SZERKESZTŐI BEKÖSZÖNŐ

E számunkban különböző bűvöletekbe eshet az olvasó, először Olympia várja (ha várja), aztán egy szabad női lélek, Meret Oppenheim, aki a hetvenedik születésnapján őt méltatóknak azt mondta, a szabadságot nem adják, azt el kell venni.

A szabadság bűvöletében dolgozott az 1989-ben alakult Újlak Csoport is, bár lehet, hogy ez a tény csak visszatekintve ennyire nyilvánvaló. A 19. századi festészet bűvöletébe is eshetünk, ha ennek a korszaknak azt a képét látjuk, ami magángyűjteményekben maradt ránk, egzotikus madarakkal, bájos ifjú hölgyekkel vagy mondjuk Berzsenyi Dániel portréjával. A Nemzeti Múzeumban meggyőződhetünk róla, hogy teljesen másképp nézett ki, mint ahogy az iskolai tankönyvből ismerjük, de lehet, hogy csak annyi történt: Donát János modelljei néha jobban hasonlítanak egymásra, mint arra, amilyenek élőben voltak. A tizenkilencedik század után a huszadikkal is foglalkozunk: mik voltak a modern élet alapelvei, és hogyan hatott ez az építészetre, vagy éppen az építészeti fotóra. Aztán folytatjuk a magyar plakát első aranykorát bemutató sorozatunkat, majd hirtelen kiesünk a bűvöletekből: Ungváry Krisztián cikkében nyilasok, majd ügynök és tartótisztjei szerepelnek, illetve Páger Antal kislánya és egy horrorisztikus plakát. A kitérő után két könyvtervezőről olvashatnak, Falus Elekről, akiről nemrég az 1919-es utcadekorációk kapcsán volt szó, és barátjáról, Pólya Tiborról, hogy az utolsó oldalakon már csak könyvekről essen szó – ahogy általában mindig.