Az Akropolisz nemrég közzétett renoválási tervei komoly vitát váltottak ki az archeológusok körében. A tervek célja sokak szerint csak az, hogy minél több látogató nézhesse meg a világörökségi helyszínt – azonban ez a csupán a látogatói hozzáférésre fókuszáló attitűd komolyan megváltoztathatja az Akropolisz mostani formáját. A renoválási tervek az Akropolisz nyugati bejáratára koncentrálnak, az archeológusok és több egyetem – többek között az Oxford, a Durham és a Brown – szakemberei angol nyelvű nyílt levélben kérték a projekt visszavonását. Az Akropolisz az UNESCO Világörökségének része és Görögország leglátogatottabb régészeti lelőhelye, amely 2018-ban több mint hárommillió látogatót fogadott. A független görög állam létrejötte és Athén fővárossá választása óta, a 19. század elejétől a helyszínen rendszeresen helyreállítási és feltárási projektek zajlottak. Ezek már eddig is sokféleképpen befolyásolták az Akropoliszhoz való hozzáférést és a műemlék megjelenését, tavaly decemberben pedig betonjárdát építettek az erős esőzések miatt. Az időszámításunk előtti ötödik században létrejött eredeti formától pedig egyre távolabb kerülünk.

Mies van der Rohe 1921-ben a Berlin első felhőkarcolójának megtervezésére kiírt pályázat során álmodta meg radikális, teljes egészében üveggel borított magasépületét, amelyet a Friedrichstrasse egyik sarkára képzelt el. 1922-ben, egy évvel később Mies van der Rohe ugyanezzel a szemlélettel alkotta meg a Glass skyscaper (Üveg felhőkarcoló) makettjét és terveit. Mindkét forradalmi projekt acélvázszerkezeteken alapult, lehetővé téve az épület bizonyos szintű átlátszóságát a korábbi szilárd teherhordó falak mellőzésével. Most, száz évvel később a ZUMO csapata mindkét meg nem valósult épületkoncepciót digitalizálta és elérhetővé tette online.

Egy idonéz vidámparknak meg kell semmisítenie Chris Burden a LACMA bejáratánál látható, ikonikus közvilágítási lámpatestekből álló Urban Light (Városi fény) című művéhez megszólalásig hasonlító látnivalóját. A bírósági végzés szerint a vidámparknak harminc napja van megsemmisíteni a munkát, amely annyira hasonlít az eredeti műalkotáshoz, hogy létrejötte plágiumnak minősül – a megsemmisítés mellett pedig a park tulajdonosának hivatalos úton is bocsánatot kell kérnie a Burden-hagyaték gondozóitól. Burden indonéziai szobormásolata még címében is erősen hajaz a Los Angeles-i műre: a vidámpark közösségi felületein Love Lightként (Szerelemi fény) hivatkoznak rá. A vádlottak nem jelentek meg a bírósági időpontokon – a bíróság az utánzat megsemmisítése és a bocsánatkérés mellett hatvankilencezer dolláros kártérítést szabott ki rájuk, amelyet a Burden-hagyaték számlájára kell befizetniük.

Forrás: theartnewspaper.com, designboom.com, news.artnet.com