A párizsi Musée National d’Art Moderne - Centre Pompidou gyűjteményébe került Keserü Ilona Rekonstrukció című festménye
Az 1990-ben festett kép Európa egyik legnagyobb és legrangosabb modern és kortárs művészeti kollekciójának vált részévé.
A párizsi múzeumnak ez az első szerzeménye Keserü életművéből, amit a Centre Pompidou Baráti Kör Alapítvány Nemzetközi Csoportjának részeként működő Közép-Európa Akvizíciós Bizottság tagjai vásároltak meg az intézmény számára. A közép-európai egyike annak a nyolc nemzetközi regionális bizottságnak, amelyek a modern és a kortárs kollekció bővítését segítik. A magyar művész festményének a múzeumi gyűjteménybe kerülését továbbá Rodica Seward, a párizsi Tajan Aukciósház igazgatósági elnöke és a budapesti Kisterem Galéria támogatta. A Rekonstrukció 2018-ban szerepelt a Tajan által kezdeményezett és válogatott Magyar Avantgarde című kiállításon Párizsban.
Az 1933-ban Pécsett született Keserü Ilona az 1960-as évek közepén induló neoavantgárd művészgeneráció egyik legkiemelkedőbb képviselője, az Iparterv-csoport tagja.
Keserü Ilona Rekonstrukció című műve egy az 1960-as évek elején készült, majd nem sokkal később átfestett kép egy lendületből született variációja – az eredeti festményről fennmaradt fekete-fehér reprodukció tanúsága szerint. Keserü pályája elején többször előfordult, hogy ha éppen nem állt rendelkezésre üres festővászon, egy kész képét átfestette. A kép fő motívuma a természeti jelenségek által (szél, víz növények) előidézett, vagy akár a véráramlás inspirálta, függőlegesre állított, mozgó-áramló, ritmikus hullámvonal, mely Keserü művészetének egy kedvelt, vissza-visszatérő alapeleme.
Keserü művészetére jellemző, hogy képeihez, motívumaihoz vissza-visszanyúl, inspirálódik belőlük, újragondolja őket. Ahogy Keserü Ilona, a művész fogalmaz:
"Más festők életművének alakulását figyelve korábban én is hajlamos voltam arra, hogy azok alkotóihoz hasonlóan lineáris "korszakokra" tagoljam működésemet, de a létrejött rajzok és képek ellenszegültek. Eléggé sokára értettem meg, hogy alapmotívumom, a GUBANC egyben művészi munkálkodásom térbeli ábrája, képlete is. Minden visszatér és ismétlődik, de nem a spirál szabatos és megnyugtató rendjében, hanem a váratlan eltűnések, felbukkanások, ívek, hurkok, kibonthatatlan csomók és omló áradások egyre, szertelenül változó halmazában. Hajlok rá, hogy ezt a másságot egy hiteles asszonyi létezés és tevékenység megtestesüléseként fogadjam el, fenntartva az állandóan, bennem e percben is zajló változások mindenkori jogát a szabad megnyilvánuláshoz."