Az Összefogás a kortárs művészetért csoport múlt csütörtök óta a Ludwig Múzeum lépcsőházát elfoglalva, ott programokat szervezve tüntet intézményi autonómiáért, a kormányzati intézkedések átláthatóságáért és a szakmával való egyeztetésért kulturális ügyekben. A mai napon a csoport nyilvánosságra hozta állásfoglalását, amelyben pontosítják és indokolják követeléseiket. Az alábbiakban a szöveget teljes, szerkesztetlen formájában olvashatják.



Az Összefogás a Kortárs Művészetért állásfoglalása
 
A Ludwig Múzeumban az Összefogás a Kortárs Művészetért múlt csütörtök óta tüntet a pályáztatási rendszer átláthatóságáért, az intézmények autonómiájáért és a szakmai összefogásért.
A csatlakozók  között megtalálhatók a kortárs képzőművészeti színtér több évtizedes tapasztalattal és nemzetközi rálátással, kapcsolatrendszerrel rendelkező szakemberei (művészettörténészek, kurátorok, kritikusok), itthon és külföldön elismert, nagy tapasztalattal rendelkező művészek, egyetemi professzorok, naprakész információkkal rendelkező fiatalok, a legsikeresebb kortárs galeristák, magángyűjtők: a csoport olyanokat tömörít, akik nap mint nap a kortárs képzőművészet területén tevékenykednek – kisebb részben pedig a kortárs képzőművészet elkötelezett és tájékozott közönsége.
 
Miért követeljük a pályázati anyagok és a bizottsági jegyzőkönyv titkosításának, a bizottsági tagok titoktartási kötelezettségének feloldását:

Tisztában vagyunk vele, hogy a jelenlegi eljárás megfelel a törvényi előírásoknak. Azonban
 
1. A pályázati anyagok és a bizottsági jegyzőkönyv titkosításának, az ilyen feltételek mellett zajló vezetői kinevezési folyamatok szakmai elfogadhatóságának vannak előfeltételei, amelyek a Minisztérium által is hivatkozott, jól működő külföldi példák esetében megvalósulni látszanak. Ilyen előfeltétel, hogy a szakmában érintettek (itt: művészek és művészeti szakemberek) meg kell hogy legyenek győződve arról, hogy a döntéshozó által irányított pályázati és döntési folyamat a szakmával egyeztetve, annak tapasztalatait, javaslatait, valamint az adott terület igényeit figyelembe véve került kialakításra. Meg kell hogy legyenek győződve arról, hogy a döntésbe közvetlenül bevontak a.) kompetensek az adott területen b.) kormányzati érdekeket nem helyeznek szakmai szempontok elé. Ennek a bizalomnak az elnyerésére azonban a jelenlegi kormányzat sem törekedett (ahogy az előzőek sem), sőt, eddigi gyakorlatával minden eddiginél erőteljesebben aláásta azt.
 
Az elmúlt évek kultúrát érintő kormányzati intézkedései rendre szakmai egyeztetés nélkül, a szakmai szempontokat, érveket figyelmen kívül hagyva születtek (A Magyar Művészeti Akadémia köztestületi hatalommal való indokolatlan felruházása, a Magyar Nemzeti Galéria beolvasztása a Szépművészeti Múzeumba, a kulturális intézmények autonómiájának szisztematikus fölszámolása, a Magyar Művészeti Akadémia ideologikus monopolhelyzetbe hozása, a forráskivonásokkal az intézmények működőképességét veszélyeztető döntések sora, stb.).
 
A Minisztérium szakmai egyeztetés helyett a sajtóban, közlemények útján, egyirányúan kommunikál az érintett területekkel. Az elmúlt három évben több intézményi vezetőváltás körül voltak tetten érhetők olyan manőverek, aránytalanságok és tisztázatlanságok (Új Színház, Műcsarnok, Trafó, Nemzeti Színház), amelyek a szakma gyakorlóinak nagyobb részében azt a meggyőződést erősítették meg, hogy a döntéshozók elsősorban politikai szempontok szerint ítélik oda a pozíciókat. Mindez érvényes a Ludwig Múzeum igazgatói pozíciójára kiírt pályázatra és annak kezelésére is.
 
Ha a titkosítás feloldása nem történik meg, sőt, a szándék sem érezhető, az elkerülhetetlenül azt a meggyőződést erősíti a az érintettekben, hogy a titkosítás célja nem más, mint valamely politikai és nem szakmai érdekek szabad érvényesítése.
 
2. A pályázatok és a bizottsági jegyzőkönyv titkosításának feloldásától eltekintve a Minisztériumnak még mindig számos lehetősége van az átláthatóság növelésére, ezért nem látjuk akadályát, hogy a bizalom helyreállítása felé tett első lépésként a Minisztérium eleget tegyen alábbi követeléseinknek.

Tisztelettel felkérjük tehát a Humán Erőforrások Minisztériumát, hogy
 

• haladéktalanul és írásban adjanak magyarázatot arra, miért nem írták ki a pályázatot kellő időben, annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az a több hónapos bizonytalanság, amely jelenleg példátlanul nehéz helyzetbe hozza az intézményt;
• haladéktalanul és írásban indokolják, miért nem hívták meg a Ludwig Alapítványt a bizottságba;
• legkésőbb a kinevezést követően tegyék közzé a nyertes pályázatot, amennyiben az még nem nyilvános;
• haladéktalanul és írásban tegyék transzparenssé a bizottság összeállításakor foganatosított szakmai szempontjaikat, kitérve azokra is, amelyek alapján például az AICA Műkritikusok Magyar Tagozatának képviselője mellőzhetőnek tűnt, és amelyek 4 minisztériumi alkalmazott jelenlétét tették szükségessé;
• legkésőbb a kinevezést követően haladéktalanul és írásban, a tekintetbe vett szakmai érveket tételesen ismertetve indokolják a döntést;
• amennyiben ehhez a vesztes pályázó hozzájárul, tegyék ezt a két pályázat tételes, szakmai szempontú összevetésével;
• amennyiben a lezajlott pályázat valamilyen oknál fogva érvénytelenítésre kerül és azt új pályázati kiírás követné, követeljük: a pályázati feltételek és kritériumok pontosítását, a szakma képviselőinek bevonását a folyamatba, valamint a folyamat nyilvánosság előtti teljes körű transzparenciáját!

 
Az Összefogás a kortárs művészetért radikális gesztusaival a Minisztérium fentebb ismertetett, a szakma érveit és kritikáit sorozatosan figyelmen kívül hagyó lépéseire reagált – melyeknek a Ludwig Múzeum igazgatói pályázata csak egy aktuális példája.

2013. május 15.