A Szépművészeti Múzeum elkezdte a ráhangolódást a jövőre nyíló Cézanne-kiállításra, ami a Van Gogh-tárlat örökébe léphet a rekordkiállítások sorában. Az első kedvcsináló az impresszionista teremsorba ékelt Vera Molnar/Cézanne című kabinetkiállítás.

Az 1947 óta Párizsban élő, magyar származású művésznőt, Vera Molnart a konkrét művészet hagyományából induló, szeriális és szisztematikus művészként, a logikai, matematikai problémák vizuális értelmezőjeként és a komputerművészet „úttörőjeként” ismeri az európai (és a magyar) közönség. A két művész közötti összekötő kapocs Paul Cézanne egyik fő motívuma, a Sainte-Victoire-hegy, amit a posztimpresszionista legenda az 1880-as évek és 1906 között legalább huszonöt vásznon és tucatnyi akvarellen örökített meg. A kiállítás katalógusában megjelent tanulmány – előkészítve a majdani óriáskiállítást – helyre tesz egy-két dolgot a modern művészet mitikus hegyének számító Szent Viktor körül. Először is: Cézanne vérbeli vidéki értelmiségi volt, tősgyökeres provence-i, aki buzgón ápolta rusztikus gyökereit és a modern nagyvárosi tempó elől menekült vissza a természetbe. (A nagy sikerű Bor, mámor, Provence-bestsellerek világában a hely varázsát nem kell ma külön magyarázni, de a korabeli párizsiakat sokkolta a döntés, és persze a falusias művész modora.) A festő munkásságát a provence-i kézművesekével rokonította, olyan aprólékos gonddal dolgozta meg vásznait, mint elődei a követ. Magát „munkás festőnek” nevezte, ezért használt durva, impasztó ecsetvonásokat. Ebben semmi forradalmi nem volt, Cézanne a helyi, provence-i tájképfestő iskola hagyományát folytatta, akik a topografikus hűséget a plein airrel házasították össze. Hasonlóan gondolkodtak, mint Cézanne, nyers expresszivitásuk ugyanúgy rusztikus állásfoglalásnak számított. Sőt a táj szerkezetében a geometrikus idomokat keresték – vagyis Cézanne híres gömb, kúp és henger elmélete a régió esztétikai gondolkodásmódjából eredt. (És semmi köze a kubizmushoz vagy a Bauhaushoz.) Persze 1900 után Cézanne már egyneműbben fogta fel a képfelszínt, szinte absztrakt festőként kezelve a természeti formákat. Ez az, ami megragadta Vera Molnart, aki másfél évtizeddel ezelőtt, egy Aix-en-Provence-ban tett látogatás alkalmával figyelt fel a Cézanne által sokszor megörökített Sainte-Victoire-hegy emblematikus formájára. A kis kiállításon Vera Molnar Sainte-Victoire-variációk című sorozatából láthatók egyedi papírmunkák és egy nagyméretű festmény.

Szépművészeti Múzeum, 2010. február 3 – 2010. április 25.