​Nem kell különösképp hangsúlyozni Drozdik Orshi ismertségét a hazai és nemzetközi szakmai berkekben, de van-e ez olyan jelentős, hogy tíz éven belül két neves hazai kortárs művészeti múzeum is életmű-kiállítást rendezzen neki?

A válasz egyértelműen igen, de vajon gazdagodott-e annyival az életmű a 2001-es Ludwig múzeumbeli tárlat óta, hogy releváns legyen egy újabb retrospektív kiállítás? Persze egy életmű-kiállításhoz nem feltétlen kell apropó, de ahogy a milliomodik Munkácsykiállítás esetében is számítanánk egy újonnan felfedezett műre, esetleg egy új megközelítésre vagy legalább más kontextusra, elrendezésre, úgy egy kortárs esetében meg pláne. Aztán Munkácsynál rendszerint csalódnunk kell, de ez más lapra tartozik. 

Viszszatérve a Drozdik-oeuvre 21. századi gyarapodásához, csak egy momentumot kiemelve, 2009-ben például a Kiscelli Múzeum Templomterében állította (függesztette) ki azt a konceptjét, egy szilikon, felfújható vázszerkezetet, amelyet egy Mária Terézia számára készült kristálycsillár inspirált (Un Chandelier Maria Theresa). Szóval nem múlt el eseménytelenül ez a tíz év, de ez nem igazán derül ki a Modemben. Ugyan a beharangozó kifejti, hogy „a tematikusan válogatott, újrakomponált, illetve most először bemutatott művekből felépített kiállítás új tapasztalati lehetőségekkel várja a látogatót”, de inkább azt tapasztaljuk, hogy a hangsúly „szokásos módon” az olyan főműveken van, mint a Medikai Vénusz, az Individuális mitológia, az Agyak tűsarkakon vagy a Rúzsfestmények, minimális körítéssel. Ez persze érthető is, csak majdnem ugyanezt, majdnem ugyanígy már láttuk. Akinek viszont nem volt meg a ludwigos, az feltétlen menjen el Debrecenbe, mert mégiscsak a kortárs magyar nőművészet nagyasszonyáról van szó. 

Modem
2011. október 9 – 2012. január 8.