SZERKESZTŐI BEKÖSZÖNŐ

Topor Tünde

​Michel Houellebecq A térkép és a táj című könyvében rengeteg felszabadító dolgot lehet olvasni, persze, tudom, biztos csak provokálni akar stb., stb., de akkor is: „Picasso mindenképpen ronda, egy utálatosan eldeformálódott világot fest le, mert a lelke is utálatos. (...) ő semmit sem adhat az embernek, nála nincs fény (...)

... szóval Picassóban abszolút semmi sincs, ami felhívhatná rá a figyelmet, csak az elképesztő hülyeség van benne meg egy priaposzi őrjöngés, ami csak a dúsgazdag hatvanasokat nyűgözheti le.” (Ford. Tótfalusi Ágnes) Minthogy a könyv tulajdonképpen a művészi leképezésről szól, minden oldalán van valami olyan probléma, ami az egész művészet értelmét feszegeti, vagy nagyon viccesen laikus módon, vagy részletekbe menően bennfentesen. Főhőse művész, és egyre inkább úgy él, mint egy növény, hogy utolsó periódusában azt vegye videóra, ahogy a növények lassan visszafoglalják azokat a területeket, amiket az ember elhagy. Noha Houellebecqet (ejtsd: oulbeket) mindenki pesszimista szerzőnek tartja, és ez a könyve sem egy családi regény, ő azért egyik nyilatkozatában azt mondja, hisz a feltétel nélküli örök szerelemben és boldogságban. Úgyhogy most a könyv mellett, az ebben a számunkban megjElent, Ferenczy Béniről szóló cikkhez egy videót ajánlunk, a címe se riasszon el senkit: Egy múzsa emlékei. Még arra hívnánk fel külön is a figyelmet, hogy úgy tűnik, a sikeresebb Tiffany lámpatípusokat is egy nő tervezte. Jó szórakozást!