Későknek, feledékenyeknek, workaholicoknak vagy bárkinek, akinek nem volt ideje megnézni.

Átlátás #3 

Az Átlátás #3 a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója harmadik alkalommal megrendezésre kerülő tehetséggondozó projektje és kiállítássorozata. A program célja, hogy professzionális bemutatkozási lehetőséget biztosítson a résztvevő Stúdió-tagoknak valamint a kiválasztott kurátoroknak. Az első Átlátás 2011-ben született meg Oltai Kata és Nánási László ötletéből, majd 2013-2014-ben folytatódott Barta Edit és Trembeczki Péter gondozásában. A program keretében eddig – többek között – olyan, ma már közismert alkotók mutatkozhattak be, mint Bartha Máté, Ember Sári, Gáldi Vinkó Andrea és Szombat Éva.

Az idei Átlátás keretében összesen 10 alkotó 9 önálló és csoportos kiállítása valósulhat meg nyolc budapesti és egy debreceni helyszínen, olyan non-profit és for-profit galériákban, mint az FKSE Stúdió Galéria, ISBN köny+galéria, K.A.S. Galéria, MyMuseum, PINCE, Sesztina Galéria (Modem, Debrecen), Supermarket Gallery, TOBE Gallery, Várfok Project Room.

A projektben résztvevő alkotók és kurátorok két körben, pályázati úton kerültek kiválasztásra: előbb a Stúdió tagjai küldhettek be friss projekt-terveket, melyeket a második körben, egy nyílt kurátori pályázat keretein belül a jelentkezők rendelkezésére bocsátottunk. A beérkezett kurátori koncepciók közül Barkóczi Flóra és Tóth Balázs Zoltán segítségével választottuk ki azokat, amelyek most megvalósulhatnak. Lényeges szempont volt, hogy a kiválasztott projektek az alkotó, a kurátor és a galéria képviselőjének/vezetőjének szoros együttműködése, diskurzusa révén valósuljanak meg. (Regős Benedek, az FFS korábbi titkára, projektvezető)

Íme a galériában megtekinthető kiállítások:

Bilak Krystyna: KOMPLEMENT
Megtekinthető: 2020. 03. 03-27.
Helyszín: ISBN könyv+galéria | 1084 Budapest, Víg utca 2.
Kurátor: Soós Andi

A naponta ránk zúduló, temérdek kép áradatában mi lehet az, ami elkapja a tekintetünket? Egy másik embert megfigyelni mindig izgalmas volt, és a másik teste iránti kíváncsiság úgy tűnik, az Instagram korában sem hagyott alább. Komplement című munkájában Bilak Krystyna az emberi testet és annak mozgását viszonyítási alapként használja, miközben arról gondolkodik, hogyan lehet irányítani a figyelmet és miként lehet olvasni a képeket egy olyan világban, amelyben azok könnyen a visszaélés vagy a propaganda eszközévé válhatnak.

A 'Komplement' erre a 21. századi problémára reagál: Bilak Krystyna a képek értelmezésének különböző rétegeivel foglalkozik, az érzékelés és a jelentés közötti kapcsolatot vizsgálja. A néző tekintetét számokkal, pontokkal, vonalakkal irányítja. Az absztrakt kompozíciókon hol a művész önarcképét, hol egymásba kapaszkodó kezek alkotta szoborcsoportot, máshol pedig a bűnügyi helyszíneléskor is használt körvonalakat látunk, amelyek a mozdulatok lehetséges sorrendjét érzékeltetik. Az abszurd mozgások, váratlan helyeken felbukkanó testrészek arra ösztönöznek, hogy valóban időt szánjunk a kép megnézésére. A megértéshez Bilak megoldókulcsokat is ad azáltal, hogy leleplezi a kép készítésének technikáját. Ami elsőre számítógépes utómunkának tűnik, arról kiderül, hogy csupán egy tükröződés, egy papírkivágással kiemelt részlet vagy éppen egy színes fólia torzító hatása.

Ezekkel az egyszerű eszközökkel – téri absztrakció, fényhasználat, mozgás – olyan megtévesztő látványt épít fel, amelyben megkérdőjelezi a fotográfia által közvetített információ igazságát. A sorozat bemutatásához készült, fa lécekből épített installáció arra invitálja a nézőt, hogy a képek befogadásában aktívan részt vegyen. A kitakarások, az egymásba futó keretek, a lécek által kijelölt nézőpontok arra utalnak, hogy a megismerést számos szubjektív, emberi tényező befolyásolhatja.

Bilak Krystyna (1993) a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia szakán diplomázott 2019-ben, a Komplement című fotósorozattal és installációval. Munkáiban a látás, az érzékelés szubjektív természetén keresztül valóság ábrázolásának fotográfai eszközeivel kísérletezik.

MENTÉS
Kiállítók: Bilak Krystyna, Lázár Dóri, Schuller Judit Flóra
Kurátor: Maj Ajna

A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója által harmadik alkalommal Átlátás címmel megrendezett kiállítássorozat keretében a Várfok Project Roomban három fiatal kiállító és egy kurátor kapott bemutatkozási lehetőséget. A kiállítás tételmondata egy Milan Kundera idézet, amiben a felejtést bizonyos mértékig a halállal azonosítja. „A legfélelmetesebb a halálban nem a jövő elveszítése, hanem a múlté. A felejtés valójában a halál egy formája, amely állandóan jelen van az életben.” A fotó mint az emberi emlékezet primer hordozója az utóbbi évtizedekben nemcsak technológiai, hanem egy erőteljes társadalmi-evolúciós változáson is keresztülment.

A virtuális jelenlétünk koncentráltságának fokozódásával, mikor is minden történést, személyt vagy emléket egy gombnyomással, „érintéssel” rögzíthetünk, megoszthatunk, fel - vagy letölthetünk, alapjaiban változott meg a múlt-jelen-jövő hármasához való viszonyunk.

Míg korábban a fotográfia legelemibb funkciója a megőrzés, és a látvány „valóságos” leképzése volt, mára ez a képi manipulációt könnyen és egyszerűen lehetővé tevő applikációk elterjedésével, a különböző szűrők és effektek térnyerésével mindinkább másodlagossá vált. Az “örökkévalóság” képzetét felváltotta a néhány másodpercnyi “instant” hírnév ellenállhatatlan csábítása.

A kiállításon szereplő munkák a digitalizáció kihívásaként a megváltozott, felgyorsult képérzékelés és képértelmezés lehetőségeire kérdeznek rá olyan fogalmak mentén szerveződve mint a fikció, a manipuláció és az emlékek.

Kiss Imre: CHEAP TRICK
Megtekinthető:: 2020. március 11-24.
Helyszín: PINCE | 1122 Budapest, Hajnóczy József u. 5.
Kurátor: Bence Bettina

Kiss Imre a valóság tárgyi összefüggésein túlmutató kompozíciói egy új ábrázolási formát hoznak létre, amely a fotográfia, a festészet és a szobrászat metszéspontjából emelkednek ki. Nem a hiteles leképezés a cél - az egymásra épülő rétegek, többször visszatérő és újra felhasznált elemek egy ismert valóságra csak részben utalnak. A műalkotás-elemek észlelésének bizonyos mértékű kiküszöbölését, feloldását teszik kollázsai - így az azonosítatlan részletek váratlan lehetőségeket és alternatív struktúrákat, gesztusokat kínálnak.

Készítésük során másolja az anyagok és felületek megjelenését, kiragadja őket kontextusukból, manipulálja felépítésüket, jelentésüket és észlelésüknek módját, ezzel tágítva a csendélet, mint műfaj értelmezését és a kitolja a fotográfia médiumának határait. A dekonstruált objektek és a felületek között létrejövő folyamatos és vibráló interakció egy mesterséges teret eredményez, amely már nem pusztán ábrázoló képi felület.

Az elemek térbe való kiterjesztése installációként szintén a képi szerkezet erősítését szolgálja. Háromdimenziós projekció lesz jelen a térben, illetve a sorozat folytatásának új metódusát is bemutatja.

Kiss Imre (1994) a Kaposvári Egyetem Fotográfia szakán diplomázott 2018-ban és ugyanebben az évben elnyerte a Magyar Fotóművészek Szövetsége ösztöndíját. Újabb munkáiban a konstruált, mesterséges ábrázolással foglalkozik, kiterjesztve a fotográfia, mint médium és a csendélet, mint műfaj határait.

Zellei Boglárka Éva: Latorlépés
Megtekinthető: 2020. február 5 - 22.
Helyszín: TOBE Gallery, 1088 Budapest, Bródy Sándor utca 36.
Kurátor: Körösvölgyi Zoltán

Az egyszerre több projekten párhuzamosan dolgozó, munkáit rendszerint rendhagyó installációkban bemutató fiatal fotográfus–képzőművész első önálló kiállításán több éve folytatott kutatását–zarándoklatát mutatja be. A Golgota-ábrázolások Krisztus alakjának két oldalán látható latrok, azaz megfeszített bűnözők újraértelmezésével sajátos kapcsolatteremtésbe, az ítélkezés és elfogadás, a kirekesztés és megszabadulás fogalmak által kijelölt folyamatba hív meg bennünket. A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója idei „Átlátás #3” programsorozatának keretében megvalósuló kiállítást számos esemény kíséri.

Szalai Dániel: STADTLUFT
Megtekinthető: 2020. január 24. – február 12.
Helyszín: K.A.S. Galéria | 1118 Budapest, Bartók Béla út 9.
Kurátor: Horváth Lili

A kiállítás kiindulópontját azok az eszközök és rendelkezések adják, amelyeket Bécs önkormányzata alkalmaz a galambok életfeltételeinek bizonyos városi körzetekben való megszüntetésére és populációjuk ellenőrzésére, továbbá az ehhez kapcsolódó kommunikációs kampány, amely a galambetetés tilalmára hívja fel a lakosság figyelmét. Szalai Dániel munkái azonban nem elsősorban a városi galambok egy új kulturális vizibilitásának megteremtésére vállalkoznak, és nem is csupán az emberi/nem-emberi ontológiai dichotómia feloldásának lehetőségeit vizsgálják a poszthumán narratíva mentén, hanem ennél jóval nagyobb a tétjük.

Szalai – mintegy követve Foucault útmutatását – a társadalmi nyilvánosság ezen leghétköznapibb, legészrevétlenebb, ideológiáktól látszólag távol eső regiszterében igyekszik feltárni azokat a diszkurzív hatalmi technikákat, amelyek nemcsak legitimálják a bécsi bürokrácia pragmatikus eljárásait, de egyúttal létre is hozzák a diskurzus tárgyát: a galambokat, mint rendészeti és esztétikai problémát. Az alkotó figyelme eközben a normaképző jelentéstársítások konstruálásában döntő szerepet játszó és a társadalmi tudatformákat alapvetően meghatározó fogalmi metaforákra irányul. A kiállításon ebbe a hatalmi viszonyok megformálásáért felelős diszkurzív mezőbe léphetünk be. Szalai egy sajátos, integrált szemiotikai teret hoz létre, amelyben a nyelv absztrakcióit közvetlen esztétikai tapasztalattá materializálja, taktilissá teszi, s amelyben maga a háromdimenziós tér is jel funkcióval ruházódik föl: az arányokkal és tömeggel való játék, a kiállítótérben elhelyezett egyes objektek által kiváltott, már-már diszkonform térérzet utal a tömegpszichózis létrejöttében is kulcsfontosságú mérték, mennyiség, valamint a társadalomban a rész – egész viszonyának ambivalens kérdésére. A (kiállító)tér rizomatikus jelentéshálóját további mezővel bővíti a foucault-i értelemben vett heterotópia, mely a galambszaporulat szabályozására kifejlesztett, a bécsi tetőterekben kialakított, mesterséges galambdúc rekonstrukciója formájában a téren belüli térként jelenik meg.

A galéria teréből kilépve azzal a felismeréssel szembesülhetünk, hogy a kiállítást igen, de a Szalai munkái által generált diszkurzív teret nem hagyjuk hátra: a társadalmi, kulturális valóságunk megalkotásában szerepet játszó fogalmi metaforáink céltartománya bár különbözik, de az alkalmazott diszkurzív gyakorlatok, kriminalizációs stratégiák, a társas térből – és végső esetben a társadalomból – való kizárás paternalista, normalizáló logikája tekintetében zavarba ejtő hasonlóságokra bukkanthatunk posztdemokratikus jelenünk mélyebb rétegeiben.

Szalai Dániel projektjét, amelynek egyes komponenseit az elmúlt évben a PARALLEL - European Photo Based Platform keretében a Capa Központban valamint Lisszabonban mutatta be, és amellyel elnyerte az OFF Bratislava 2019 – dogmatiX fesztivál fődíját, a budapesti közönség elsőként az FFS Átlátás #3 sorozat keretében nyíló egyéni kiállításán láthatja teljes és egyúttal továbbfejlesztett formájában.

(Horváth Lili)