Szerkesztői beköszöntő

Olyan érdekes látni, ahogy halad a múltfeldolgozás. Pár éve még az 1945 körüli események hatalmas, átláthatatlan masszaként kötötték össze vagy választották el a háború előtti és utáni időszakot. Aztán elkezdődött a különböző elhallgatott történetek felbukkanása, majd az időszak részletesebb kutatása, az életszerűtlen, stilizált verziók felülvizsgálata, pontosítása. 

Most, hogy a második OFF-Biennálé is innen, 1945 közvetlen közeléből választott ki egy emblematikus történetet, jól látszik, ahogy napról napra haladnak előre, nemcsak a biennálés projektek előkészületei, hanem a választott előkép rekonstrukciós munkálatai is. A Sztehlo Gábor nevéhez fűződő zugligeti gyerekköztársaság, a Gaudiopolis (Örömváros) megteremtésének története, az előzmények, a gyerekotthon lakóinak élete, aktivitása egyre részletgazdagabban rajzolódik ki előttünk, és jut el tudásunk a „volt valami konkrét ügy a Valahol Európában című film mögött”-állapottól a „de hogyan is szereztek tüzelőt a gyerekek a szétlőtt, romos Budapesten, azon a télen?” konkrétumáig. Gaudiopolis első miniszterelnökével, a 91 éves Keveházi Lászlóval készült interjúnkban erről is olvashatnak. A tüzelőkérdéssel rögtön kapcsolódhatunk egy másik történethez is, a képkeretekéhez. A magyar keretállomány ugyanis eléggé megsínylette a két háborút, és sok gyönyörű faragott meg sok kevésbé gyönyörű, de fából készült keret végezte azokban az időkben a kályhában. Kép és keret viszonyáról sorozatot indítunk, ennek első része is egy interjú, amelyben Zwickl Andrást, a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténészét kérdezzük. Régi nagy műgyűjtők alakjait bemutató sorozatunk is gazdagodott ebben a számban: címlapképünket is annak a tipikus monarchiabeli gyűjtőnek köszönhetjük, Stern Árminnak, aki éppúgy otthon volt Bécsben, mint Budapesten, és aki két banki igazgatótanácsi ülés között Zulejka című balettjét komponálta. 

A rengeteg múlttal foglalkozó cikk mellett kortárs kiállításokról is írunk, ebből mondjuk pont William Kentridge munkái szinte mind a történelem különböző, számára érdekes korszakaival foglalkoznak, de teljesen kortárs projekt az Inda Galéria kiállítása, ami ráadásul az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karral együttműködésben valósult meg, és nagyjából ugyanazokat az érzéseket tudja előhívni a látogatókból, mint Sztehlo Gábor emlékezete. 

t.t.