmezési lehetőség közé a mesterségbeli tudás elsajításának kérdése, a művésszé válás mikéntje: ahogy biztos (?) alap képződik, amely ha nem is szikla, de legalább meg van ácsolva, és amelyen keresztül létrehozható ez az exhibicionista magány – a magát megmutatni vágyó introvertáltság –, amely a művészi életpályát választók egyik lehetséges létezési módja. Mindemellett a kopott és szedett-vedett halom gyönyörű ellentpontozása a nyelvben élő elefántcsonttorony képzetnek, amelyet az értelmiségi és művész egzisztenciához szoktak kapcsolni.

Komoróczky Tamás A stílus maga a pillér című egyéni kiállítása a Magyar Képzőművészeti Egyetem Parthenón-fríz Termében volt látható 2019. október 1. és 12. között.