„Tehetségem nem nagy, színérzékem jó, technikám egyszerű, routinról, bravourról szó sincs – ezt jól tudom. Magam sem tartom képeimet mesterműveknek, ezek csak útmutatók” – ezekkel a keserűen önkritikus szavakkal kezdődik Bernáth Mária Szinyei Merse Pálról szóló népszerűsítő albuma.

A Corvina az 1981-es kötet átdolgozott kiadását adta ki ismét, a Magyar mesterek sorozat részeként. A szöveg többé-kevésbé még ma is aktuális, a Szinyei-kutatás annyi mindent előásott már addigra a művészről, hogy azóta se sokat módosult az összkép. Bernáth Mária szerint a festő saját kishitűségének áldozata lett. Túl hamar lefoglalta magát birtoka igazgatásával, így elszalasztotta a nagy francia-típusú impresszionista karrier lehetőségét (és nem mellesleg elvesztette feleségét is, aki a korban szokatlan módon, elvált tőle). Hiába festette meg már 1873-ban a Majálist, a plein air úttörő remekművét, ha utána inkább visszafelé kezdett lépdelni a mitológiai témák felé, majd végül lerakta az ecsetet egy időre. A szerző szerint ez a festmény „a legszebb magyar kép”, az aprócska színtanulmányok pedig, ha készítőjük Párizsban élt volna, nem csonka skiccek lennének, hanem az impresszionista albumok csúcsművei. Jól szerkesztett, szép reprodukciókkal tűzdelt, kiváló népszerűsítő olvasmány, a művész kései felfedezése miatt kissé keserű mélabúval átitatva.

Bernáth Mária: Szinyei. Corvina, Budapest, 2009, 64 oldal, 2990 Ft