„A legrózsaszínebb álmomban sem gondoltam volna” – az Artpool jövőjéről
A 2005 óta folyamatos fenntartási problémákkal küzdő művészetkutató és dokumentációs központ helyzete végső megoldáshoz érkezhet Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatójának közbenjárására, a budapesti múzeumi helyzetet „rendező” nagyszabású Liget-projekt keretében, a Szépművészeti Múzeum bővítésének részeként. A Galántai György és Klaniczay Júlia által 1979 óta folyamatosan működtetett Artpool a Szabolcs utcai klinikák rekonstrukcióját követően az ott létesítendő Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóközpontba (KEMKI) költözik, az élő archívum pedig a gyűjteménygazdák részvételével és további irányítása alatt tagozódik be a hivatalos intézményi rendszerbe.
Forrás: ligetbudapest.org
Az Artpool jövőbeli helyzetéről tegnapelőtt, a gyűjtemény jelenlegi, Liszt Ferenc téri helyén – „ahol a falak nem, csak a dokumentumok látszanak” – tájékoztatta a sajtó képviselőit Galántai és Klaniczay, Baán László főigazgató és Müllner András médiaelméleti kutató.
Baán László kijelentette, hogy az Európában kiemelkedő értékű magángyűjtemény elhelyezése egy hosszú tárgyalássorozat végeredményeként kerül 2018-ra az őt megillető helyre. A miniszteri biztosi pozíciót is betöltő Baán izgalmas új kísérletnek nevezte a vállalkozást, amelynek kidolgozásához nem egy létező modellt adaptáltak, hanem a magán- és intézményi együttműködések újszerű és példaértékű fejezetét nyitották meg. A non-profit intézmény ugyanis önálló egységként tagozódik be az állami fenntartó anyaintézmény alá, megőrizve eddigi profilját és az évtizedek során kialakult működési struktúráját, aktív gyűjteményezési tevékenységét.
A megoldás Baán elmondása szerint, az eddigi ideiglenes és bizonytalan finanszírozási szisztéma helyett a közgyűjteménnyé válás, amely hosszú távon biztosítja az Artpool működését. A Szépművészeti Múzeum alatt már létrejött új szervezeti egységben Klaniczay Júlia vezetése alatt folytatódik a munka, amelynek további kibontakozásához hosszú távon a Liget-projekt is hozzájárul. A sokat és jól szolgált Liszt Ferenc utcai falak közül az Artpool Művészetkutató Központ a Szabolcs utcai klinikák helyén létrejövő Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központba (OMRRK) kerül, annak is a Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézetébe (KEMKI), a központ integráns részeként. A finanszírozásban a Magyar Nemzeti Bank Értéktár programja is szerepet vállalt azzal, hogy a gyűjtemény 1992 előtt (a köztámogatás előtt) keletkezett részét a múzeum számára megvásárolta. A ’92 utáni anyagot a tulajdonosok ajándékba adták a Szépművészeti Múzeumnak.
Forrás: ligetbudapest.org
Klaniczay Júlia megerősítette, hogy valóban példa nélküli a világon, hogy egy non-profit intézmény egy állami intézménybe úgymond „sérülésmentesen”, a maga egészében tagozódjon be. „Az olyan artist-run-centerek, amelyek hozzánk hasonlóan a ’70-es években jöttek létre, mind megszűntek a ’90-es évekre, nemcsak Kelet-Európában a rendszerváltás miatt, hanem Nyugat-Európában is, egyszerűen megváltozott a művészeti színtér. Előtérbe került az új festészet és a konceptuális-fluxus művészet gyakorlatilag történelemmé vált. Kiöregedtek a művészek, úgyhogy a központok szép lassan megszűntek, a gyűjtemények részeit pedig eladogatták múzeumoknak, található ezekből a MOMA-ban, a Getty-ben a MACBA-ban, Brémában vagy Stuttgartban, sok helyütt. Fontos azonban aláhúzni, hogy egyik esetben sem működő archívumot vettek meg, hanem a gyűjtemények egyes darabjait, amit aztán szétcincáltak, majd az egyes részeket a könyvtárhoz, másokat az aprónyomat-gyűjteményhez vagy a grafikai osztályhoz csapták. De nem így, a teljes egységüket megtartva, sosem.” Klaniczay hozzátette, hogy a rendszerváltáskor – amikor először merült fel a gondolat, hogy az addig illegálisan működő gyűjteménynek nyilvánossá kell válnia – még nem gondolták, hogy „rámegy erre az életük”. A megfelelő intézményi környezet híján azonban nem volt lehetőség meglévő intézményhez csatolniuk a gyűjteményt, sem arra, hogy az aktív gyűjteményezési vagy archívumi funkciót másra ruházzák.
A 2005 óta finanszírozási problémákkal küzdő Artpool helyzete 2010 óta rohamosan romlott, először a főváros szállt ki teljes mértékben a támogatásból, tavaly pedig a kulturális tárca is megvonta a támogatását. Baán László ezért 1992 után (amikor Marschall Miklós főpolgármester-helyettes mellett a fővárosi kulturális bizottságot vezette és az Artpool Művészetkutató Központ beindulását segítette) másodszori bábáskodásnak nevezte a mostani lépést, amellyel egyszerre menti meg a gyűjteményt egy esetleges szétforgácsolódástól, és hosszú távon stabilizálja az intézmény működését.
Forrás: ligetbudapest.org
A tervezési fázisban lévő Szabolcs utcai épületek látványterve megtekinthető a Liget-projekt weblapján, az épület első emeletén és tetőterében, összesen 600 négyzetméternyi alapterületen az Artpool 2018-tól egy valóban 21. századi archívumi rendszerrel, gurulós archívumi polcokkal, ellenőrzött hőmérséklettel és páratartalommal működik tovább. Tágas kutatószobák, kiállításra, workshopra és előadásra alkalmas terek, a projektek előkészítésére alkalmas technika és megfelelő számú emberállomány várja majd a jövőben az ott kutatókat.
Müllner András, az ELTE Művészetelmélet és Médiakutatási Intézet Média és Kommunikációs Tanszékének egykori igazgatója „örömteli paradox helyzetként” foglalta össze az így kialakult helyzetet, amely során egy alapvetően alternatív és szubkulturális gyűjtemény betagozódik egy klasszikus arculatú művészeti intézménybe. Elmondása szerint a kanonizációnak elsősorban nem azt az oldalát kell nézni, hogy „a Beatles átveszi a királynőtől a kitüntetést”, hanem hogy a dokumentumok hozzáférhetősége tekintetében egy jelentős javulás áll be. Az eredetileg egy lakásban működő intézet a tervek szerint tehát most átkerül egy impozáns épületbe, ahol nem csak fizikailag, hanem a virtuálisan is könnyebben hozzá lehet majd férni az archívumhoz.