​Összefoglalóan a kiadvány (printed matter) fogalmával jelöljük azokat a sokszorosított, nyomtatott anyagokat, amelyek ölthetnek könyvformátumot – mint a fotókönyvek, a művészkönyvek és az illusztratív kötetek –, de lehetnek kisebb terjedelmű magazinok vagy (fan)zinek is. Ezek a kiadványok származhatnak kiadóktól, önálló művészektől vagy független kollektíváktól, mindenesetre összességük intellektuális, esztétikai és dizájntörténeti nyomot hagy a világ könyvespolcain.

A könyvtárakra jellemző szigorú kategorizálástól kissé elemelkedve érdemes megpróbálni egyfajta hibrid, interdiszciplináris és kísérleti nézőpontba helyezkedve értelmezni a kiadványok önkifejezési módjainak sokféleségét. A kiadványok készítői a munkafolyamat során mindannyian dizájnerekké válnak: legyenek akár vizuális művészek és tervezőgrafikusok, akik egy-egy kötet bizonyos részeiért felelősek, akár olyan alkotók, akik művészeti praxisukba integrálták a publikációs tevékenységet, vagy gyűjtők, akik könyvkollekcióikkal új kontextusokat teremtenek;  nagyobb művészkönyv- és prozine (professional zine)-kiadók, akik komplex tevékenységükön keresztül akár egy teljes közegre vannak hatással. Mindannyian olyan elkötelezett szereplői a dizájn és a vizuális művészet ezen területének, akiknek mindennapi gyakorlatában különböző művészeti és kommunikációs területek keresztezése és többnézetűsége játszik szerepet. Emellett minden közreműködőben közös a könyv mint fizikai tárgy (dizájnobjekt) iránt érzett feltétlen elköteleződés. 

Az elmúlt húsz évben lezajlott virtuális forradalom ellenére, ahogy azt a fentiek alapján is sejtettük, a papír és a nyomtatás nem tűnt el. Sőt napjainkban a technikai lehetőségek tárháza a korábbi perspektívákhoz képest határtalan. A független könyvkiadási gyakorlatok – az intézményesült mainstream könyvkiadás mellett – a művészek, független dizájnerek és  teoretikusok számára is hozzáférhetővé és nem utolsósorban megfizethetővé váltak a digitális nyomtatásnak, az ingyenes internetes promóció lehetőségének és a világot behálózó futárszolgálatoknak köszönhetően. Összefoglalva tehát megállapítható, hogy a vizuális történetmesélés (visual strorytelling) lehetőségei sokkal demokratikusabbak és globálisak. El Liszickij 1926-os sorai közel száz évvel később is elgondolkodtatóak: „Annak ellenére, hogy a könyvgyártás, mint minden más gyártási terület, válságon megy keresztül, a könyvkiadás lavinája évről-évre növekszik. A könyv ma a legmonumentálisabb művészeti forma; már nemcsak a bibliofilek finom kezei simogatják, hanem több százezren veszik kézbe őket.”1 Ahogy a 20. század gazdasági válságai, úgy ezidáig a 21. század kihívásai sem jelentették a könyvnyomtatás kimúlását. Az ellenszegülés a piaci logikának különösen jellemző a kortárs művészet területére, és egyaránt köszönhető a független könyvtervezők eltökéltségének, valamint az olvasók (és gyűjtők) kitartásának. 

De mik a könyv jövőjében rejlő további lehetőségek? Igaz, a médium csupán csak pár száz éves, mégis óriási potenciált tartogat. Ennek vizsgálatához érdemes elengedni a nyomtatott kiadványt mint szilárd és statikus formátumot és az értelmezés során inkább holisztikus jelenségként tekinteni rá, ami alkalmas arra, hogy összekapcsolja, erősítse és kommunikációra sarkallja a hordozott tartalmat és a kivitelezés formáját. A 20. század avantgárd művészeti hagyományaiból építkező könyvformátum a legesszenciálisabb mód, ami képes lehet lebontani a vizuális művészetek és az alkalmazott dizájn közt húzódó határvonalat, fal helyett pedig hidat képezni a kettő között. A művészkönyvekben és zinekben rejlő számos lehetőség közül az egyik legfontosabb, hogy komplex befogadói élményt biztosítanak, vagyis a szöveges és képes tartalom, a nyomdai kivitel, valamint a tipográfia és a dizájn együttesen hat a befogadóra. A kötetek megérintése, kézbefogása, a lapozás aktusa az élmény szerves része, ráadásul a kiadvány megvásárolható, hazavihető, így ez az élmény újra és újra átélhető. A példányszámnak köszönhetően ráadásul a folyamat egyszerre több helyen, szimultán is végbemehet, a világ legkülönbözőbb pontjain. A független kiadványkészítés tehát olyan terület, ami elsősorban a könyv – mint fizikai tárgy – létezésének és dizájnjának köszönhetően számottevő politikai és kommunikációs lehetőséggel bír. 

Napjainkban, azaz ahogy a szakirodalom nevezi, a posztdigitális korban 2 a kiadványkészítés új korszakának küszöbén állunk. Ahogy a digitális tartalmak egyre inkább behálózzák az élet minden területét, úgy már nemigen teszünk különbséget aközött, hogy egy adott információ analóg vagy online forrásból származik-e. A tartalom közvetítése során a megfelelő médium kiválasztásának mindig hatalmas jelentősége van, épp ezért számolni kell a választott hordozófelületből eredő következményekkel. Digitális tartalmak esetében például azzal, hogy az információ bekerül az online tér adatbázisaiba, ezáltal pedig a keresőmotorok újrakontextualizálják azt. A digitális forradalom óta eltelt évtizedek talán legmeglepőbb tanulsága, hogy az internet hétköznapivá válása nem jelentette a nyomtatottkiadvány-készítés korszakának végét. A posztdigitális éra jellemzője a mérhetetlen információs túlterheltség. Az ebben rejlő számtalan lehetőség kétségtelen, ugyanakkor a befogadó szempontjából természetes igény jelentkezik valamifajta szerkesztett szelekcióra és a megszűrt információ kézzelfoghatóvá tételére. Különösen jól tetten érhető ez a jelenség a művészkönyvek és a fotókönyvek piacán, ahol a digitális megoldások cseppet sem tudják helyettesíteni a nyomtatott verziót. Általánosan elmondható, hogy a print kiadványok egyre exkluzívabbak, értékállóbbak és ezáltal drágábbak is, míg a digitális tartalmak inkább a tömegmédiát uralják. Az internet elterjedése a nyomtatott médiumok közül talán a hagyományos újságírást hozta a legnehezebb helyzetbe. Az online újságírás gyorsaságával, költséghatékonyságával, valamint a benne rejlő audiovizuális potenciállal a nyomtatott sajtó egyszerűen nem tud versenyezni. Ugyanakkor, ahogy az e-book és a pdf megjelenése sem jelentette a könyv kihalását, úgy az online újságok megjelenése sem jelenti a nyomtatott magazinok megszűnését (legalábbis egyelőre így tűnik). 2007-ben Arthur Sulzberger Jr., a New York Times kiadója például így fogalmazott: „Fogalmam sincs, hogy öt év múlva ki fogjuk-e még nyomtatni a Timest, de tudják mit? Nem is érdekel.” 3

Úgy tűnhet, hogy ez a szöveg a nyomtatott kiadványok mellett érvel a digitális tartalmak ellenében, de korántsem erről van szó. Ezek az aspektusok csupán arra világítanak rá, hogy a mindennapjainkat egyre inkább átszövő digitális kultúra mellett miért van létjogosultsága a nyomtatott kiadványoknak és különösképpen azoknak a dizájntárgyaknak, amelyeket művészkönyveknek, fotókönyveknek vagy zineknek hívunk. Szintén fontos kiemelni, hogy épp az internet és digitalitás által kínált lehetőségek vezettek az elmúlt években a független művészeti kiadványok piacának határozott expanziójához. Ahogy az már a korai fanzinok vagy a mail art mozgalom esetében is kiderült, az effajta szubkulturális kiadványmegosztás hálózatos hátteret igényel, a napjainkig megismert legkiválóbb és legátfogóbb hálózat pedig egyértelműen a World Wide Web. A független kiadói színtér az internetnek és a közösségi média arra alkalmas felületeinek (pl.: Instagram, Facebook-csoportok) köszönheti egyrészt az olyan globális művészkönyv- és fanzinterjesztők megjelenését és virágzó működését, mint a Printed Matter, az Idea Books vagy a Perimeter Books, valamint a lehetőséget, hogy könnyűszerrel tudomást szerezzünk és hozzájussunk akár a világ másik felén megjelent kiadványokhoz. Mindemellett pedig nem elhanyagolható az a tudásmegosztás sem, amely különböző online zine-, művészkönyv- és fotókönyvközösségeken keresztül – szintén a világhálónak köszönhetően – nap mint nap történik, és amely lehetővé teszi a rendszeres kapcsolattartást a szcéna művészei számára. Ezekből a lehetőségekből a hazai színtér sem marad ki: 2019 júniusában például a rizográfiához hasonlóan újrafelfedezett alternatív nyomtatási technikák egyikével, a mimeográfiával foglalkozó holland Erwin Blok tartott a FUGA-ban kétnapos stencil workshopot Szigeti Árpád (Hurrikán Press) és Novokrescsenszkov Tamás (Letterpress Workshop) közreműködésével. 4

A paradigmaváltás, ahogy egy kötet puszta információhordozóból értékes dizájntárggyá válik, remekül megfigyelhető a kortárs művészkönyvek és fanzinok esetében. Az 1990-es évek végéig a fanzinok jellemzően valamilyen radikális politikai vagy társadalmi üzenetet hordoztak. Ehhez képest a posztdigitális korszak független kiadványkészítési praxisának fókuszában a tartalom mellett a vizuális és szimbolikus történetmesélés, valamint a gondosan megtervezett dizájntárgy áll. Ezeknek a kiadványoknak az esetében egyértelmű, hogy fontos a fizikai kontaktus megteremtése az olvasó és a nyomtatott anyag között, ami kizárólag az online térben kivitelezhetetlen. Egy könyv, füzet vagy újság megérinthető, kölcsönadható vagy éppen kitehető a polcra, ezzel pedig különböző szociális interakciókat is generál. 5 Érdekes módon minél inkább túlburjánzik körülöttünk a digitális kultúra, annál inkább felerősödik a papír tapinthatóságának különleges, vibráló élménye, amit a digitalizáció előtti korokban talán észre sem vettünk. 6 Ezek alapján bizonyára nem véletlen, hogy a művészkönyvek, fotókönyvek és fanzinok kiállításának és árusításának máig elsődleges médiuma a vásár, ahol leggyakrabban a készítők maguk mutatják be kiadványaikat az érdeklődőknek, közvetlen interakcióba lépve az olvasóval, vele közösen élve át a tapinthatóság élményét. Az artbook faireken és fanzinvásárokon az előállító és a fogyasztó közvetlen kapcsolatba kerül, ez pedig napjaink globalizált nagyiparra épülő fogyasztói társadalmában egészen különleges és ritkán tapasztalható élmény. 

Megalapozott azonban a kérdés, hogy mégis miért van létjogosultsága a nyomtatott szövegnek egy olyan világban, ahol a képernyőn az internet segítségével korlátlan mennyiségű szöveg jeleníthető meg? A kérdés megválaszolása rendkívül sokrétű, de az alábbi példa talán segít a művészeti kiadványok piacán a posztdigitális korban tapasztalt expanzió megértésében. Számos kortárs művészkönyv foglalkozik az alkotó és a befogadó közti kapcsolattal. Például Daniel Knorr 2017-es, Materialization (Megtestesítés) című installációja a documenta 14 athéni szekciójában, ahol a helyszínen a művész a látogatókkal beszélgetve, saját kézzel préselt le kidobásra ítélt tárgyakat és egyéb hulladékokat, majd üres könyvek lapjaira applikálta őket: ezáltal a jelenlévők a nem mindennapi beszélgetés élménye mellett személyre szabott és teljesen egyedi művészkönyveket vihettek haza. 7 

A posztdigitális korszak és a kortárs kiadványkészítési tendenciák megértéséhez elengedhetetlenül szükséges a médium újradefiniálása, valamint a szükséges alapfogalmak tisztázása. A festészethez képest például a nyomtatás még mindig nagyon fiatal formanyelv, nem is beszélve a nagy narratív társműfajról, az irodalomról, amihez képest a papíralapú vizuális történetmesélés kétségkívül gyerekcipőben jár. A tabletek és a virtuális kommunikáció korporatív világában a független kiadványkészítés a tudatos választások egyike, hiszen a nyomtatványok kézzelfoghatóak, hordozhatóak, valamint mindennemű energiaforrástól függetlenül is fogyaszthatóak. 8 A könyvek André Malraux megfogalmazásában „“falak nélküli múzeumok” 9, így a nyomtatott forma előtt álló lehetőségek száma is végtelen. 

^{1 El Lissitzky: The Future of the Book. 1926. In: New Left Review. 1967. január–február,  № 41. 43. o. 
https://monoskop.org/images/6/6a/Lissitzky_El_1926_1967_The_Future_of_the_Book.pdf}

^{2 Lásd például: Alessandro Ludovico: Post-Digital Print – The Mutation of Publishing since 1894. Eindhoven, Onomatopee, 2012.}

^{3  “I really don't know whether we'll be printing the Times in five years, and you know what? I don't care either.” Arthur Sulzberger: Newspaper Will Be Around For a Long Time. In: Observer, 2007. február 12.
https://observer.com/2007/02/emtimesem-sulzberger-newspaper-will-be-around-for-a-long-time/}

^{4 Kurátor: Major Lajos. http://kulter.hu/events/gestetner-stencilgep-torteneti-kiallitas/, https://typojam.com/gestetner-kiallitas/} 

^{5 Alessandro Ludovico: Post-Digital Print – The Mutation of Publishing since 1894. Eindhoven, Onomatopee, 2012. 66. o.}

^{6 Tangibility factor. In: Abigail J. Sellen – Richard H. R. Harper: The Myth of the Paperless Office. Massachusetts, The MIT Press, 2002. 101., 201. o.} 

^{7 https://www.documenta14.de/en/artists/13593/daniel-knorr, videódokumentáció: https://www.youtube.com/watch?v=9UoOgbRke9g}

^{8 Natasha Christia (szerk.): Read or Die. The Book: On Endless Possibilities. Barcelona, Independent Publishing Fair, The Folio Club, 2015. 7. o.}

^{9 André Malraux: Museum Without Walls. London, Secker & Warburg, 1967.  https://monoskop.org/images/0/0a/Malraux_Andre_1947_1974_Museum_Without_Walls.pdf}